2021. december 9. csütörtökNatália
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
reply.transindex.ro

OLVASÓI LEVÉL

Aszex vagyok, nem érzek szexuális vonzalmat, de szeretek, szerethetek

Anonymus utolsó frissítés: 2021-06-17 17:28:27

Ilyen nincs is, csak csúnya vagy túlerkölcsös, inhibált vagy simán szociopata. Pár sértés, amit azok kapnak, akik nyíltan vállalják aszexualitásukat. Olvasónk ezekkel az előítéletekkel néz szembe, és őszintén ír saját magáról.

some relatable image


Valamikor 25 éves koromban, egy 2005-ös Transindex cikk elolvasása után nyugodtam meg, hogy nincs velem semmi baj, csak nagyon nagy valószínűséggel aszexuális vagyok. Egy ritka példánya a szexuális kisebbségeknek. Nahát.

Ezután még éveknek kellett eltelniük, amíg érteni kezdtem, hogy mi ez az egész LGBTQ+ közösség körüli zűrzavar. És csak mostanában – immár a 30-on túl – említettem meg egy-egy ismerősömnek, hogy aszexuális vagyok. Meglepetésemre, attól függetlenül, hogy az illető mennyire volt nyitott, heteró-, bi- vagy homoszexuális, a válaszukban annyi volt a különbség, hogy hova küldtek: orvoshoz, pszichológushoz, pszichiáterhez vagy neurológushoz. Mert az nem lehet, olyan nincs, az valami rendellenesség. Nem hibáztatom őket, mert ez nem erdélyi jelenség, hiszen 2019-ben egy leszbikus nő, a The Guardian munkatársa vonta kétségbe, hogy az aszexuális ernyő alá tartozó embereknek volna bármi keresnivalójuk a Londoni Pride-on.

Erdélyben ma már nem sokkoló, hogy bizony-bizony léteznek meleg, leszbikus, biszexuális emberek. Hiszen túl vagyunk már az első erdélyi pride-on, a romániai magyar közösségből is sokan nyilvánosan vállalják a szolidaritásukat a szexuális kisebbségek mellett, mikor a magyar kormány aljas módon egy törvénytervezetben összemossa őket a pedofil bűnözőkkel.

A közvita – Magyarországon és Romániában is – jelenleg nem a létezésükről szól, hanem arról, hogy szabad-e a gyerekek is tudjanak a létezésükről vagy sem. És mint a magyar, úgy a román törvénykezés is arra hajlik, hogy nem. Törvénnyel kell védeni őket a „genderelmélettől” és az „LGBTQ+ propagandától”! Ha netán kiderülne, hogy ennek az „elméletnek” vagy „propagandának” tudományos alapja van, akkor el kell üldözni azt az egyetemet, amely ezzel foglalkozna tudományos módszerességgel, megalapozottan.

Miközben közismert tény: a tabusítás veszélyezteti a gyerekeket, a tájékoztatás védetté teszi.

Ha az én gyermek- és fiatalkoromban létezett volna bármiféle szexuális nevelés, tájékoztatás, akkor nem kellett volna 25 éves koromig gyakran azon tépelődnöm, mi a baj velem. Nagyon sok zavart, szorongást, depressziót és egy öngyilkossági kísérletet is megspórolhattam volna. És azzal sem találkoznék 30 éves korom után, hogy az a szexuális orientáció és nemi identitás amit magaménak érzek, nem létezik, csak beteg vagyok.

Hadd meséljem el a történetem, néhány gyakran hallott félreértést és sztereotípiát tisztázva.

1. Az aszexuálisok, azért azok, mert gyerekkorukban szexuálisan bántalmazták őket

Soha, semmilyen formában nem bántalmaztak gyerekkoromban, sőt mindennek az ellenkezője mondható el róla. Ami köztem és a többi gyerek közötti különbség volt, talán annyi, hogy sosem értettem, mi a jó abban, hogy az iskolában fogdosni lehet a lányokat. Egyszerűen ez engem nem vonzott, nem érdekelt, és nem értettem: miért „kell” a lányokat fogdosni, s ha már kell, akkor miért nem a fiúkat is? Mivel minden fiú ezt tette, én is megpróbáltam. Kinéztem egy lányt, aki szimpatikus volt, odamentem s megfogtam a fenekét. És vártam, hogy na? És semmi sem úgy történt, ahogy „kellett volna”. A lány nem húzódott el, nem sikoltozott, hanem döbbenten nézett: „te is?!” Semmit nem értettem, rettenetes zavarban voltam. Aztán megkérdeztem, hogy „ezt nem így kell?” Annyit felelt sírósan, hogy „ezt nem kell, ez nekünk nem jó.” Többet sosem próbáltam meg fogdosni a lányokat, hiszen nekem nem okozott örömöt, nekik pedig nem jó. Akkor miért csinálják ezt a fiúk a lányokkal? A kérdésemre nem kaptam választ senkitől, de onnan kezdve a fiúk kicsit gyanúsnak néztek, a lányok pedig barátságosok lettek.

