OLVASÓI LEVÉL
Attól okos az okos, hogyha hallgat? Feljegyzések pandémia idején
Balla Noémi utolsó frissítés: 2021-10-13 11:48:22Hol vannak azok az erdélyi értelmiségiek, akiknek valamilyen szinten az emberek még adnak a véleményükre? Akik nem megosztanak, hanem összetartanak? - teszi fel a kérdést olvasónk.
Egy hirtelen felindulásból elkövetett Facebook-poszt manifesztációja sarkallt ennek a cikknek a megírására. Történt ugyanis, hogy eddigi révedt beletörődésemen kezd rozsdás rés keletkezni, mondhatni ez a negyedik romániai pandémiahullám kellett ahhoz, hogy kizökkentsen ebből az "úgyis mindegy" állapotomból, és eljussak odáig, amit akár már felháborodásként is lehet konstatálni.
Az emberekben nő a feszültség, nő a düh, a csalódottság és a félelem. Még azok is kezdenek kijönni a béketűrésükből, akik eddig inkább semlegesek maradtak. Ilyen körülmények között igazán egy embert sem lehet azért vádolni, hogy időről időre szeretne kicsit megszabadulni a gondolataitól, kibeszélni magából a kételyeit, ezáltal könnyíteni magán, és nem mindenki olyan szerencsés, hogy ezt akár élőben megtehette a szeretteivel, a családjával a közeli és távoli barátaival. Ahogyan ezelőtt ügyes-bajos dolgainkat kibeszéltük egy családi vacsora vagy a kocsmában egy sör mellett, most erre nem volt lehetőségünk, hiszen a kijárási tilalomtól megkezdve nagyon sok tényező gátolta a személyes, szemtől szembeni kommunikációt. Milyen más szócső maradt volna, mint az elkerülhetetlen Facebook, ahol tényleg akárki belefröcsöghet a neki tetsző vagy nem tetsző posztba, véleménybe?
Látom, hogy két táborra szakad, az amúgy is törékeny közvélemény.
Vannak azok az emberek, akik vérre menően győzködik egymást, hogy oltassák vagy ne oltassák be magukat, és ezt ki is fejezik, napi, heti posztjaikkal. Én megvallom őszintén, sokat rágom rajta magam, hogy a nekem nem tetsző tartalmakat szundiztassam vagy sem? Eddig is voltak - még covid előtt - emberek, akik épp Bill Gates-től vagy a mikrótól féltek, és szinte már hiányoznak a régi összeesküvések a majákkal meg, hol van már az, hogy a mobiltelefon rákot okoz? De mivel nem szeretnék én is beleesni abba a hibába, amit elméletileg olyan jól tudok, és egy kis buborékban éljek, amibe csak az unikornisok és a világbéke fér bele, gondoltam, nem árt minden napra egy kis sci-fi.
Igenis, olvasni kell az ellenvéleményeket, de nem csak olvasni és egyből visszatámadni a saját, jól betanult érveinkkel, hanem egy pillanatig beleképzelni magunkat a másik ember helyzetébe, lelki dolgaiba és egyáltalán, hogy vajon miért gondolja így? Szóval ilyen gondolatok hullámai közt, hangsúlyozom, végső elkeseredésemben én is fel akartam lélegezni. Látva a sok elfogult, kaján, szinte perverz posztokat, ami nap mint nap zúdul rám mindenhol, úgy érzem, hogy elég volt az okosabb enged, a szamár szenved hozzáállásból, és abból is, hogy sok esetben gyűl bennem is a méreg az ilyen posztok hatására is, ami nem egészséges.
Azt, hogy ezeket az embereket egy kicsit hanyagolom, szerintem nem struccpolitika, hiszen nem tőlük akarok tájékozódni, arra megvannak a Facebookon kívüli források. Nem vagyok már kíváncsi a véleményedre, nem vagyok kíváncsi mindenki véleményére, mert az emberek többsége csak kaparássza a felszínt, okoskodik és azt képzeli magáról, hogy mindenhez ért. Sok ismerősöm csendre intett, mondván, nem kell foglalkozni az oltásellenesekkel, nem kell törődni velük, úgysem tudja senki meggyőzni őket arról, amit már elkönyveltek készpénznek. A másik tábor épp ezért kicsit halkabb, csendesebb, nem olyan bátrak, hogy teljes mellszélességgel álljanak ki a maguk igazuk mellet, sőt még egymást is csitítják. Megbeszéljük priviben, egymás között, kiegyezünk, hogy igazunk van. Semmivel sem jobb, mint a másik tábor hozzáállása. Arról ne is beszéljünk, hogy az emberek többsége nem tud interneten kommunikálni. Néhány éve Romániában is van már nagyon sok embernek internethozzáférése, azonban nem telt el annyi idő, hogy kialakuljon egy vitakultúra, hiszen sok esetben még élőben is könnyű félreérteni egymást, nem hogy online.
