OLVASÓI LEVÉL
Borboly Csaba: Mi nem most fedeztük fel a temetőt
Borboly Csaba utolsó frissítés: 2019-08-13 08:58:41Sokan feltették a kérdést, hogy mit tettünk a temetőgyalázás megelőzése érdekében, és miért nem tudtuk megakadályozni, hogy a helyzet idáig fajuljon.
A temető körül kialakult helyzet a Hargita és Bákó megye közti határvitára vezethető vissza. Az 1968. évi 2-es számú törvény egyértelműen kimondja, hogy Úzvölgye település Csíkszentmárton községhez, Hargita megyéhez tartozik. Köztudott, hogy évtizedek óta a szentmártoni önkormányzat gondozza a temetőt, 1994-ben újította fel magyarországi támogatással. 1972-ben és 1985-ben egyes kataszteri hivatali tisztviselők önkényesen úgy döntöttek, hogy az Úz pataknál legyen a megyehatár (az erről szóló jegyzőkönyv itt érhető el), pedig a megyehatárok és településhatárok megváltoztatása csakis törvénymódosítással lehetséges – sőt, ha település is érintett, akkor a parlament döntését megelőzően referendum szükséges –, az ilyen hivatalnoki döntéseknek, mint az említett, nincs törvényerejük!
A múlt rendszerbeli anomáliákat követően, 1998-ban kezdte el Csíkszentmárton és Dormánfalva akkori vezetősége a határvonal tisztázását. Ugyanabban az évben a csíkszeredai Toposervice Kft. a méréseinél (vajon véletlenül?) kihagyta Úzvölgyét a Csíkszentmárton község területének felméréséről szóló kataszteri dokumentációból, amelyért (akkori értékben kifejezve) 173 312 000 lej „munkadíjat” kapott a román államtól. Gergely András csíkszentmártoni polgármester saját kezűleg, aláírásával közölte a megyei kataszteri hivatallal, hogy nincs rendben. A kataszteri hivatal 2002-ben a megyei tanács számonkérésére írt válaszában arra hivatkozott, hogy azért nem foglalták bele a feladatfüzetbe, mert rövid időt szabtak a mérésnek. Ezzel véleményem szerint van egy gond: ha menet közben kiderül, hogy egy ház tervében nem szerepel a lépcső, akkor a kivitelező abbahagyja a munkát, és kéri, hogy foglalják bele a tervbe azt is. Tehát a Toposervice Kft.-nek jeleznie kellett volna a hiányt a kataszteri hivatalnak, és nem kellett volna felvasalnia a kifogásolható munkájáért a 173 millió lejt, főleg miután Csíkszentmárton polgármestere megtette erre vonatkozó észrevételét. Ráadásul a kataszteri hivatal a válaszához csatolta azt a jegyzőkönyvet, amelyet egy 2001-es találkozóról állítottak ki, amelyen Dormánfalva és a Bákó megyei kataszter képviselői voltak jelen, Csíkszentmárton vezetőségétől viszont senki, mint ahogy Hargita Megye Tanácsa részéről sem hívtak meg senkit. Ezen a találkozón önkényesen, egyoldalúan meghúztak egy határvonalat Dormánfalvának kedvezve, figyelmen kívül hagyva bármiféle törvényes előírást.
2006-ban a két megye prefektusi hivatala létrehozta az ilyen esetekre a törvény által előírt közös bizottságot, ám nem történt előrelépés.
2008-ban a Hargita megyei kataszteri hivatal a Hargita Megye Tanácsának küldött átiratában elismerte, hogy a fent említett 1972-es és 1985-ös kataszteri tervek ellenére Úzvölgye Csíkszentmárton községhez tartozik, a kataszteri tervek ugyanis nem írhatják felül a törvényt, márpedig a megyehatárról rendelkező 1968. évi 2-es törvény azóta sem változott.
2010-ben még próbáltak megegyezni a felek egy Gyimesközéplokra összehívott tanácskozáson, de eredménytelenül. Abban maradtak, hogy a következő találkozót 2011-ben tartják, de végül csak 2012-ben került sor a Hargita megyei prefektúra kezdeményezésére. A prefektusi hivatal feladata ugyanis a megyeközi bizottság megalakítása, és ha az nem tud megegyezni, akkor a per elindítása (az ez ügyben a prefektusnak írt legutóbbi levelünk és a korábbi kéréseink itt olvashatók. Sajnos a Hargita megyei prefektus nem így értelmezi a törvényt, szerinte a településeknek kell perelniük. Egyébként a fent említett találkozón csupán azt tudtuk megállapítani, hogy a vita csakis a bíróságon dőlhet el. Ezt követően Hargita Megye Tanácsa számtalan alkalommal kérte a prefektust, hogy hatáskörének megfelelően kezdeményezze a pert – az erről szóló levelezés 2014-ig tartott (itt, itt és itt olvasható) –, de ez sajnos nem történt meg.