Megéltem: az aszexualitás nem a gyerekkori bántalmazások későbbi nyoma, hanem a szexuális vágy teljes vagy részleges hiánya.

2. Az aszexuálisok, azért azok, mert nem fejlődött ki a szexualitásuk

Kamasz koromban – főleg a középiskolában – megnyílt a világ. Változott a testem, felfedeztem a maszturbációt, a csókolózást, a pettinget, a meghitt intim beszélgetéseket, s mivel a téma nagyon izgatott, mindent elolvastam, megnéztem, ami valahogy a szexualitáshoz kapcsolódott. Akkor még nem volt elterjedve Romániában az internet, így lényegében az iskolai és városi könyvtár, a különböző ifjúsági folyóiratok és lapok – köztük a pornó is persze – voltak az információforrások. És rengeteg beszélgetés fiúkkal és lányokkal. Nagyon ellentmondásos eredménye volt mindennek.

Miközben minden kortársam azon igyekezett, hogy valakivel összejöjjön és lefeküdjék, én semmiféle késztetést nem éreztem erre. A fiúkkal és lányokkal is nagyon mély és meghitt beszélgetéseket folytattam – mint mindenki –, így eléggé „beavatott” voltam a témában. Hogy ne derüljön ki, hogy én még szűz vagyok, mások történeteit meséltem el sajátként. Mindenkiben nagy volt a zűrzavar, sosem buktam le. De talán mert az ilyen beszélgetéseken én tényleg arra figyeltem, mit mondanak (és nem hencegtem), egy idő után érteni kezdtem a tapasztalataikat, nehézségeiket. Időnként egyesekben felmerült, hogy meleg vagyok (mivel nem tudtam, hogy az mi is, nem tudtam kizárni), közben pedig egy-egy lánnyal összejöttem: csókolóztunk, ölelkeztünk, aztán tisztáztuk, hogy hát… én nem igazán szeretnék vele lefeküdni, de legyünk barátok. Azok lettünk, aztán még több barátnőm lett, s meg tudtuk beszélni a menstruációs görcsöket, ha házibuli volt, velem akartak aludni. Sokan azt hitték, amolyan titkos „Casanova” vagyok, így gyakran kerestek meg bizalmasan szexuális problémákkal, én pedig szívesen adtam nekik tanácsot. Nagyon pontosan el tudtam mondani, hogyan kell használni az óvszert, milyen az első szexuális behatolás (akár fiúnak, akár lánynak), milyen érzés szex után pisilni, mire kell figyelni, mi hogyan működik. Mire az érettségihez értem, annyit biztosan tudtam: biológiailag minden működik, értem, hogy a fiúk és a lányok mit élveznek és szeretnek, de engem ez az egész egyszerűen nem vonz. Valami baj van velem. Lehet meleg vagyok? S mit kezdjek azzal, hogy folyton szédítem a lányokat?

Tapasztaltam, hogy szexuálisan, biológiailag, érzelmileg, lelkileg, szellemileg fejlődök, megérek, csak éppen nem éreztem szexuális késztetést.


3. Az az aszexuális, aki még nem találta meg az igazit, vagy nem volt jó szexuális élménye

Egyetemen összebarátkoztam egy lánnyal – később nagyon sokat nevettünk azon, hogy lényegében úgy kellett „erőszakkal felszedjen” – akivel nagyon mély, meghitt kapcsolatunk volt. Sokáig nem feküdtünk le, bár beszélgettünk róla. Én valahogy sosem éreztem késztetést rá, ő pedig… türelmesen várt. Aztán nagyon direkt módon rávezetett, szeretkeztünk. Utána folyamatos és intenzív szexuális életünk volt, mindent kipróbáltunk, ami két egyetemistának eszébe juthat, akik megtalálták egymásban az igazit. Tabuk nélkül. Voltak kellemetlenebb dolgok, és nagyon kellemes élmények. Közben rájöttem, hogy valójában nagyon mást élvezünk. Amíg ő megélte a szexualitását, addig én azt élveztem, hogy íme egy másik nyelv, amin kommunikálni lehet, és lám mennyi mindent meg lehet így is ismerni, egy szeretett személyről. Nagyon felemelő érzés másnak élvezetet okozni. De önmagában az, hogy szexeljünk? Arra semmiféle késztetést nem éreztem mindezek után sem. Inkább beszélgessünk.

