Borboly Csaba:
Pihenőnap vizsga előtt, avagy jövőképet a fiataloknak!
választási hirdetés utolsó frissítés: 2020-09-21 16:48:11Ugyanolyan bánásmódban van-e részük a magyar osztályban tanuló diákoknak, mint a román osztályban tanuló társaiknak? Régóta feszegetjük ezt a kérdést Hargita Megye Tanácsánál, bukaresti kapukat döngetve.
Sőt, kutatást is végeztünk a románoktatás témájában.
Ez a 2018-as felmérésünk jutott eszembe, amikor elolvastam a Kisebbségi Monitor 2020 című kutatásról szóló hírt, amelyből kiderült, hogy „az erdélyi magyarok soraiban szinte teljes az egyetértés abban, hogy a magyar gyermekeknek jól meg kell tanulniuk románul”. És azt is, hogy „a román érettségi nyilvánvalóan diszkriminatív voltát az erdélyi magyar politikai elit egyáltalán nem tematizálja”.
A román nyelv nem román anyanyelvűeknek való tanításával hosszú évek óta foglalkozunk Hargita Megye Tanácsánál, ez ügyben tett lépéseinkről a sajtó rendszeresen hírt adott. Én is már rég feltettem magamnak a kérdést: a harmadikos lányom miért tud sokkal jobban kommunikálni angolul, mint románul, pedig az angolt heti két órában, a román heti négy órában tanulja. Ugyanakkor az ebben a témában a Transindexen megjelent egyik korábbi cikkemben azt is megjegyeztem, hogy a Székelyföldön kívül élő magyarok közül, beleértve egyes politikustársakat is, többen nem értik, miért gond a székely nebulóknál a román nyelv elsajátítása, hisz az ő gyermekeik „jól tanulják a románt”.
Tehát még egyes magyarokból is hiányzik a tömbben élők iránti empátia. Pedig óriási problémát jelent az – főleg tömbmagyar vidékeken, de nem csak –, hogy a magyar ajkú diákoknak nem második nyelvként, hanem anyanyelvi szinten tanítják a románt, hiszen már közhelyszámba megy az, hogy nem a hétköznapi kommunikációra készítik fel őket, hanem irodalmi elemzésekre, és míg a vegyes vidéken élő magyar gyermekek könnyebben „felszedik” az utcáról, játszótérről a „hétköznapi” román nyelvet, addig a tömbben élők, akik jobb esetben is csak passzív szókinccsel rendelkeznek, mert a románórán kívül nincs akivel beszélgetniük románul, és esetleg még a tévében hallanak románul beszélőket, nyilván nehezebben sajátítják el a nyelvet.
(Ezért támogattuk és támogatjuk továbbra is úgynevezett cseretáborok szervezését, amelyekben román vidékek iskolásai találkozhatnak székelyföldi gyerekekkel.) Persze a közhelyek makacs dolgok, és eléggé sziszifuszi munka cáfolni őket, egyeseknek úgyis az marad a véleményük, hogy „a székelyek nem akarnak megtanulni románul”.
A kolozsvári felmérés pont a fenti közhelyet cáfolja: igenis meg kell és meg akarunk tanulni románul.
Ehhez azonban azt kell eldönteni, hogy mi vagyunk az államért, vagy az állam van értünk. Ez esetben tehát az a kérdés, hogy az állam kötelessége-e olyan körülményeket teremteni, olyan módszereket kidolgozni, amelyekkel a nem román környezetben élő diákok is jól megtanulnak románul, illetve egyenlő esélyekkel érettségiznek, vagy pedig mutogassunk a „lusta” fiatalokra. Mi az előbbi elvet valljuk, ezért vállaltuk fel a reformlépéseket a román nyelvoktatás ügyében. Az a kijelentés, hogy az erdélyi magyar elit nem tematizálja a román érettségi diszkriminatív voltát, részben igaz lehet a fent leírt, tömb- és vegyes vidékbeliek/szórványbeliek közti esetenkénti félreértésből, de csak részben! Mi évek óta felemeljük a hangunkat ez ügyben. Például a magyar anyanyelvű diákok románoktatásának hiányosságait a Nép Ügyvédje elé tártuk, beadványunk nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) büntetést szabott ki az Oktatási Minisztériumra, a Nép Ügyvédje pedig felhívta a szaktárca figyelmét arra, hogy mielőbb biztosítsa a kisebbségek számára a román nyelv speciális tanterv szerinti, speciális tankönyvekből való oktatását. Mindemellett néhány éve munkacsoportot hoztunk létre a románnyelv-oktatás hatékonyságának fokozásáért, aminek köszönhetően rövid időn belül sikerült új módszereket bevezetni a hatékonyabb tanulás érdekében.
Ráadásul amikor Valentin Popa volt oktatási miniszter anélkül hozott a magyar diákok oktatására vonatkozó döntéseket, hogy erről egyeztetett volna az RMDSZ-szel vagy a kisebbségi oktatásért felelős államtitkárral, a Szövetség parlamenti frakcióival karöltve felléptünk ez ellen. A miniszteri rendeletről, amelynek értelmében a nem román anyanyelvű diákoknak csak román szakos tanár oktathatja a román nyelvet, rögtön látszott, hogy káoszt okozhat, diszkriminatív és figyelmen kívül hagyja korábbi kéréseinket, ezért igényeltük az előírás hatálytalanítását és Valentin Popa akkori oktatási miniszter lemondását. Kitartó munkánknak eredménye lett és beigazolódott, hogy végig igazunk volt: az RMDSZ kérésére a kormány törölte a magyar diákokat hátrányosan megkülönböztető rendeletet, Valentin Popa pedig lemondott.
