VÁLASZ CSUTAK ISTVÁNNAK
Színház- és régiófejlesztés
Parászka Miklós utolsó frissítés: 2008-01-16 09:35:44„Száz-százötven évvel ezelőtt a Kárpátmedence kultúrzónáiban ugyanígy ötven és száz kilométerenként születtek az azóta patinás színházak, gyakran hasonló kisvárosokban. A mi küzdelmünk a kulturális felzárkózásról szól. Tehát a Székelyföld fejlesztéséről.”
Bizonyára nem alaptalan az aggodalom a Székelyföld jövőjét illetően, Csutak István észrevételein érdemes alaposan elgondolkodni. A magam részéről itt nem kívánok állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy újjászülető társadalmi elitnek kell-e levezényelni egy organizált fejlesztést, vagy pedig egyszerűen szabadabb teret kell biztosítani az organikus fejlődésnek, amiben a széki hagyományoknak, a sokszor egymással is szembeforduló történelmi kisközösségeknek fontos szerepe lehet.
A modernizáció-vita korábbi anyagai:
>> Csutak István: Székelyföld modernizációja >>
>> Pozsony János: Székely dialektika >>
>> Ráduly Róbert: meg kellene szüntetni a két székelyföldi megyét >>
>> Horváth Réka: Modernizáció: az új erdélyi magyar varázsige? >>
>> Biró A. Zoltán: Székelyföld? Fejlesztés? >>
>> Horváth Réka: Tudományosan megközelíteni a modernizációt >>
Egy kérdés mellett azonban nem mehetek el szótlanul, s ez a színház kérdése. Valóban, Hargita megyében ma már négy színházi intézmény is működik, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, valamint a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a nemrég alakult Nézőpont Színház mint magánkezdeményezés.
Ezen intézmények létrejöttébe sok egyéb mellett bizonyára belejátszott a széki öntudat és bizonyítani akarás is. Baj ez? – kérdezem. Vagy tudomásul kell venni, hogy ez a fejlődés sajátos formája? Mindmostanáig ez a régió a magyar kultúra szempontjából periféria volt.
Ennek a helyzetnek változnia kell,
mert a Székelyföld, etnikai kompaktsága, valamint a modernizációval járó decentralizáció okán fontos szerephez jutott. Hargita megyében elméletileg működhetne egyetlen, hatalmi szóval alapított színházintézmény, de mára már tapasztalati és szakmai érvekkel is bizonyítható, hogy az kevésbé lenne hatékony.
Három színházi műhely (most már négy) az megannyi arculat és törekvés, tehát színesebb kulturális képlet. Egyetlen mamutintézmény, ami lefedné a megye színházi igényeit gazdaságilag nehezebben lenne fenntartható! Gondoljunk a teljesítendő előadásszámra, a párhuzamos produkciókra, hogy a székhelyen történő folyamatos kínálat s a megyei játszási helyeken megvalósuló jelenlét biztosított legyen!
Ez annyival több személyzetet, technikai és szállítási eszközt, tehát sokkal több pénzt jelentene. Ezzel szemben a mostani helyzetben a Hargita-megyei színházak
összköltségvetése messze elmarad
például a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház költségvetésétől. Cserébe mégis sokkal több előadás születik sokkal több nézőnek. A Csíki Játékszín egymaga 6-7 bemutatót tart évadonként, ami több mint 160 előadást és 45-46 ezer nézőt jelent. Van olyan hónap, amikor harminc előadást játszik a társulat. Ezeknek egy része vidéken valósul meg, hat településen működtetünk bérletrendszert. Ezt második éve a megyei tanács is támogatja.
Az állandó színházi jelenlét is hozzájárul ahhoz, hogy sorban újítják fel, vagy készülnek felújítani ezeket a játszási helyeket. Kászonaltíz, Gyergyócsomafalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Csíkdánfalva, Csíkkozmás jó példa erre. A felújításokhoz színházunk szakmai tanácsadást nyújt.
A színházak között rendszeres az együttműködés.
Gyerekelőadásainkat kicseréljük és így három városban működik gyerekbérlet. Ilyen csak Hargita-megyében van! Csíkszeredában háromezer kisiskolásnak van mesebérlete. Vendégelőadásokra, bérletcserékre is sor kerül rendszeresen, s ebbe a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi színház is többször bekapcsolódott. Székelyudvarhelyen rendszeresen vállalnak szerepet marosvásárhelyi színészek.
Az elmúlt tíz évben már tíz iskolás évjárat nevelkedett úgy, hogy a színházbérlet természetes tartozéka az oktatásnak Csíkszeredában. A Márton Áron Kollégium diákjai egy-egy bemutató után háromszor töltik meg a négyszáz férőhelyes nézőteret. Bizonyítható, hogy a színházak szakmai presztízse is növekszik.
Csutak István a modernizációs kényszerről ír és leszögezi, hogy a teljesítmény az érték. Igaza van. És ezen az alapon vitatom azt a tézisét, hogy
a Székelyföldön nincs színházi élet.
Tíz év színházi eredményeit lehet elemezni és bírálni, de teljesítményét megkérdőjelezni aligha. Színházaink pontosan az általa emlegetett teljesítmény-orientáltságból és a partnerségből mutattak példát. A jövőt illetően bizonyára szerepe van a vitáknak, elméleteknek is, ezeknek azonban csak a valós tényekből szabadna kiindulnia.
Száz-százötven évvel ezelőtt a Kárpátmedence kultúrzónáiban ugyanígy ötven és száz kilométerenként születtek az azóta patinás színházak, gyakran hasonló kisvárosokban. A mi küzdelmünk a kulturális felzárkózásról szól. Tehát a Székelyföld fejlesztéséről.
Parászka Miklós a Csíki Játékszín igazgató-művészeti vezetője