2022. január 28. péntekKároly, Karola
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
reply.transindex.ro

NEM BABRA MEGY A JÁTÉK

A Nagy Zsolt-ügyről Sipos Zoltán írásából kiindulva

Barna Gergő utolsó frissítés: 2013-12-17 10:36:55

Mi van akkor, ha egy ártatlan ember, („lehet” politikai indíttatásból) („visszás ítéletek” alapján) öt év börtönbüntetést kap? Gondoljuk át ennek súlyát.

Alapvetően a Sipos Zoltán – Máté András Levente közötti nyilvános levelezés sarkallt arra, hogy véleményt mondjak. Sipos Zoltánnal leginkább abban értek egyet, hogy ha már adottak a különböző ügyészségek által, politikusok elleni ügyek, akkor érdemes lenne ezekről nyíltabban beszélni. Főképp kívánatos lenne, ha lennének oknyomozó erdélyi magyar újságírások, ha már vannak újságírók, akik vád- és védőiratokat tanulmányoznak, akik nyomon követik ezeket az ügyeket. Sajnos ilyenekkel nem találkozni. Miközben homályos utalások történnek a Markó Attila vagy az Olosz Gergely ügyekre, de az egyik legaktuálisabb esetről, a Nagy Zsolt ügyekről alig esik szó.

>> Sipos Zoltán: Miért is kellett az RMDSZ megszavazza a szuper-mentelmi jogot? >>

>> Máté András Levente: A demagógia nem csak a politika, de a sajtó számára is zsákutca lehet >>

>> Sipos Zoltán: Demagóg válasz Máté András Leventének >>

És akkor hadd mondjam el, hogy mivel nem értek egyet. Csupán két szóval: a „lehet”, és a „visszás ítéletek” fogalmaival. Sipos Zoltán azt írja, hogy végre, az elmúlt években beindultak a korrupció-ellenes ügyek, és „lehet” politikai indíttatású koholmányok, de végre „rabosítanak” politikusokat. Egyetértek azzal, hogy tényleg ideje lenne a korrupció elleni harc eredményességét látni. Viszont nem léphetünk olyan könnyen át, egy „lehet” szóval azon, hogy alapos annak a gyanúja is, hogy az ügyészségek és a bíróságok esetenként a politikai harc eszközeivé váltak. Ugyanígy nem szabadna oda jussunk, hogy „visszás ítéletekről” beszélhessünk. Szerintem egy bírósági ítélet kétféle lehet: igazságos vagy igazságtalan. És mi van akkor, ha egy ártatlan ember, („lehet” politikai indíttatásból) („visszás ítéletek” alapján) öt év börtönbüntetést kap? Álljunk meg egy percre, és gondoljuk át ennek súlyát. Nem babra megy a játék!

Nem arról kell beszéljünk, hogy magyar vagy nem magyar az illető. Az alapvető probléma, hogy Romániában, úgy, ahogy a teljes államadminisztráció csődjét és átpolitizálását tapasztalhatjuk nap mint nap, egy népszámlálás lebonyolításától kezdve a gazdaságpolitikai intézkedésekig, arról sem tudom meggyőzni magamat, hogy ez alól az igazságszolgáltatás kivétel lenne. Egyetlen kérdés adódik: ha igazságtalan ítéletek születnek, akkor mi a teendő? Ki védi meg azokat a magyar embereket, akik ebbe a helyzetbe kerülnek? És hogyan? Ha politikai indíttatású egy ügy, akkor a megoldás is csak politikai szinten történhet, ha pedig a közítélet eltér a bíróságétól, akkor ennek hangot kell adni. Van-e még annyi szolidaritás erdélyi magyar társadalmunkban, hogy józanul és hatékonyan felismerje egy-egy kritikus pillanat fontosságát, és kinyilvánítsa véleményét?

Én a Nagy Zsolt ügyeit ismerem, és meg vagyok győződve ártatlanságáról.

A Posta-ügyben azzal vádolják, hogy egy 2007-es kormányhatározat-tervezet aláírásával egy bukaresti telket az állam közvagyonából annak magánvagyonába helyezett volna át, ezáltal visszamenőlegesen hitelesítve a Román Posta 2005-ben történt társulását. A vád lényegét tekintve alaptalan. A védelem számos dokumentummal bizonyította (tulajdonlevél, telekkönyvi kivonat, a Posta leltára, az állam közvagyonának leltára), hogy a szóban forgó telek sohasem volt az állam közvagyona, hanem a Posta magánvagyona volt. Ugyanakkor a Posta társulása egy magáncéggel a szóban forgó ingatlannal 2005-ben történt, így kérdés, hogy egy 2007-es kormányhatározat hogyan lehetett hatással erre a döntésre. Az már csak hab a tortán, hogy a tavaly novemberben született alapfokú döntés az ugyanazt a kormányhatározat-tervezetet aláíró volt igazságügyi minisztert felmentette a vád alól. Nagy Zsoltot viszont 3 és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A vád besorolását a döntés kihirdetésekor változtatta meg a bíróság, „hatalommal való visszaélés” helyett „hanyagságért” ítélték el. Az ügy feljebbviteli tárgyaláson van, közeledik a végső döntés. A kimenetel bármi lehet: az alapfokú ítélet megtartása, akár felmentés, de akár az ítélet szigorítása is.

A kémügy kapcsán hasonló kérdések merülnek fel. A vád 2006-ban „hazaárulás” volt, 2009-ben „nemzetközi szervezett bűnözési csoport morális támogatásáért” emelt vádat az ügyészség. Az ügy egyedisége, hogy a ’89 utáni Romániában az első olyan per, amelyben hazaárulásért és kémkedésért ítélnek el román, illetve külföldi állampolgárokat. A vád állami vállalatok privatizációja során kiszivárogtatott információk kapcsán merül fel. Igaz, hogy a Nagy Zsolt vezette informatikai minisztériumban egyetlen privatizáció sem zajlott ebben a periódusban. Alapvető probléma, hogy nincsenek közvetlen bizonyítékok sem: Nagy Zsolt „bűntettei” más személyek telefonlehallgatásából derülnek ki, ezt az ügyészek is elismerik a vádiratban. A „bűnszövetkezet” támogatása abból derül ki, hogy mások beszélnek róla, a saját telefonbeszélgetéseinek egyik tartalmát sem használják a vádolók. A védekezésre adott lehetőség szintén problémás, a védelem által kért 36 tanúból csupán 3 meghallgatását hagyja jóvá a bíróság, majd ezeket is visszautasítja. Fontos, az ártatlanságot bizonyító iratokat nem kér be a bíróság a védelem által megjelölt helyekről. Az alapfokú ítélet: 5 év letöltendő börtönbüntetés.

Fontos adalék, hogy egyik ügyben sem merül fel a haszon kérdése. Az ügyészek semmilyen formában nem vádolják Nagy Zsoltot azzal, hogy anyagi, vagy bármilyen más természetű haszna származott volna az esetek kapcsán! Ennyit a korrupcióról.

Nem lehetünk felületesek, amikor ezekben a kérdésekben a magunk ítéletét meghozzuk! És nem hallgathatunk, ha úgy érezzük, igazságtalanság történik! Mi lesz, ha megszületik egy igazságtalan precedens? Milyen Romániában fogunk élni? És hogyan?

címoldali fotó: Patrick Poendl via Shutterstock.com