OLVASÓI LEVÉL
Hamis jogsik, hamis diplomák és hamis oltási igazolások hazája
László László utolsó frissítés: 2021-11-02 16:02:19Nincs kedved munkába, netalán iskolába menni? Szükséged van érettségi diplomára és annak idején nem jutottál el addig vagy megbuktál a vizsgán? Jogosítványt szeretnél, mert van autód? - olvasónk rámutat, hogy ezekre a kérdésekre túl gyakori a 'megoldható' válasz.
Az emberi találékonyság határtalan, ha a törvények kijátszásáról van szó. Erre csak rásegít a különböző bürokratikus hivatalok aktatologatóinak, rendőröknek, egészségügyieknek stb. megvásárolhatósága. Ebben az országban, ahol a törvényre úgy tekintenek (kicsik és nagyok egyaránt), hogy az csupán a tisztes polgárok számára jelent akadályt. Őket a többiek balgáknak nézik, mivel ők többnyire az egyenes úton járnak. Holott sokszor van „rövidítés”, ha tudja az ember, melyik ajtón kell benyitni, kit kell felhívni, megkérni, megkenni stb. (E balgáknak van egy jellegzetes román neve: fraier, ami egyébként német kölcsönszó.) Másik régi ismerős a román betűszó: PCR, ami nem az egykor mindenható pártra utal, hanem a pile-cunoștințe-relații (azaz protekció, ismeretség és kapcsolatok) aranyháromszögére...
Régi recept: Nincs kedved munkába, netalán iskolába menni? Hirtelen „lebetegedsz” és betegszabadságot, orvosi igazolást „szerzel”, s meg van oldva a problémád. (Ez a szerzés is érdekes és hangsúlyosan sajátosan csengő hazai kifejezés.) Ha a „pihenést” hosszabb távon gondolod, akkor ott van a betegnyugdíj lehetősége. A „formaságokat” meg lehet oldani, miközben ha kedved tartja feketén dolgozhatsz itthon vagy szép pénzért Nyugaton. Csak arra kell vigyázni, hogy évente egyszer megjelenj a betegnyugdíjakat ellenőrző és meghosszabbító orvosi bizottság előtt. De nyugodt lehetsz, ha megvan a megfelelő szakorvosi ajánlásod (ami megoldható), akkor további 12 hónapig jár neked a betegnyugdíj. (Egy érintett mesélte, hogy egy havi betegnyugdíját fel kell „áldozza” az ajánlás megszerzéséért, de az év további 11 hónapjában rendesen jön a számlájára a nyugdíj. A dokinak is megéri, neki meg pláné.) Hogy időnként a rendőrség vagy a korrupcióellenes hatóságok felgöngyölnek egy-egy ilyen hálózatot? Ez csak nagyon ritkán fordul ez elő, és egyébként is kockázat nélkül semmi sem működik. Csak mi a balgák fizetjük az egészségbiztosítást, adót és egyéb járulékokat, eltartva az ügyeskedőket. (Nem is fizetjük, hisz automatikusan levonják a bérünkből.)
Hasonlóan működött és működik a fogyatékkal élők adómentessége is. Amikor 1990 után bevezették a fogyatékkal élők adómentességét, akkor rohamosan megugrott a számuk, több százezres nagyságrendre. Aztán a hatóságok rájöttek, hogy szigorítani és pontosítani kell, hogy csak súlyos fogyatékkal élőknek járjon az egyébként jogos kedvezmény. (Például nem tölthet be vezetői tisztséget a fogyatékos igazolvánnyal élő, persze inkább visszaélő személy stb.) De azóta is vannak olykor botrányos esetek e téren is...
