2021. szeptember 23. csütörtökTekla
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
reply.transindex.ro

OLVASÓI LEVÉL

Válasz az Erdélyi, magyar és keresztény. Ennyi az, ami összetart minket? című cikkre

Szabó Mónika utolsó frissítés: 2021-02-25 11:21:01

Gyakran olvasom a Transindex írásait, amennyiben egy többé kevésbé pártatlan, kiegyensúlyozott, színes képet közöl Erdély közéletéről.

some relatable image
A fent említett cikkről hinni szeretném, hogy nem képviseli a Transindexen belüli szellemiséget, illetve újságírói színvonalat, mivel, hogy az újságíró, a bloggertől eltérően, tényfeltáró, objektív leírója jelenségeknek.

Kulcsár Árpád írása egyik sem. Ő maga bevallja, hogy szubjektíven ír - és az amerikai szélsőjobbnál megszokott általánosító, sztereotipizáló, tényelferdítő, gyűlölködő hangnemben.

Természetesen messzemenően egyetértek azzal, hogy a nemi erőszakban az erőszakoló a kizárólagosan hibáztatható fél, és nem hiszem, hogy az erdélyi magyar (vagy nem magyar), keresztény (vagy nem keresztény) társadalomból az emberek jó része ezt másképp képzelné.

És teljesen egyetértek azzal, hogy a nemi erőszak egy még mindig sokszor elhallgatott, nagyon fájdalmas bűntett, és még szörnyűbb, ha képmutató, amúgy a szeretet biztonságát adni hivatott közegben történik (pl család, közösségek, stb) és hogy az elkövetőt minden esetben le kell leplezni. Valamint, hogy fel kellene térképezni ennek jelenlétét a székely falvakban, és persze az erdélyi városokban, és Románia minden helyén (mert, nyilván a nemi erőszak nem erdélyi specifikum, sőt messzemenően nem kelet európai specifikum sem).

Csakhogy itt nem erről van szó.

A cikk alapkoncepciója indulásból érthetetlen. Ha valaki vette a fáradtságot és rákattintott a cikk által kiemelt hivatkozásra a BBTE-ben oktatott, vitatható tartalomról, menten kiderül, hogy ezt egy román pszichológus diák emelte ki egy román jegyzetből, és mivel bemásolta a kérdéses szöveget, az is kiderül, hogy az említett szövegnek az adott szövegkörnyezetében egészen más az értelmezése (nem jogilag argumentáló, hanem szituációkat leíró…), és már ott problémássá válik, ahogy azt több diák is jelezte, hogy ezt miért kell az egész egyetemre extrapolálni. Hogy innen tovább, hogy lehetett ezt az erdélyi magyar társadalom egészére kivetíteni, az mégannyira érthetetlen.

A cikk első mondata „Babeș-Bolyai Tudományegyetem egyik diákja szóvá tette, hogy jogi pszichológia tantárgyból olyan oktatási segédanyag kötelező, amelyben nőgyűlölő, áldozathibáztató és rasszista megfogalmazás található. Például olyasmi, hogy amennyiben egy nő kihívóan öltözik, és elhagyatott helyre megy, akkor ő is hibás abban az esetben, ha támadás éri”. Az idézet (ugyan, mint említettem, nagyon nem pontos) valóban szexista, áldozathibáztató- és ez nyilván rossz-, de mi az, hogy rasszista?!

„Ilyenkor mi itt a Transindexnél, akik 20 éve következetesen és türelmesen próbáljuk magyarázni az efféle dolgokat, kissé elkeseredünk.  Ok, hát akkor beszélek a magam nevében: én legalábbis, pedig én még csak - megszakításokkal - nyolc éve próbálom Erdélyben mondani a magamét, hol türelmesen, hol türelmetlenül”. – Kedves Árpád, mondhatod a magadét, nyilván, csak az attól még nem megkérdőjelezhetetlen igazság, és semmiképpen nem újságírás. Sőt!

A cikk írójának ezenkívül nagyon furcsa fogalma van az iskolákban zajló prevenciós oktatásról. A szexuális nevelés a gyermekek nevelésének egy nélkülözhetetlen része, és a nemi érettségről, identitásról, a kamaszkor kihívásairól, a terhesség megelőzésről, a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről szól. Ezt kívánja szabályozni a törvény. Azt, hogy a nemi erőszak rossz, az alapvető emberré való nevelés keretében egyértelművé kell váljon a gyermek számára. Ez nem a szexuális nevelés óra témája, és semmi köze a törvénytervezethez.

„De nincs konszenzus, homofób papok és politikusok futkosnak körbe Erdélyben, iskolaigazgatók győzködik a szülőket, nehogy szexuális felvilágosítást, khm, pardon, “egészségügyi nevelést” igényeljenek a gyerekeknek”. – Ez az a mondat az, ami nem újságírás, ami nem tényalapú, hanem gyűlölködő általánosítás.

Kedves Árpád, a tér, amelyben élünk, és amelyben az emberiség élt mindig is, az „az elviselhetetlenségig elviselhetetlen” (ez tényleg egy nagyon szép szókapcsolat), mert hogy tele van gonoszsággal, önérdek érvényesítéssel (végül is a nemi erőszak is ez, nem?), hazugsággal, képmutatással, szeretetlenséggel.

Erdélyi, magyar és keresztény. Ennyi az, ami összetart minket? a címe az írásnak. Tulajdonképpen ez a cím volt az, ami írásra késztetett. Mert messzemenően azt a reakciót váltja ki belőlem, hogy bárcsak volna bennünk ennyi közös! Hiszen bármilyen (megengedhetetlenül) vétkes, elesett, sokszor képmutató az egyház, vagy a papjai, a kereszténység alapvetően a magát az emberért feláldozó, meghaló Istent hiszi, aki előtt minden teremtmény maximálisan és egyformán értékes. A keresztény elv hazugságellenes, erőszakellenes, nem gyűlölködő, politikummentes, és az elviselhetetlent egyedül elviselhetővé tevő.

Dr. Szabó Mónika, MD, PHd
Belgyógyász, Diabetológus főorvos
MOGYTTE
2021.02.14, Marosvásárhely


Nyitókép: Dan Farrell on Unsplash(részlet)