OLVASÓI LEVÉL
Gondolatok a gumibot végéről
Szilágyi Botond utolsó frissítés: 2018-09-07 17:16:59Naiv kérdés, efelől semmi kétség, mégis: hogy van az, hogy egy békés (vagy akár békétlen) tüntetésnél katonai alakulatokat mozgósít a hatalom a tüntetők ellen?
Naiv kérdés, efelől semmi kétség, mégis: hogy van az, hogy egy békés (vagy akár békétlen) tüntetésnél katonai alakulatokat mozgósít a hatalom a tüntetők ellen? Külön téma az a perverz pontosság, amivel ki vannak dolgozva az ún. tömegoszlatási eszközök: vízágyú, könnygáz, gázspray („csukd be szemed, fogd be szád”) stb. Ez nagyon ki van találva. Érdemes erre rácsodálkozni, bárgyú ártatlansággal… Minek a jele ez?
Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy Dragnea verőlegényei a népet ütlegelik. Ilyent csinálnak Macron verőlegényei is, az álmok országában a dicső vezér bevándorláspolitikája (gyerekek szülőktől való elválasztása – nosza judeo-keresztény értékek!) ellen tüntetők közül 600-at letartóztattak, Indiában 11 embert, aki tiltakozni mert az ellen, hogy egy külföldi cég szemétdombot csinál otthonából, meg is öltek. Hosszú még a sor. Már-már az a benyomása az embernek, hogy a hatalom nem szereti, ha az esetenként érintettek beleszólnak abba, hogy mi legyen velük, a földdel amin születtek, a gyerekeikkel, más gyerekeivel, az életükkel, egyáltalán: akármivel. A „mi legyen velünk?” nem olyan kérdés, amit közösen teszünk fel, s közösen válaszolunk meg. Ha a hatalomnak kell valami, az az övé, mese nincs. S ami az övé, azt elvenni nem lehet.
Furcsa dolgok ezek. Mintha félnének egy politika ügy miatt összegyűlt tömegtől. Nagy érték a demokrácia, a véleményszabadság, nagyra becsüljük. Csakhogy kinek-kinek a politikai véleményei, nézetei, urambocsá eszméi nem tartoznak a közügyek közé. Ez kérem magánügy, ami négyévente kitörhet egy ikszelgetés alkalmával, berobbanhat a... Valahova. Persze lehet internetes felületeken, egy sör mellett, otthon ebédnél beszélgetni ilyesmikről. De az utcára senki ne vigye ki ezt, mert akkor jaj neki!
Tudniillik, mi úgy végezzük a dolgunkat, hogy van pár ember, aki politikával foglalkozik, és a többiek nem foglalkoznak politikával. Ez a parlamentáris rendszerek lényege. Vannak akik döntenek, és vannak akik fölött döntenek. Szép, steril munkamegosztás. Látszik, hogy kinek mi a dolga. Van amikor erről páran megfeledkeznek, és összegyűlnek, mert ők is szeretnének dönteni. Ilyenkor szokás bevetni a rohamrendőrséget. Ugyanis ezek a tüntetők összezavarják a rendet. Először csak kordonokról van szó, amik láttatják a tüntetőkkel az elfeledett vonalakat: eddig vannak azok, akik politizálnak, nap mint nap, s rajta túl: ti, a csőcselék. Van amikor ez nem elég, mert a szerencsétlenek mégis bele akarnak szólni a hatalmasok ügyeibe. Ilyenkor könnygázzal megríkatják őket kicsit: „kapsz egyet, hogy legyen miért sírjál!”. Lelocsolják őket hideg vízzel, térjenek eszükhöz… „Térjenek eszünkhöz!” Ha ez sem működik, hát akkor egy párat nyakon csípnek, s elpüfölik. Itt a testükön érzik majd a munkamegosztást (van aki üt, van aki kékül), s hátha nem felejtik többet. Mi így végezzük a dolgunkat. Avagy végzik a dolgunk mások nélkülünk…
(Apró közbeékelés, aminek szaggató jelenlétéért elnézést kérek. Ezért nem egészen szerencsés az augusztus 10-én történteket a bányászjárással összehasonlítani, ahogy azt a Digi24 tette az események tudósítása közben. A bányászjárás azért más, mert ott megtévesztett embereket uszítottak embertársaik ellen. Itt viszont az ütlegelésnek hivatalos kerete volt, ezeknek az embereknek ez a szakmája, ezért őket bérezik, stb. Sokatmondó különbség ez, még ha árnyalatnyinak is tűnik. Az pedig ismét más tál péksütemény, hogy – a Digi24 neoliberális képzeletét szégyenbe hozó módon – a rohamrendőrséget jobboldali, sőt: centrista kormányok is előszeretettel használják. Ez a modern állam része.)
Vannak persze szép tüntetések, ahol a tüntetők is tudják, hogy az ő dolguk a tüntetés, s nem a politika-csinálás. Ilyenkor senkinek semmi bántódása nem esik, utána mindenki elmegy vacsorázni, meginni egy üveg bort, aztán mindenki lefekszik csendben és megy minden tovább. Ezt néha nem értik, s ilyenkor bevetik az állami ritmusrészleget. Mert ha szinte eljut oda a tömeg, hogy politikát csináljon… Brrrr! Belegondolni is rossz. A hatalom ilyenkor a legrosszabbtól fél. Még a végén megakadályozzák, hogy külföldi cégeknek eladjunk természetvédelmi területeket (ez az igazi korrupció, nem az, hogy X lenyúl két banit az államkasszából)! Gyertek csak, leventék: üsd, vágd, nem apád! Ez a rendfenntartó erők lényege: ők, s kiváltképp a rohamrendőrség a politika helye és a politikacsinálásból kizárt tömeg közötti védvonal. Törjenek lábak, fejek, csak ez a vonal maradjon töretlen – ez a békéjük titka.
Az, hogy vannak emberek közöttünk, akiknek gumibotot és idétlen műanyag pajzsot adnak, hogy használják(!), csak annyinak a jele, hogy ezt a rendet fenn kell tartani. Ennek oka egyszerű: magától nem állna meg. Nem olyan rend ez, ami a dolgok rendje, dolgoké és embereké. Nem a tied, nem az enyém; nem a miénk. Ez valami másnak a rendje… Pénzé, hatalomé; azé aki azt hiszi, ő pénz, ő hatalom… Egy Dragneaé, egy Macroné, egy Bezosé.
Papírmasé, papírmasé… Elfújja a szél.