Sőt, még azt is „elkövettük”, mindezek után, 2018 decemberében, hogy az oktatási tárcához fordultunk azzal, hogy a magyar tannyelvű iskolákban vezessék be opcionális/fakultatív tananyagként a román nyelv oktatását. És kedvező választ kaptunk, támogatták kérésünket.
A románoktatás kapcsán elérkeztünk a román érettségi, illetve nyolcadikos záróvizsga témájához,
ezzel együtt pedig a magyar iskolában tanuló diákok egyenrangúságának, esélyegyenlőségének a kérdéséhez. Az a gond, hogy mind a nyolcadikos záróvizsga, mind pedig az érettségi naptár jelenlegi formája diszkriminálja a magyar diákokat: míg román ajkú társaik egy napot pihennek, addig ők magyar nyelv és irodalomból vizsgáznak. Az egy pihenőnap alatt a román diákoknak több idejük van a következő vizsgára készülni. Erre a problémára a románoktatás kérdésével foglalkozva figyeltünk fel, napirenden tartottuk az ügyet – tematizáltuk! –, és beadványban az Oktatási Minisztériumhoz fordultunk. A szaktárca válaszában azt ígérte, megvizsgálja javaslatainkat, és figyelembe veszi a 2021-es vizsganaptár kidolgozásánál. Végül már a 2020-as pótérettségi menetrendjében utolsónak tették az anyanyelvi vizsgát, tehát figyelembe vették kérésünket!
Nemcsak erre, hanem a differenciált érettségi szükségességére is felhívjuk a figyelmet, ugyanis nem csupán más módszerrel kell tanítani a románt a nem román anyanyelvűeknek, hanem más kritériumok szerint is kell vizsgáztatni! Ezért két évvel ezelőtt kértük, hogy már a szintfelmérő vizsgák román nyelv és irodalomból speciális program szerint történjenek a magyar ajkú diákok számára.
De nem álltunk meg itt. Gyakran ér az a bírálat, hogy Hargita Megye Tanácsánál „mindennel is” foglalkozunk, de pont így tudunk eredményeket elérni: nem kényelmesedve bele egy olyan hozzáállásba, hogy „ez nem a mi hatáskörünk, nem foglalkozunk vele”. Ránk nem ez a jellemző! Az oktatás például nem tartozik közvetlenül a hatáskörünkbe (a speciális oktatást leszámítva), de áttételesen több mindent tehetünk, megmozgatva az illetékes intézményeket, szakembereket, egy asztalhoz ültetve őket. Így az elmúlt években olyan fiatalokat célzó fejlesztéseket támogattunk, amelyek által a diákok használható tudást kapnak, szakmát adunk a kezükbe, amellyel elhelyezkedhetnek. Ebbe illeszkedik a szakoktatás támogatása szakiskolák tanműhelyeinek, tangazdaságainak felszerelésével, együttműködve vállalkozói szervezetekkel, helyi önkormányzatokkal.
Céljaink elérésében az egyik legfontosabb feladat az oktatási-nevelési lehetőségek bővítése. Ahhoz, hogy a tenni akarás, a tisztes munka, a tudás és a művelt fő tanulandó értékké váljék fiataljaink számára, biztosítani kell a szakoktatás, a duális képzés lehetőségét, felszerelését, a digitális oktatás feltételeit, valamint azt, hogy a diákok használják az e-learning-rendszert.
A székelyföldi (de nem csak) fiatalok számára kitörési lehetőség a STE(A)M (a természettudomány, technológiák, mérnöki tudományok, matematika és művészetek tantárgyakat szorosan egymásra építve a tanulókat projektszerű feladatok megoldására ösztönző innovációs oktatási módszer) gyakorlatba ültetése, hiszen olyan kompetenciákat, gondolkodásmódot ösztönöz, amelynek segítségével sokkal könnyebben helyezkedhetnek el, építhetnek karriert.
Ezenkívül az is vízióink közé tartozik, hogy tovább erősítjük a népiskolai, illetve felnőttképzést és a duális oktatást, folytatjuk gyakornoki programunkat középiskolások és egyetemisták számára egyaránt, továbbra is támogatjuk a diákmunkát, az ösztöndíjprogramot, a kutatásfejlesztést, az ifjúsági egyesületeket (pályázati kiírással). Folytatjuk a pályaorientáció érdekében az erőfeszítéseket, beleértve a suli-, illetve állásbörzék támogatását, akárcsak a fiatalok hazavonzását a Hargita hazavár! programmal, bevonva a helyi önkormányzatokat. Támogatjuk az önkormányzatokat abban, hogy építkezésre alkalmas telkek biztosításával vagy más módon segítsék a fiatalokat az itthon maradásban vagy a hazatelepedésben.
Egyszóval, ha úgy tetszik, tematizálunk. A megyei tanács a kovász szerepét tölti be számos területen. Ezen az úton haladunk tovább, jövőképet adva fiataljainknak.
A szerző Hargita Megye Tanácsának elnöke.