Mai fejlemény azonban, hogy a prefektusi hivatal írásba adta, hogy nem indít pert, így Csíkszentmárton és Csíkszentgyörgy benyújthatja keresetét a bíróságon.
2011-ben a Hargita megyei kataszteri hivatal jegyzőkönyvében az áll, hogy Csíkszentmárton és Kászonaltíz képviselői nem írták alá a közös határuk megállapításáról szóló jegyzőkönyvet, sem a Kászonaltíz és Dormánfalva közti határra vonatkozót, kérve, hogy a határvonalat a telekkönyvi adatok alapján állapítsák meg. Dormánfalva trükközik, azt szeretné elérni, hogy Csíkszentmártonnal ne legyen közös határa, ezt pedig a Kászonaltíz és Csíkszentgyörgy „összeértetését”, közös határvonalát szeretné elérni mindenféle csűrés-csavarással, e két község területét „beiktatva” Úzvölgye és Csíkszentmárton közé. Nem hagyjuk, nem engedünk.
2018-ban Csíkszentmárton község kikérte a Hargita megyei kataszteri hivatal álláspontját a kérdésben, amely válaszában azt közölte, hogy a két megyei, valamint az országos hivatal igazgatója együtt abban állapodtak meg, hogy Úzvölgye Bákó megyéhez tartozik, és a Hargita megyei kataszteri hivatal nem képviselhet más álláspontot. Ezt a választ kapta a község mindannak ellenére, hogy valamennyi hivatalos térképen Úzvölgye Hargita megyéhez tartozik. A polgármester ezt követően az országos kataszteri hivatalhoz fordult, ám semmitmondó választ kapott.
A 2018. novemberi úzvölgyi megbeszélést követően, amelyen téma volt a határvita folytatása, 2019. január 29-én Csíkszentmárton polgármestere Hargita Megye Prefektusi Hivatalától kérte, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a határvita rendezésére felhívva a figyelmet, hogy Úzvölgye falu mindig is Csíkszentmárton községhez tartozott, és a jelenlegi helyzet akadályt gördít a község általános rendezési tervének érvényesítése elé, hiszen a település jelen helyzetben nem tud telekkönyvezni a Hargita Megyei Kataszteri Hivatalnál, csak a Bákó megyeinél.
2019. április 12-én jutott tudomásomra a dormánfalviak törvénytelen építkezése. Aznap Hargita megye prefektusát azonnal megkerestem ez ügyben, és kértem, hogy sürgessük meg a határvita rendezésének ügyét, mert törvénytelenségek sorát követik el Dormánfalván, amit csak egyféleképpen lehet megállítani: ha a közigazgatási határ visszakerül a korábbi helyére, és újra Hargita megyében szerepel Úzvölgye minden hivatalos dokumentumban. A prefektus arról biztosított, hogy napirendre tűzi a határvitát. Csíkszentmárton önkormányzata levélben szólította fel a dormánfalviakat, hogy állítsák le az úzvölgyi temetőben zajló építkezést, és állítsák vissza az eredeti állapotot. Hargita Megye Tanácsa nevében azonnal számos intézményhez fordultunk: a dormánfalvi és a Bákó megyei tanácshoz, a Hargita és a Bákó megyei prefektúrához, az országos és a Bákó megyei kataszteri hivatalhoz, az Országos Levéltár Hargita megyei osztályához, az országos építkezési felügyelőséghez. Április 25-én Csíkszentmárton újabb átiratban fordult Dormánfalvához, én feljelentést tettem a temetőben történt rongálás miatt. Április 29-én levélben hívtam fel Bákó Megye Tanácsa figyelmét arra, hogy Dormánfalva jogtalanul vette leltárába az úzvölgyi temető területét.
Május 7-én személyesen kerestem fel Bákóban Brașoveanu Sorint, Bákó Megye Tanácsának elnökét és Maricica Luminița Coșa Bákó megyei prefektust. Dormánfalva főjegyzőjével és főépítészével egyeztettem az ügyben (a Dormánfalván készített videóm. Minderről beszámoltam aznap Csíkszentmártonban, a kezdeményező bizottság alakuló ülésén, mely bizottságot az úzvölgyi temetőért tenni akaró civilek hoztak létre. Bátor és támogatandó kezdeményezés volt, öröm volt látni ennyi tenni akaró embert, akik nem csak a politikusokra vártak, hanem felismerték a civil jogérvényesítés lehetőségeit, a közérdekű adatok igénylésére vonatkozó 2001. évi 544-es törvény erejét.