Biztosan tudom, hogy az aszexuálisok képesek a szexre, és azt is, hogy akkor sem szűnik meg a részleges vagy teljes érdektelenség a szex iránt, ha megtaláljuk az igazit, és vannak jó szexuális élményeink.

4. Az aszexuálisok nem képesek kapcsolatra, mivel nem vonzódnak senkihez

Aztán ahogy teltek az évek, több kapcsolatom is volt, mint sokaknak. Volt olyan, mikor kiderült, hogy engem nem érdekel különösebben a szex, akkor nagyon megsértődött, mivel csalásként élte meg, hogy nem akarok vele lefeküdni. Volt olyan, amelyben az bukott ki, hogy korábbi bántalmazás miatt benne ellenérzéseket vált ki a dolog, ami miatt a korábbi kapcsolatai mind szétmentek: mi ezt sikeresen elkerültük. Más ok vezetett a szakításhoz. Volt olyan, hogy a társamról is bebizonyosodott, hogy aszexuális, önmagában őt sem érdekli, de számára is izgalmas kommunikációs forma volt: hát úgy "beszélgettünk" egymással. Voltak futó, kalandszerűen rövid, és évekig tartó kapcsolatok. Pont olyanok voltak, mint más kapcsolatok, kellemes és kellemetlen részekkel, tele intimitással és csalódásokkal, konfliktusokkal.

Az igaz, hogy az aszexuálisokat nem vonzza a szex. De egy másik emberhez nagyon sokféleképpen lehet vonzódni, másféle vágyakkal közeledni. Például lehet valaki vonzó esztétikailag, így egy aszexuálisnak is nagyon tetszhet valaki, a kinézete miatt, a megjelenése, a gesztusai, a mosolya, a szép szeme, stb. miatt, és nagyon keresheti a lehetőséget, hogy találkozzon vele, és minél több időt töltsön azzal, aki „bejön” neki. Csak éppen lefeküdni nem akar. Vagy vonzódhat szenzuálisan, mert nagyon nagy örömet érez, amiért a másik hozzáér, megpuszilja, megöleli, kézen-fogja, összebújnak. Vagy vonzó lehet az érdeklődési kör, maga a személyiség, azok a témák, amiről mélyen el lehet beszélgetni a másikkal.

Mint aszexuális, én is ember vagyok, képes a kapcsolatra, vonzódom más emberekhez, vannak őket érintő, rájuk vonatkozó vágyaim, csak éppen nem akarok kimondottan lefeküdni velük.

5. Az aszexuálisok nem házasodnak, mert absztinenciát vagy cölibátust fogadtak

Különböző okokból számos ember megtartóztatja magát a szextől, ami egy döntés: ez az absztinencia. Én sosem döntöttem ilyesmiről, nem megtartoztatom magamat a szextől, hanem egyszerűen nem találtam elég érdekesnek. Hasonlóan, akaratlagosan nőtlenség vagy szexmentes élet mellett sem tettem fogadalmat, ami a cölibátus lenne. Mint eddig is kiderült, van amikor szexuális életet élek, és van amikor párkapcsolatban.

Igaz, még nem házasodtam meg, de egyszer szinte. Ugyanakkor van olyan nőismerősöm, aki aszexuális, akinek családja van, gyerekei vannak. Jelenleg „plátói kapcsolatban” él a társával, szeretik egymást, vonzódnak egymáshoz: csak éppen nem szexelnek, mert nem éreznek rá késztetést. Sőt olyan esetről is van értesülésem, amikor aszexuális férfi él házasságban, alloszexuális nővel: a történetüket itt lehet elolvasni. Az, hogy valaki milyen anya vagy apa, azaz szülő, mennyire találja meg a családban a szerepét, nem arról szól, hogy ki iránt érez valaki – vagy esetünkben nem érez – szexuális vonzalmat.

Nagyon sok eset van, amikor az aszexuálisok házasodnak, családot alapíthatnak, szülők lesznek, gyereket nevelnek, és nem igaz, hogy absztinenciát, vagy cölibátust fogadtak volna. Csak éppen nem a szex az alapja minden kapcsolatnak.

