VÁLASZ FŐCZE JÁNOSNAK
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Felismerésekből megvalósításokat!
Simon Levente, Szőcs Endre utolsó frissítés: 2017-01-31 09:59:56Kontraproduktívnak érezzük, hogy az erdélyi magyar nyilvánosság leginkább progresszív fórumán napokig azon interpretáció fusson, hogy nem lehet egyről a kettőre lépni.
Többször is átolvastuk metaforákkal díszített szöveged, és kontraproduktívnak érezzük, hogy az erdélyi magyar nyilvánosság leginkább progresszív fórumán napokig azon interpretáció fusson, hogy nem lehet egyről a kettőre lépni.
Az elit csöndje
Péntek János nyílt levele, Silye Lóránd publicisztikája, illetve szöveged mind-mind ugyanazt sugallják. Az Erdélyi Riport vitának, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola, illetve a Brassai Sámuel Elméleti Líceum kapcsán tapasztalt szembenállásoknak ugyanaz a várható vége: mindjárt jön a következő hasonló sztori, és elfelejtjük az aktuálisat.
Persze adott az értelmiségi konszenzus abban, hogy visszaszorulóban a nyilvánosság, és az erdélyi magyar helyzetét jobbítani kívánó beszélgetések egyre inkább Facebook-csoportok és kézműves sörök árnyékában érvényesülnek. A világ megváltozott és folyamatosan változik, és habár már valóban nincsenek „faluszemináriumok”, a technológiai fejlődés új lehetőségei a nyilvános tereket más szintre, a közösségi hálók szintjére emelte.
Itt és most Erdélyben egyre relevánsabb a kérdés, hogy miként mehetünk szembe mindezzel? Másképpen: hol söröznek, akik épp most nem a lehet/nem-lehet vita harmadik körének programadó beszédeit írják és azok interpretációiát hozzák létre, hanem cselekvő aktorként értelmezve magukat igyekszenek a lehet mellett érvelni.
Számunkra nyilvánvaló, hogy péntekenként a Bulgakov – Insomnia – L’Atelier, illetve a Tein – Grund – Moszkva háromszögekben találhatnak egymásra azok, akik az e-mailek, a Facebook-kommentek és a kocsmai beszélgetések egymásnak feszülései után képesek és hajlandóak konkrét célok mentén együttműködni.
A mindennapi munka eredménye
Az önigazolás kényszerén túl, távol álljon tőlünk, hogy jelen válasz saját projektjeink tömjénezésébe fusson ki. Ugyanakkor számunkra az erdélyi magyar vállalkozások sikerei, a cégek mentor- illetve átképzési programjai egyaránt igazolják a lehet valóságát. A kolozsvári Biznisz Vitamin és a sepsiszentgyörgyi Developers Meetup alkalmai is sorra bizonyítják, hogy az erdélyi magyar közösségben is adott a kereslet és a kínálat a szakmai párbeszédre.
A kulturális életben pedig megszámlálhatatlanul sokan – többek közt a sepsiszentgyörgyi M Studio és a kolozsvári Zug – igyekszenek jövőképet rajzolni az erdélyi magyar színháznak. Mi több, a szentgyörgyi Eleven naponta megmutatja, hogy a Hungária körúton kívül is érdemes hamburgerrel próbálkozni. A Bere a la Cluj – Kolozsvári Sör példája pedig lassan, de biztosan azt is igazolja, hogy vérre menő identitáskonfliktusok nélkül is felépíthető egy erdélyi kézműves sörmárka.
Újra és újra tematizáljuk az erdélyi magyar közbeszéd frissítésének igényét. Ugyanakkor a közösségi, szociális és szakmai hálózatok online demokratizálódásának köszönhetően egyre kevésbé látjuk indokoltnak és megvalósíthatónak a közbeszéd fórumainak centralizálását.
Mi egyre szívesebben olvassuk egy gazdasági esemény interpretációját egy napközben közgazdászként dolgozótól, egy új törvény értelmezési keretét egy jogásztól vagy a tech-trend hatásait egy programozótól. Így az erdélyi magyar szaksajtó jelenlegi állapota arra ösztönöz bennünket, hogy kompetenciáink szerint megszólaljunk és közösségeinkben alakítsuk a szakpolitikákról való narratívát.
A nagykörút könnyedsége
2013 nyarán a pesti Kazinczy utca egyik ismert kocsmájában pohár poharat követve érveltünk és ellenérveltünk a székelyföldi őrtüzek szimbolikus és gyakorlati hasznossága mellett illetve ellen. Persze, a harmadik kör után egyre inkább domináltak az ellenérvek. Aztán hazafele, valahol a Király utca és a Wesselényi utca közt félúton csendesen megállapítottuk, hogy eléggé könnyed a Nagykörút árnyékában az erdélyi magyar jövőképeket versenyeztetni.
Árnyalni szeretnénk, hogy az erdélyi magyar mindennapok egyre kevésbé értelmezhetőek a lehet/nem-lehet bináris rendszerében, és nem azzal igyekszünk érvelni, hogy aki éppen karácsonyi-húsvéti erdélyi magyarként értelmezni magát, az nem fogalmazhat meg releváns véleményt.
Értjük mindannyian azt is, hogy ez legtöbbször nem csak a pénzről, hanem egyre inkább szakmai kapcsolatokról és baráti sörözések ritkulásáról vagy éppen mindennapi rutinok feladásáról szól a hazaköltözés versus nem hazaköltözés problematikája.
Az interpretációtól a cselekvésig
Magas labda megemlíteni, amiként a BBTE Történelem és Filozófia Kar diákjaiból összeálló Korzó Egyesület tematizálta a kolozsvári műemlékvédelmi állapotokat a magyar közösség irányába. Hasonlóan interpretálható, amint a legutóbbi kampány hajrájában a szentgyörgyi Hostel söröző kötetlen beszélgetésre hívta Antal Árpád polgármestert, Benkő Erika képviselőjelöltet, illetve Miklós Zoltán szenátorjelöltet. Akkor és ott bárki kérdezhetett.
Más kérdés, hogy ezeknek mekkora az impaktjuk, vagy az, hogy egy ilyen esemény alkalmával hányan mernek és/vagy akarnak csatlakozni, kérdezni. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy a lehetőség adott volt.
Beszélhetünk az erdélyi magyar nyilvánosságról, a közösség gazdasági erejéről vagy éppen az erdélyi oktatás problémáiról, viszont az építkezés – már-már közhelyesen hangzik – a minimális pénzen túl leginkább sok-sok munkát igényel.
Meggyőződésünk, hogy amennyiben őszintén beszélünk az erdélyi magyar közösség jelenlegi állapotáról és a kezdeti interpretációk után megvalósításokban is kezdünk gondolkodni, akkor egyről kettőre léphetünk az erdélyi magyar nyilvánosság, a gazdasági élet vagy a közoktatás területén is.
Barátsággal,
Simon Levente, matematikus, Szőcs Endre, közgazdász
Thinkonomy.Community alapítók