Szükséged van érettségi diplomára és annak idején nem jutottál el addig vagy megbuktál a vizsgán? Megoldható probléma némi pénzmag ellenében. Egyetemi diplomára fáj a fogad, vagy szükséged lenne rá mondjuk a munkahelyi előléptetés céljából? De semmi kedved tanulni, az iskolának a környékére sem szívesen jártál, nem hogy beülj újra a padba? A diplomagyárakként működő magánegyetemek tejesíteni tudják az ilyen jellegű óhajokat. (Sajnos gyakran az állami egyetemek egy része is ludas ebben a diplomagyártásban).
Egy jó évtizeddel ezelőtt a világ legnagyobb egyeteme Romániában működött, egy adott pillanatban több mint 300 000 hallgatóval. Hogy pontosak legyünk, inkább a fizetővendég kifejezés fogalma jobban tükrözi a státuszukat: Évente egyszer ősszel, be kellett menni az egyetem titkárságára, sőt be se kellett menni, csak utalni az éves tandíjat és a tanév ezzel el volt intézve. A hanyagabb honfitársaink ezt évente kétszer tették, minden félévkor, de a végén nekik is megvolt az egyetemi oklevél. Mindez szakvizsgával és diplomadolgozattal megfejelve, ami ugyancsak rutinosan ment: a kész diplomadolgozatokat a tanárok szállították, potom pénz ellenében. Többen mesélték, hogy ennek is szabott ára volt - 200 euró. A dolgozatba már csak a végzős nevét, vagy esetenként a kihelyezett tagozat-település nevét kellett beírni. Ugyanazt a dolgozatot a találékony (=életrevaló) tanárok több városban, több karon, és nyilván több diáknemzedéknek eladták, az eredeti szerzők tudomása nélkül.
Egy közgazdaságot végző hallgató alkudozni próbált, a dolgozatot „szolgáltató” professzorral, de nem volt sikere. Négy év alatt először kapott egy eleven közgazdasági leckét:
Végezzünk egy számítást: Egy 70 oldalas szakdolgozat elkészítése rendesen bibliográfiával, mellékletekkel 3-4 hónapodat veszi igénybe, de úgy hogy mellette nem tudsz dolgozni. Mennyi is a havi fizetésed? Legyen 500 euró. 4x500=2000 euró. S én a dolgozatot potom áron, ennek 10 százalékáért leszállítom. Nem vagy te hálátlan? Nyertél 3-4 hónapot, megspóroltál egy kalap pénzt. S főleg gondolj arra, hogy az én segítségen nélkül aligha juthatsz egyetemi diplomához! Hallgatónk ezúttal szaporán hallgatott, bólogatott és fizetett. S van egyetemi diplomája, aminek köszönhetően már több mint két évtizede egy állami sóhivatalban kapja a fizetését. (Az adófizetők pénzéből, anélkül, hogy ténylegesen megerőltetné magát a munkában. Az állásra a versenyvizsgát némi segítséggel simán megnyerte. Úgy véli, hasznos „befektetés” volt, a diplomájára és a karrierjére „áldozni”.)
A hazai doktori címek elburjánzásáról nem is jó beszélni. Az is akkor jött be erősen divatba, amikor a szokásos rang és címkórság divatján túl a doktori cím pénzt kezdett érni: Doktorátusi pótlékot fizetnek az állami intézményekben, ami ha hosszabb távon számolunk nem is kevés. Ismerős mesélte, hogy a doktori cím megszerzése, beleértve a protokolláris költségeket és ajándékokat került egy összegbe. A doktori pótlék ezt 3-4 év alatt visszahozza, s neki még van 22 éve a nyugdíjig. Tehát nyereséggel jön ki az aki hosszútávon számol. (S még nem is beszéltünk plágiumról, meg egyéb erkölcsi vagy tudományos „szeszélyekről” vagy árnyalatokról...)
