2020. december 5. szombatVilma
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
reply.transindex.ro

REPLY

A politológus esete a logikával

Szőcs Levente utolsó frissítés: 2014-04-11 17:19:16

Olvasónk Ilyés Szabolcsnak írt válaszában bebizonyítja, mennyivel aránytalanabb a magyar választási rendszer a románnál. Nem mintha a románt jónak tartaná.

Logikus döntés címmel elemezgeti Ilyés Szabolcs az RMDSZ-elnök jelenlétet a Fidesz eredményváróján. Az már kevésbé logikus, hogy politológus létére nincs tisztában alapvető fogalmakkal. Nem beszélve a tényekről! Kezdjük is mindjárt ezekkel.

Ilyés Szabolcs (névjegye szerint üzleti tanácsadó és politológus) azt állítja, hogy a magyar választási rendszer arányosabb a romániainál.



Ezzel szemben a valóság teljesen más.

Egészen konkrétan: a Fidesz a voksok 45 százalékával megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát, tehát 50 százalékkal (!) javított eredményén a rendszer. Ehhez képest Romániában, 2012-ben az USL a szavazatok 60 százalékával a törvényhozási mandátumok 68 százalékát szerezte meg. A román rendszer mindössze 13 százalékkal “tolta meg” a győztest.

Hogy még világosabban érzékeltessem a különbséget: az USL 15 százalékponttal teljesített jobban az urnáknál a Fidesznél (60-15%), de csak 2 százalékponttal kapott nála több mandátumot (68-66%).

Ha megközelítőleg pontosan akarnám leírni a helyzetet Ilyés Szabolcs szavaival, éppen fordítva használnám a két országra vonatkozó állítást: Romániában kompenzálnak, van arányosítás, míg Magyarországon nincs, vagy alig van kompenzáció. (Tévedés ne essék, nem védem a romániai, amúgy idióta választási rendszert.)

A Bush–Gore párharcra való hivatkozás teljességgel inadekvát, hiszen nem lehet összehasonlítani egy törvényhozási választást az amerikai elnökválasztással. Megpróbálom elképzelni, vajon milyen lenne a kompenzáció egy olyan versenyben, ahol két jelölt közül az egyik kötelező módon győz, a másik veszít. Lehet, az én fantáziámmal van a baj, de nem megy sehogy se.

Ámde az amerikai elnökválasztás azért is rossz analógia a magyarországi rendszerre, mert az Egyesült Államokban az elnököt nem közvetlenül az állampolgárok választják, hanem az ún. elektorok révén az államok. (Ha valakit érdekel, a Gore–Bush párharc eredményei itt tekinthetők meg.)
Ilyés Szabolcs azt állítja továbbá, hogy Kelemen Hunor elődje megköszönte a szociknak, “hogy románoznak, meg december 5-öznek”. Egész egyszerűen nem tudom, honnan veszi ezt.

Van két másik, szakmailag szintén erősen megkérdőjelezhető állítása is. Az első:



Ha egy ulánus lovas mondana ilyesmit, nem tudnám elítélni, de egy magát politológusnak nevező személy tollából egyszerűen felháborító. Hercehurcának, hisztériának minősíteni egy demokratikus aktust, amely biztosítja, vagy adott esetben növeli a képviselői mandátumok reprezentativitását, minimum ignoranciára utal.
A másik erősen tudománytalan megállapítása:



Még hasonló mondattal sem találkoztam eddig politológiai elemzésben. A minta ugyebár szociológiai fogalom, a közvélemény-kutatás eszköze, s mint a neve is mutatja, leképez egy adott népességet. Mármost hogy lehet mintának nevezni egy olyan csoportot (legyen az bármennyire népes), amelyből a teljes populáció (az erdélyi magyarság) egyes részei eleve ki vannak zárva? Például akik nem kértek magyar állampolgárságot, hogy csak egyetlen kizáró tényezőt említsek. Rájuk vonatkozóan ugyan biza miféle következtetés vonható le abból, hogy százezer erdélyi szavazóból, mint írja, a “válaszadók 95%-a a Fideszt húzta be”?

Az Ilyés Szabolcs által is számon kért “elvszerű politizálás reménye… a Kárpát-medencében” engem is foglalkoztat, de vele ellentétben én nem a következetességben látom a kiutat. Ellenkezőleg, sok mindennel szakítani kellene. Például azzal, hogy Erdélyben a referendum törvényét nem ismerő emberek szerveznek népszavazást; hogy koncerten vagy színházban a gyenge előadás után is tapsolunk; hogy az Ilyés Szabolcséhoz hasonló színvonalú politológiai elemzéseket közlünk.

U. i. Egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg, hogy folyomány és folyamodvány nem ugyanazt jelenti!


a szerző újságíró