OLVASÓI LEVÉL
A mi kis világjárványunk
László László utolsó frissítés: 2020-06-02 16:36:36A járvány okozta válság, egy lehetőség lehetne a hatóságok számára a bürokratikus apparátus csökkentésére – helyi, megyei és központi szinten - írja olvasónk.
Már a kezdet kezdetén leszögezem, hogy a foglalkozásom nem újságíró, tanár lennék, aki még írogat és publikál egyet vagy mást.
A több mint két hónapja tartó járvány arra kényszerített bennünket, hogy áttérjünk az online oktatásra, melyben vannak kockázatok, sikerek és kudarcok, olykor napi 14 órát is eltöltve a digitális térben.
A járvány ugyanakkor egy felhalmozási lehetőség is: ez alatt többet olvastam, mint máskor félév alatt – klasszikus és kortárs címeket. Minden este színházba vagy moziba „megyünk”, egyes napokon akár két előadást is megnézünk.
Egy barátom panaszkodott a járvány okozta „kulturális fagyra”, amiről nem tudjuk, hogy mennyit is tarthat. De vannak ötletei, és új tervekkel készül. Mi magunk is hasonlóan gondoljuk.
Mit tettek eddig a hatóságok? Nyilatkoznak, jósolgatnak, jövendölnek, ígérgetnek, tűzoltójellegű („hejrupszerű”) és elsietett döntéseket hoznak. Úgy vélem, hogy az iskolák bezárása egy túlontúl elsietett intézkedés volt: nem az iskolások képezik, a lakosságának a COVID által legjobban fenyegetett részét.
Az iskolák bezárást és az online oktatásra való áttérést elő kellett volna készíteni egy 2-3 hetes átmeneti időszakkal. Vagy ha bezárták az iskolákat március 11-én, egy 3-4 vagy legfeljebb öthetes időszakra újranyithatták volna (júniusban vagy valamivel később, a járvány alakulásának függvényében. Ezt azért, hogy a tanévet elfogadhatóbb módon fejezzük be.
Ha egy diáknak több mint hat hónapon keresztül nincs valóságos tanórája, akkor ősztől elég nehezen szokik majd vissza a „normális” órákhoz. A szülőkről még nem is beszéltünk, főleg azokról, akiknek kisebb osztályba járó gyerekeik vannak.
Azt, hogy egy bürokratikus államban élünk igazolja az a tény is, hogy nem lehet kilépni a házból, ama nevezetes saját felelősségünkre aláírt nyilatkozat nélkül. Felesleges. Mert ha a rendőr igazoltat és elmondjuk neki az utunk valós okát, a rend őre képes arra, hogy eldöntse, hogy csak sétafikáló vagy, esetleg tényleg volt valós okod kimenni az utcára. És ennek megfelelően jár majd el.
Ugyancsak a hatóságokat, a költségvetést és a gazdaságot illetően, mely szemmel láthatóan zuhanóban van: vélhetően választási megfontolásból nem hoznak népszerűtlen intézkedéseket (például a jövedelem nagyságától függő „szolidaritási adó” bevezetését), habár a válságból való ezek nélkül nem lehetséges.
Inkább húzzuk meg hat hónapig, egy vagy két évig a nadrágszíjat, ellenkező esetben az állam úgy eladósodik, mi és utódaink évtizedeken keresztül fizethetjük kamatokat és kamatos kamatokat, vagy azok refinanszírozását. Politikai és nyilvánvaló választási érdekek miatt még lebegtetik a nyugdíjemelés és a gyerekpénz megduplázásnak lehetőségét. Felelőtlenség.
A járvány okozta válság, egy lehetőség lehetne a hatóságok számára a bürokratikus apparátus csökkentésére – helyi, megyei és központi szinten. Az államunk felettébb „meghízott”. Láthattuk, hogy a „kóros elhízottság” végzetes igen sok koronavírusos fertőzött számára is. Ugyancsak az orvosi gyakorlatból tudjuk, hogy egyes műtétek szükségesek a páciens megmentésére. A járvány egy egyedi alkalom lehet a speciális nyugdíjak immorális ügyének rendezésére is.
Függetlenül attól, hogy kik vannak kormányon, a járvány valós lehetőségül szolgálhat annak bizonyítására, hogy egy válságban levő állam képes-e saját magát menedzselni, vagy inkább másokra hárítják a felelősséget, netalán egymás sapkáit lopkodják, a honi hagyományoknak megfelelően.
A szerző zilahi tanár.
Megjelent a Magazin Sălăjean 2020. május 8-i számában. (A magyar verzió a szerző saját fordítása.)