S hogy a „részletekben” vagy egyben megvásárolt egyetemi oklevelek és doktori címek mögött nincs tényleges szakmai- vagy általános műveltség, netalán tudományos háttér, ezt jól tükrözi a védőoltáshoz, járványhoz való viszonyulás is: Ennyi diplomás és doktor hazájában, nem a kritikus gondolkodás és felelős magtartás a jellemző, hanem a konteók és egyéb zöldségekben való hiedelmek burjánzása. Mert inkább az ügyeskedés és korrupció hazájáról van szó, nem a kiművelt emberfők országáról...
Jogosítványt szeretnél, mert van autód? Megoldható. Időnként ugyan a korrupcióellenes hatóságok (a sokak által rettegett DNA) lerohan egy megyei irodát, ahol gépkocsivezetői jogosítványokat bocsátanak ki. Tévéhíradókban is látjuk, amint egyesek elvisznek, számítógépeket és iratokat foglalnak le, de ez csak homokszem a gépezetben. S ha hónapokkal később más megyében buktatnak le ilyen hálózatokat, de ennek ellenére a hamis jogsik ipara tovább virágzik. Olykor kiderül, hogy más vizsgázott az analfabéta jelölt helyett, miután az illető súlyos baleset okozott. Mert a hamis jogsival rendelkezők (de ismerjük el mások is) a közlekedési szabályokat semmibe veszik, és veszettül közlekednek, olykor a közlekedési rendőrök passzív vagy aktív cinkosságával. Máskor a rendőrség által felfüggesztett jogsikat a bíróság szinte bűnös könnyelműséggel visszaadja, hogy gazdáik továbbra is mások életét veszélyeztessék, ami ugyancsak nem használ a romlott romániai közlekedési morálnak. Ráadásul sokan jogsi nélkül száguldoznak, gyakran ittasan vagy bedrogozva stb.
Akik pénzért jogsikat adnak, illetve vesznek azok nincsenek tisztában tetteik társadalmi veszélyességével. Őket csak az érdekli, hogy jöjjön a zsozsó (az eladókat), s a másik felet, hogy meglegyen a hőn áhított könyvecske, pardon ma már kártya. A többi ember élete, biztonsága és érdeke számukra nem fontos. Színtiszta balkáni „önzetlenség”...
Újabban sokat hallani-olvasni a hamis oltási igazolásokról. Előbb csak elszigetelten volt egy-egy eset, de ma már százas nagyságrendekben. Akik ezeket kiadják, eladják nemcsak kapzsik, hanem buták is. Hisz nem tudják, hogy az informatikai rendszerekben végzett beavatkozásoknak-hamisításoknak nyoma marad, amin le lehet bukni, akármilyen ügyesek is legyenek a csalók. Maguk a vásárlók is azt hiszik, hogy a hamis oltási igazolással, mentességet szereznek. Esetenként beléphetnek ugyan egyes helyekre, de valójában ők is „ügyeskedők” csupán, és ráadásul ostobák és felelőtlenek: Nem hiszik el, hogy az oltással 90-95 százalékos védettséget szereznek, de a hamis igazolással simán és nagy eséllyel elkaphatják a vírust, s még másokat is megfertőzhetnek (Mondjuk családjukat, barátaikat.) Vajon ez se érdekli őket???
Velünk a beoltottakkal is kiszúrnak, mert külföldön - látva a romániai oltási igazolások hamisításának gyakoriságát -, kétségbe vonják emberek milliói esetében a valós-érvényes oltási igazolást. És emiatt újabb akadályokat, pl. tesztelés vagy egyéb korlátozások vezetnek be velünk szemben. Megint mi leszünk Európai leprásai vagy páriái. S mindezt miért? Mert ebben az országban élünk, hol a korrupció eme formái jócskán elburjánzottak. Mert vannak korrupt hivatalnokaink, orvosaink, tanáraink, rendőreink és persze politikusaink. Mert a nepotizmus és a korrupció átszövi az egész társadalmat és a legtöbb intézményt is.
Ezért igaz és még mindig időszerű Romániában a korábbi tüntetésekről származó jelszó: A KORRUPCIÓ ÖL!