POLITIKA.HU.RO.EU
A romániai magyar politika alakulása az európai parlamenti választások tükrében
Bognár Zoltán utolsó frissítés: 2007-11-30 10:57:21„Szász Jenő pozícióját és Tőkés László mozgásterét a magyarországi ellenzék azáltal befolyásolhatja, hogy az intézményesítés érdekében megnyitott forrásokat kik számára teszik elérhetővé.”
A legelismertebb közvélemény-kutató intézetek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjeinek, valamint az ellenzékét jelentő civil szervezetek és érdekcsoportok támogatásával függetlenként induló Tőkés László királyhágómelléki református püspök mandátumszerzési esélyeit egyaránt megkérdőjelezhetővé tették (4%–2%). Ennek ellenére az európai parlamenti választások eredményei a legoptimistább várakozásokat is felülmúlták.
A kettős győzelemként értékelhető eredmények (RMDSZ: 5,52%, Tőkés: 3,44%) egyértelműen annak köszönhetőek, hogy a romániai magyarok többsége másképpen értelmezte a választás szerepét, mint az ország többségi lakossága. A romániai magyar szavazók szempontjából ez volt az első olyan országos választás, amelynek alkalmával nemcsak arról dönthettek, hogy részvételükkel (és szavazatukkal) vagy távolmaradásukkal támogatják vagy sem a közösség érdekeit képviselő RMDSZ listáján induló jelölteket. Ezúttal azt is eldönthették, hogy a kiegyezni képtelen, a legitimitásért ebben a formában megmérkőző két fél közül melyiket támogatják.
Valószínűleg az urnák elé járuló magyarok döntő többségében tudatosult, hogy a választásnak a közösség számára nemcsak az a tétje, hogy ki képviseli majd Brüsszelben, hanem az is, hogy konzerválódnak vagy átrendeződnek a romániai magyar közösségen belüli hatalmi viszonyok. Ezzel magyarázható az is, hogy mind az RMDSZ, mind Tőkés László stábja a többi politikai alakulaténál lényegesen erőteljesebb kampányt folytatott.
Csak pár nappal a választások előtt derült ki, mindkét fél tudatosan arra játszott, hogy minél nagyobb mértékben mobilizálja a magyarságot. Az utolsó pillanatig senki nem merte kimondani, hogy alacsony országos részvétel esetén az átlagnál jobban mobilizált magyar szavazóbázis – a közvélemény-kutatásokban előrejelzett szavazatmegoszlás mellett – már a szavazatok 8 százalékával is bejuttathatja mindkét jelöltet. A stratégia nyílt felvállalásának az lett volna a lehetséges következménye, hogy a többségben tudatosítja: a választásnak etnopolitikai tétje is van.
A választás tétjeit három kérdő mondatban így lehetne összefoglalni: A romániai magyaroknak lesz-e közvetlen képviseletük az EP-ben, milyen arányban? Kik fogják képviselni? A romániai magyar közösségen belül melyik tábor erősödik meg a választási eredményeknek köszönhetően?
Végül az országos részvétel valóban alacsony lett, mindössze 29,46 százalék, miközben a magyar szavazók körében csaknem kétszer magasabb arányú volt a részvételi hajlandóság.
A versengő felek ennek köszönhetően összesen 8,96 százalékát gyűjtötték be a szavazatoknak, ezáltal Tőkés László is bejutott, és az RMDSZ is szerzett két mandátumot.
A magas magyar részvételi arány ugyancsak nem várt következménye, hogy egyetlen szélsőséges, kisebbségellenes retorikát alkalmazó párt sem érte el az előírt 5 százalékos küszöböt.
A konfliktus forrása és a kialakult helyzet
A romániai magyar politika többpólusúvá válásának okai, a kialakult helyzet és a várható következmények három szinten elemezhetőek: Románia szintjén, a romániai magyar nemzeti közösség szintjén, illetve a két pólus szervezeteinek szintjén.
A romániai magyar politika konfliktusaiért elsősorban a román államot terheli a felelősség. A romániai magyar nemzeti közösség ugyanis politikailag mobilizálódott kulturális érdekközösségnek tekinthető. Egyrészt a magyar kultúra megőrzésének és újratermelésének vágyától hajtva, másrészt a belső ügyek és problémák önálló és szabad kezelése miatt, a kisebbségi politikai elit egységesen az autonómia intézményesítését, közjogi garantálását tekinti fő céljának.