A nyár jól telt, voltak fesztiválok, lehetett utazni, kicsit azt hitte az ember, hogy fellélegezhet és, hogy talán látszik már a fény az alagút végén. Megjegyzem, én nem gondolom, hogy egy előre kitalált forgatókönyv szerint intézte ezt az új világhatalom, hanem azt, hogy eleve azért lehetett lazítani, mert az emberek elkezdtek oltakozni, így mindenkinek jobb lett egy darabig. Ha az oltatlanok ekkor folytatták volna ezt a láncot, közelebb állnánk ahhoz, hogy ne kelljen újra ilyen szigorításokat bevezetni, amivel mindenki szív, az is aki vállalta a kockázatot és beoltatta magát a saját és a környezete érdeke miatt.
Csakhogy ez a kis fellélegzés, nem tartott sokáig, akik pedig abban reménykedtek, hogy jobb lesz, azok nagyot csalódtak,
az oltásellenes posztok pedig már igazán csak olaj a tűzre. A védőoltások nem a sátántól valók és a járványok sem a coviddal indultak. Pont azért vesztették el sokan a hitüket az orvostudományban, mert fel sem fogják, hogy miattuk élünk annyit, amennyit, hogy azért kellet hét gyereket szülni, mert abból öt nem érte meg a felnőtt kort és azt, hogy mennyi mindent tudunk mára gyógyítani. Legutóbb épp a maláriát. Járvány van. Nincs olyan, hogy tagadok egy olyasmit, amibe a saját környezetemben halnak meg emberek. Nem tagadhatom, hogy a járvány következtében, maszkot vagyok köteles hordani, és azt sem, hogy sokaknak a megélhetése vált lehetetlenné.
Sajnálatos módon, több vírustagadó ismerősöm is megbetegedett, de a kórházi ágyon már hiába vállalta volna inkább az oltást. Olyan is van, aki otthon van lélegeztetőgépen, mert Kolozsváron nem volt hely a kórházban. Olyan is van, aki fél év után sem érez szagokat. Nem, a reggeli kávé illatát sem, de még azt sem, ha szivárog a gáz. És olyanok is vannak, akik sajnos elhunytak. Megértem azokat az embereket, akik félnek, mert nagyon sok rémhírt hallottak vagy azokat, akik valamiért nem vehetik fel az oltást, pedig vagy szeretnék vagy sem. Mindenki fél, és mindenkinek meg is van az oka a kételyekre, mert míg két táborra van osztva a nép, addig a jelenlegi kormány tényleg azt csinál, amit akar. Kommunikálnunk kell egymással és dűlőre jutni, mert neked jogod van, ugye, szabadon dönteni, hogy beoltod magad vagy sem, de csak addig van bármilyen jogod, amíg az a másikat nem sérti, és ha engem még egy évet gátolsz benne, hogy szabadon éljek én is a jogaimmal, normális, hogy kicsit telik az a bizonyos pohár. Ezt nem azért írom, hogy ijesztegessek, és egyik világhatalom sem pénzel, hogy akárkit meggyőzzek, oltassa be magát: egyszerűen nem tudom elhinni, hogy mikor a Gyíkemberek átveszik az uralmat, hiszen már mindenkit becsippeltek, vagy mittomén mivel akarnak mérgezni, akkor csak Románia és Bulgária lesznek az utolsó túlélők, mert csak mi nem oltakozunk, ugye, a nagyokosak.
De az oltottak is nyíltabban kellene beszéljenek, a mellékhatásokról, ne csak az extrém hírekre kapjuk fel a fejünket, mert ahogy számos más helyzetben is, az igazság középen van. Az meg pont az oltás. Olvasva a rengeteg információt, ami ránk zúdul, azt gondolná az ember, hogy ez egy jó dolog, hiszen mindenki tud önállóan válogatni benne, és felépít egy neki tetsző álláspontot, de éppen ezzel van a baj, hiszen az ember hajlamos rá, hogy azokat a morzsákat válassza ki a a teljes egészből, ami neki szimpatikusabb és jobban betudja ágyazni az elképzeléseibe. A képzelet azonban nem a valóság, és attól, hogy olvasgatunk össze-vissza, még nem leszünk szakértők egy tudományos témában. Az nem szégyen, ha az ember nem ért valamihez, hiszen a szakértőknek is évtizedekbe telik, amíg eljutnak egy bizonyos szintre. Szóval, egy átlag embernek nem ciki kimondani azt a varázsszót, hogy figyi skacok, nincs elég infóm, hogy önállóan nyilatkozzak a témáról. Én alapjában véve szeretem az embereket, és rosszul esik a többség kommentje alapján megítélni egy nagyobb tábort. Hol vannak azok az erdélyi értelmiségiek, akiknek valamilyen szinten az emberek még adnak a véleményükre? Akik nem megosztanak, hanem összetartanak? Manapság már mindenki minden "mentes" vagy "ellenes", szépen csendben tolódunk a szélsőséges nézetek irányába, és észre sem vesszük.
Nyitókép: Jason Leung on Unsplash