6. Az aszexuálisok sokkal okosabbak, intelligensebbek, mint a többiek, mert nem jár az eszük a szexen

Egyetemi ismerőseim körében, mikor kiderült, hogy aszexuális vagyok, akkor gyakran ezzel „vigasztaltak”, ha már nem akarok orvoshoz menni, és végre normális életet élni. Használjam ki az aszexualitást, mert hát állítólag aszexuális volt Szókratész, Jézus, Newton, Kant, Tesla és Sherlock Holmes, talán Yoda is. Ezek pedig mind bölcs, okos, intelligens emberek voltak, akiknek fontos dolgon járt az eszük, s nem a szexen. Bár ez első pillantásra lehet, hogy hízelgő előítéletnek hangzik, valójában sokkal nagyobb sértés, mint a korábbiak. Mert a szexualitás és az intelligencia között semmiféle összefüggés nincs, illetve az említett létező és kitalált személyek egyáltalán nem biztos, hogy aszexuálisak voltak. De ezzel a gesztussal valójában az aszexuális személyeket egyszerre dehumanizálják, azaz nem tartják teljes embernek, hanem valami rendellenes, különleges valaminek (a szakralitás is egyféle rendellenesség), ami után egyszerre támasztanak valami olyan igényt, képességeket, aminek semmiféle alapja nincs. A szakirodalom jól ismeri a „szent-bolond”, a „beteg-zseni”, és az „exotikus-különleges” típusú kirekesztő magatartásokat, ez is annak a része.

Az aszexuális személy nem betegebb, különb vagy különlegesebb, és nincs a rendellenessége mellett semmiféle kompenzáció. Egyszerű ember, mint mindenki más, csak éppen nem érez szexuális vágyat.

7. Az aszexuálisok nincsenek diszkriminálva, nem éri őket támadás, gyűlölethullám

Látszólag tényleg nincs az aszexuálisok körül akkora gyűlölethullám és diszkrimináció, mint mondjuk a homoszexuálisok, vagy a transzok ellen. De ahogy létező jelenség a homofóbia és a transzfóbia, úgy létezik az aszexuálisokat érintő az „aszfófia” vagy az „afóbia”. Erről a kérdésről ma már több kutatás létezik, lásd például a Wikipédia ennek szentelt bejegyzésének a könyvészeti tételeit.

Ugyanakkor az itt felsorakoztatott előítéletek és sztereotípiák is sértő, bántalmazó mondatok, amivel a szexuális orientáció és a nemi identitás megkérdőjelezésétől, a dehumanizálásig tart. Bár valóban nincs olyan nyílt és hangos támadás ellenük, mint más szexuális kisebbségek ellen, nagyon gyakran nézik őket homo-, bi- vagy transzszexuálisoknak, így a gyűlöletből és kirekesztő magatartásból is bőven részesülnek. Mivel sokaknak úgy tűnik „logikusnak”, hogy ha én azt mondom, nem akarok lefeküdni senkivel, azt jelenti, hogy „lappangó és gyáva buzi” vagyok. Ha pedig egy nőről van szó, akkor ő is hasonló vádakat kap, mivel elképzelhetetlen a mai nagyon szexualizált világban, hogy valaki egyszerűen nem akar szexelni. Nem a nők iránt nem érzek szexuális vonzalmat: a férfiakkal szemben sem. Arról nem is beszélve, hogy melegek, leszbikusok is lehetnek aszexuálisok: ők az ellenkező nemhez vonzódó emberek, csak éppen: nem akarnak szexuális kapcsolatot létesíteni. De azzal együtt, hogy ha kiderül valakiről, hogy nem aszexuális, és megkapja a „gyáva” és a homoszexuális jelzőt, illetve az ezzel járó gyűlöletet is, nagyon gyakran az LGBTQ+ közösség is kirekeszti őket, mert nem tartja „valid” szexualitásnak, azt, hogy valaki nem akar szexelni (mintha ennyiből állna a szexualitás!), és sokan mindent megtesznek, hogy megakadályozzák, hogy például részt vegyenek a Pride-okon. Ahogy az emberi szeretet nem ismer határokat, sajnos úgy a gyűlölet sem.

Ha a szélesebb nyilvánosság ezt nem tartja sértőnek, akkor gondoljon bele abba, hogy valaki azt próbálja elmagyarázni nekik, ők nem romániai magyar kisebbséghez tartozók, hanem „gyáva románok”, akik nem vállalják fel az állampolgársággal automatikusan járó nemzetiségüket. Ugye fáj, ha kétségbe vonják a nemzeti identitáshoz való jogot? Nos a szexuális kisebbségekkel – és különösen az aszexuális emberekkel – ezt teszik. Menjenek orvoshoz, pszichiáterhez, neurológushoz, mert betegek. Olyanról is hallottam, hogy aszexuális nőtől megkérdezték, van-e méhe és szokott-e menstruálni? Ez egy szexuális orientáció, és nem biológiai rendellenesség!