Mindkét fél alkotmányos-parlamentáris keretek között kívánja kialkudni az autonóm státust, ezért mindeddig az RMDSZ belső ellenzéke nem vállalta a megosztottság egyik nehezen elkerülhető, súlyos következményét: a parlamentből való kiesést, és ennek következtében a kormánykoalíciós részvétel esélyének szertefoszlását. Az RMDSZ-en belüli egység vágyának velejárója, hogy a sikeres választási és parlamenti szereplés érdekében a fegyelmet követelő központ kiszorítja a diszenzus forrását jelentő saját politikai kisebbségét, és ezáltal a szervezeten belüli konszenzus megteremtésére törekszik.
Az autonómia közjogi garantálása kiküszöbölné az egységkényszert, amennyiben a romániai magyar politika terepét az önkormányzat intézménye jelentené, és ezáltal megteremtené a veszélytelen pluralizmus lehetőségét.
A jelenlegi választási törvény mellett (a választási törvény reformja esetén a feltételek kedvezőtlenebbek lesznek) a romániai magyarság számára csak egy járható út marad: az egységes kisebbségi szervezet vagy párt (5 százalékos küszöb). A romániai magyarság 6,60 százalékos demográfiai súlya (2002) a 2004-es választások alkalmával 58,5 százalékos részvétel mellett a szavazatok 6,2 százalékának megszerzését tette lehetővé. Ilyen körülmények között gyakorlatilag nincs rá esély, hogy a választási szövetségek számára előírt 8 százalékos explicit küszöböt elérje.
A romániai magyar nemzeti közösség szintjén az okoz problémát, hogy földrajzi eloszlása és település szintű eltérő demográfiai súlya miatt sajátos érdekek mentén megosztott: egyes konfliktusok társadalomszerkezeti sajátosságokból fakadnak. Ezekhez járulnak a normatív-kulturális okokra visszavezethető konfliktusok, illetve a különböző lojalitások. A nacionalizmus kohéziós erejének csökkenésével fordítottan arányosan ezek a törésvonalak egyre összebékíthetetlenebbekké válnak egyetlen szervezeten belül. Amíg a parlamenti választásokkal és a szórványvidékek helyhatósági választásaival ellentétben a magyar többségű vidékek önkormányzatai esetében nemcsak hogy nehezen fenntartható, de gyakorlatilag szükségtelen is az egység.
Az RMDSZ alapítói még úgy gondolták, hogy sikerülhet az egység kérdését morális kérdésként, és nem az érdekek és célok összehangolásának kérdéseként felvetni. Az EP-választások előtt bebizonyosodott, hogy erre egyik fél sem képes, mert formális szabályozás hiányában a hatalom birtokosai és a politikai kisebbség nem jut kompromisszumra, emellett az ellenzék nem lát rá esélyt, hogy a status quo konzerválása mellett hatalmat szerezhessen a Szövetségen belül.
Az RMDSZ tehát már régóta nem tekinthető a romániai magyar politika színterének, a romániai magyar intézményrendszer (civil szféra, sajtó, gazdasági szféra, egyházak) egésze politizálódott.
Ebben a helyzetben két megoldás körvonalazódik a közösség egyidejű egységes fellépésére a romániai politikában, illetve a pluralizmus közösségen belüli biztosítására: az RMDSZ strukturális reformja vagy az önkormányzati szintű kisebbségi többpártrendszer kombinálása egy – jogi keret hiányában ugyancsak megállapodáson alapuló – közös listát állító, országos választásokon induló párttal. Nehéz felmérni, hogy jelen pillanatban a kettő közül melyikre mutatkozik nagyobb esély.
Az ellenpólus intézményesülésének lehetősége
A Tőkés László népszerűségére építő ellenzéki politikusok és támogató szervezetek (EMNT, SZNT, MPSZ, MPE, MIT, EMI) számára nagy valószínűséggel az EP-választás volt az utolsó lehetőség arra, hogy a jelenlegi személyi összetétel mellett az RMDSZ ellenében megerősödjenek, és esélyt kapjanak az intézményépítésre.
Az Európai Parlament képviselőjeként Tőkés László irodákat hozhat létre, főállású tanácsadókat alkalmazhat, kapcsolatokat építhet ki, és nyugat-európai ismertségének köszönhetően rendkívül kedvező lobbihelyzetbe kerülhet. Azonban ez önmagában még korántsem elegendő az RMDSZ politikai ellenpólusának kiépítéséhez.