Ezenkívül a Hargita megyei képviselő-testület 2019. május 9-én elvi határozatot fogadott el, amely felhatalmazott mint a megyei tanács elnökét, hogy támogassam Csíkszentmárton község önkormányzatát a Dormánfalvával az úzvölgyi temetőért folyó vitában. Ez az elvi határozat egy háromtagú kezdeményező bizottság létrehozásáról is szólt, melynek tagjai Barti Tihamér, a megyei tanács alelnöke, valamint Becze István és Kolozsvári Tibor megyei tanácsos. Hargita Megye Tanácsa ismételten kérte a prefektusi hivatalt 2019. május 10-én, hogy indítsa újra a határvita rendezését.
Már úgy tűnt, hogy sikerül elrendezni az ügyet – hiszen a fent felsorolt intézmények is törvénytelennek nyilvánították a dormánfalvi építkezést –, az RMDSZ is lépett Bukarestben, úgy látszott, hogy hallgatnak ránk. Emellett a közösségünk erejét is felmutattuk május 12-én, az úzvölgyi temetőben tartott ökumenikus istentiszteleten, ahol több ezren vettünk részt. Május 16-án azonban jól megszervezett „szekus” akció változtatta meg a dolgok menetét: a frissen épült betonkeresztek és az emlékmű letakarása fekete műanyag zsákokkal. Ez kiverte a biztosítékot országos szinten, és innen már eldurvult a helyzet. Nyomatékosan kértük, hogy ne tegyen senki ilyet vagy hasonlót, mert tudtuk, hogy nekünk csak egy hiba kell, hogy aztán arról harsogjon az egész román sajtó, hogy a magyarok provokáltak, a román részről történt provokációról már senki nem beszél a többségi közvéleményben egy ilyen akciót követően. Így is történt, leszámítva néhány józan hangvételű publicistát.
Mint ismert, a feszültség június 6-án hágott a tetőfokára, amikor a Hargita és Kovászna megyeiek élőláncot alkotva imádkoztak a temetőnél, hogy megakadályozzák a Moldva felől érkező tömeget a törvénytelenül állított emlékmű és keresztek felszentelésében. Tudjuk, mi lett belőle, videók, fényképek tanúskodnak a történtekről. Az ügyben több feljelentést tettem, és ezek után is reménykedem, hogy nem hiába.
A 2019. június 24-i tanácskozás kapcsán arról adtunk hírt, hogy Csíkszentmárton önkormányzata megtámadja a mojnesti kataszteri hivatal döntését, mely szerint Dormánfalva városnak telekkönyvezték Úzvölgyét. Ugyanaznap jelentette be Andrei Jean-Adrian, Hargita megye prefektusa, hogy kiadta az utasítást a Bákó megyével való határvita rendezésének folytatására. Újraalakult az ilyen esetekre felállított megyeközi bizottság, amely nem csak Úzvölgyével foglalkozik, mivel a határvita Csíkszentmárton községen kívül Csíkpálfalvát, Csíkszentgyörgyöt, a Gyimeseket, Kászonaltízt és Szépvízt is érinti. A július 9-i gyimesbükki találkozón azonban a bizottság tagjai nem jutottak közös nevezőre, így az ügy a bíróságon folytatódik. (Lásd fent a mai fejleményt.)
Az úzvölgyi történések kapcsán kijelenthetem: „nincs még veszve semmi”. Elég csak a Hargita és Neamț megye közti határvitában született bírói ítéletre gondolni, amely tíz év pereskedés után született meg, és alapfokon Hargita megyének, ezen belül Gyergyószentmiklósnak ítélt meg több mint hétszáz hektár Békás-szorosi területet, annak ellenére, hogy még a város egykori polgármesterének az aláírása is rajta volt a neamțiak javára kiállított jegyzőkönyvben. Ennek az a tanulsága, hogy ebben az országban elszántan kell harcolni a legutolsó lehetőségig, ezért a közösség tagjainak egymást kell biztatniuk az úzvölgyi ügyben is. Azzal az összefogással, ami a temető ügyében létrejött, menni kell tovább, és az a kérésem, hogy aki nem tud segíteni, az legalább bátorítsa a többieket. Folytatni kell a beadványok készítését, a már említett 544-es törvény alapján, magánszemélyként. Mert úgy látszik, annak nagyobb ereje van, mint az intézményközi levelezésnek.
Ugyanakkor úgy érzékeljük, hogy újabb törvénytelenségre készülnek, ezúttal viszont kormányzati szinten: készül egy kormányhatározat, amellyel az úzvölgyi temető a védelmi minisztériumhoz kerülne. Résen kell lennünk továbbra is, fel kell hívni a közvélemény figyelmét erre, és mindenki, nem csak a politikusok, az újabb törvénytelenség megakadályozásán kell hogy dolgozzon.
A szerző Hargita Megye Tanácsa elnöke.