Ha a kedves olvasó hetero férfi, akkor gondolom nem érez késztetést arra, hogy lefeküdjön más férfiakkal. Ha pedig hetero nő, akkor gondolom nem nőkkel szeretne szexelni. Nos éppen így éreznek az aszexuálisok: csak ők éppen senkivel nem akarnak lefeküdni. És nem azért, mert nem képesek, mert egy hetero férfi/nő is képes lenne egy másik férfival/nővel közösülni, csak éppen nem akar. Ami érthető. Miért nem érthető, ha én senkivel nem akarok?

Az aszexuálisokat érintő legerősebb támadás, az úgy nevezett korrekciós szex. Amikor fiúkat, lányokat, férfiakat és nőket manipulációval, rábeszéléssel vagy egyenesen erőszakkal szexuális kapcsolatra kényszerítenek, hogy vegyék tudomásul, az milyen jó, s hogy igazából megszerethetik az aktust. Ami nem konszenzuális, az nemi erőszak: az aszexuális embereket nagyon sokszor megerőszakolják. Középiskolában, egyetemen, a családban, mindenhol.

Hadd foglaljam össze, hogy milyen aszexuálisnak lenni ebben a társadalomban.

Ön szeretne közösülni egy kaktusszal? Nem? Pedig de, csak lehet nem meri, mert gyerekkorában bántalmazták. Lehet nem elég érett hozzá! Biztos akar, csak még nem találta meg az igazi kaktuszt, vagy nem volt még jó élménye! Ha ön nem akar egy kaktusszal közösülni, akkor lehet nem képes vonzódni, kapcsolatot ápolni, és nem alkalmas házasodni. Igazából akar, csak megfogadta, hogy most nem teszi. Ön olyan beteg ember, aki kaktusszal nem akarja, de ha már nem a kaktuszon jár az esze, akkor már legyen zseni! Forduljon orvoshoz! Hadd segítsek a kaktusszal közösülni, meglátja ettől meggyógyul, s rájön mennyire szereti. Hogy én önt sértegetem, bántalmazom?

Én tényleg elhiszem, hogy önnel minden rendben van, ha nem akar egy kaktusszal közösülni, és nem is szeretném erre rávenni. Kérem, higgye el, vannak olyan emberek, mint én, akik senkivel nem szeretnének közösülni. És ők így jól vannak, mint ön is a kaktusz nélkül. Nem kell kigyógyítani őket egy tapasztalt, létező, tudományosan alátámasztott szexuális orientációból és nemi identitásból, mint ahogy egy többségi állampolgárnak sem kell kigyógyítania az embereket nemzeti kisebbségi helyzetből. (Ha ez a gondolat felháborodást vált ki, akkor azt az indulatot érzi, amit egy tájékozatlan többségi állampolgár érez, amikor magyarul beszélünk az "ő" Romániájában. És ő is éppen úgy megy kommentálni, mint vélhetőleg most ön.)

Vajon erről lehet ma már Erdélyben beszélni? Vagy még mindig annyira biztos, hogy csak normális "férfias" férfiakból és "nőies" nőkből áll a világ, és mindenkinek "megvan a maga helye", oszt kész?

Szerk. megjegy.: Az asszexualitás nemi orientációt jelölő spektrumfogalom. A tiszta aszexuális egyének egyáltalán nem tapasztalnak szexuális vágyat és vonzalmat, a demiszexuálisok csak és kizárólag az érzelmi kötelék kialakulása után érez, tapasztal szexuális vágyat, ám a kötődés lehet romantikus, vagy aromantikus is. A spektrumhoz még hozzátartozik a szürke-aszexualitás: ide tartoznak azok, akik rendszertelenül éreznek szexuális vonzalmat, azok akik éreznek szexuális vonzalmat, de alacsony a libidójuk, akik rendkívül korlátozott és sajátos körülmények és kontextusok között éreznek csak szexuális vonzalmat, és azok akik éreznek szexuális vonzalmat és van libidójuk, de nem elég intenzíven, hogy reagáljanak rá. A demi- és szürke aszexuálisok bármelyik másik nem iránt érezhetnek szexuális vonzalmat, ami azt jelenti, hogy vonzódhatnak a saját, az ellenkező, vagy több nemhez. A nemi identitás felismerésének történetéről itt olvashatsz, ami már a 17 században elkezdődött, de csak az utóbbi két évtizedben kezdi a szélesebb nyilvánosság is megismerni a feltűnt „láthatatlan” szexuális orientációt és nemi identitást. További információt találhatsz a The Asexual Visibility and Education Network oldalán.

Nyitókép: ziyou wu képe a Pixabay -en.