Amennyiben nem mutatkozik esély a pluralizmus és az egység egyidejű biztosítására az RMDSZ-en belül, a jelenlegi választási törvény mellett az önkormányzati választásokon való részvétel érdekében is pártot kell alapítaniuk. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) már elindított pártbejegyzési kísérlete esetén megalakuló Magyar Polgári Párt (MPP) lenne az ellenzék első politikai szervezete.
Hogy milyen mértékben képes az MPP az RMDSZ teljes ellenzékét felölelni, ez jelen pillanatban nemcsak Tőkés Lászlótól, hanem Traian Băsescu államfőtől és a romániai magyar ellenpólus kialakításában érdekelt magyarországi ellenzéki erőktől is függ.
Megfelelő anyagi háttérrel és infrastruktúrával ugyanis jelen pillanatban kizárólag az MPSZ rendelkezik jelenlegi elnöke, Szász Jenő udvarhelyi polgármester révén. A román államfő a pártbejegyzés folyamatában, a magyarországi ellenzéki erők pedig a megfelelő háttér megteremtésében játszanak kiemelt szerepet. Úgy tűnik, Traian Băsescu védőhatalmi szerepet vállalt, abban az értelemben, hogy ha segíteni nem is segíti, de másoknak sem teszi lehetővé, hogy bármilyen irányba befolyásolják a bíróság döntését.
Szász Jenő pozícióját és Tőkés László mozgásterét a magyarországi ellenzék azáltal befolyásolhatja, hogy az intézményesítés érdekében megnyitott forrásokat kik számára teszik elérhetővé. Amennyiben az MPP-től megvonják a bizalmat, az RMDSZ-szel pedig nem sikerül kiegyezni, Tőkés Lászlónak várhatóan előbb-utóbb mindenképpen pártot kell alapítania.
Az RMDSZ mozgástere
Ebben a helyzetben az RMDSZ-nek elsősorban értelmeznie kell a választási eredményeket. Választ kell találnia arra a kérdésre, hogy Csíkszereda és környékének kivételével Székelyföld magyar többségű vidékein miért szavazott a többség Tőkés Lászlóra. Fel kell mérnie, hogy a szavazatokban az ellenzék elkötelezett bázisa mutatkozik meg, vagy pedig az RMDSZ-ben jelenleg uralkodó viszonyok, stílus, médiában rendszeresen szereplő központ avagy a területi szervezetek politikusai iránti ellenszenv.
Ezzel egy időben az a kérdés is felvethető, hogy miért volt jelentősen kisebb a részvétel a tényleges kisebbségben lakott, illetve szórványvidékeken, mint a tömbmagyar régióban. Nem biztos, hogy a mozgósítás volt kevésbé hatékony. Elképzelhető, hogy az RMDSZ-t támogatni nem kívánó magyarok távolmaradásukkal tiltakoztak, mert az ellenzék retorikáját vagy céljait nem tudták elfogadni, vagy pedig arra a következtetésre jutottak, hogy egy meghatározóan többnemzetiségű közegben, kisebbségi helyzetben Tőkés László pozíciójának erősödése nem kedvez saját érdekeiknek.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy a szavazók inkább csak a belső reformok sürgetése miatt szavaztak az ellenzék jelöltjére, nem kizárt, hogy a Szövetség néhány látványos személyi és strukturális változtatással visszanyerheti bizalmukat. Ebben az esetben nem feltétlenül lesz érdekelt az ellenzékkel való kiegyezésben, hiszen fennáll az esélye annak, hogy anélkül is visszaszerezze szavazóit. A kiegyezés nélküli egység fenntartásának esélye azonban jelen pillanatban nem tűnik túl nagynak, bár erre vonatkozóan csak empirikus kutatások nyomán lehet kategorikus kijelentéseket tenni.
Amennyiben az RMDSZ számára fontosabbnak bizonyul az egység, mint a jelenlegi politikai irány, stílus, struktúra, illetve a hitelüket vesztett politikusok pozícióban való megtartása, a független jelölt köré csoportosuló, legitimitást felmutató ellenzéknek valamilyen formában utat kell nyitni a Szövetségen belül. Enélkül egy vagy két új párt is megjelenhet a romániai magyar politikai porondon.
Az elemzés eredetileg a Krónika Szempont mellékletében jelent meg 2007 november 30.-án. A felvezetőt szerkesztőségünk adta.