OLVASÓI LEVÉL
Megy a gőzös, megy a gőzös....
Gábora Attila utolsó frissítés: 2012-05-29 18:03:22Leszáll pár idős hölgy, idős bácsi. Aztán megint csak idős bácsik és nénik. Aztán pár 12-13 éves gyerek. Aztán megint idősek. Tömörülnek a szerelvény közepe fele, s egyszer csak rázendítenek a székely himnuszra.
Bementem a vonatállomásra, mivel egy automatás kávét kívántam. Kivártam a sort, megvásároltam, s kiléptem a peronok felőli részre. Meghökkenve láttam, hogy mindenhol rendőrök, csendőrök álldogálnak, legalább negyvenet számoltam. No, vajon mi történt?
Egyszer csak rázendít a bemondó: Trenul special numărul... No, gondoltam magamban, van regio, interregio, meg mit tudom én milyen vonatok, most már van szpeciális vonat is. Első gondolatom az volt, hogy ez is valamilyen kampány-akció. Aztán hallom, hogy a szpeciális vonat menetiránya Nagyvárad, Biharkeresztes, Budapest. Még mindig nem tudtam, mi lehet ez. Egyszer látok egy vonatot közeledni, oldalán rengeteg zászlóval, a második mozdony pedig piros. Ez a Székely Gőzös lesz.
A szerelvény beérkezik, az ablakok tele vannak zászlókkal, mamákkal, tatákkal, mind-mind integetnek, zászlóikat lobogtatják. Az a pár személy, aki épp vonatát várva ott tartózkodik, értetlenül bámulja őket: mit akarnak ezek? Kinek integetnek? Mellettem lévő idős, román, vidéki nénik, kik a piacról jöttek, tojás és laska-árulásból, szótlanul bámulnak: Da ce o văzut de acolo, că tot fac cu mâna?
Érkezik a szerelvény, szemügyre veszem a híres mozdonyt. Elől a címer poros, mocskos, kezd kopni. A mozdony alsó részén több helyen is rozsdafoltok látszanak. Ez az a híres mozdony? Erre olyan büszkék egyesek?
Megáll a vonat, leugrik pár staffos mellényben lévő, kopasz fiatal, s szaladgálnak a vonat mellett. Mellényük alól kilátszik a Vesszen Trianon!, meg hasonló üzenetű pólók. Aztán leszáll pár idős hölgy, idős bácsi. Aztán megint csak idős bácsik és nénik. Aztán pár 12-13 éves gyerek. Aztán megint idősek. Tömörülnek a szerelvény közepe fele, s egyszer csak rázendítenek a székely himnuszra. Aztán a Szép város Kolozsvár, a Maros menti fenyves erdő következik. Pár idős úr felmászik a peron padjaira, s onnan énekel. Mások boldogan fényképeznek, filmeznek. Mindenki lobogtatja zászlóját.
Valahonnan pár zenész is hallatszik, akik próbálják irányítani a „tömeg” énekét. Már ha nevezhető éneknek, nótának a produkció. Ha nem ismerném, nem értettem volna meg a szöveget, olyan szépen üvöltöttek egyesek. Szemügyre veszem a zászlókat: magyar zászló, árpádsávos, rendben. Székely zászló? No, fogadjuk el, sok a székely egyetemista a városban. Ausztrál zászló? No, azt már végképp nem értem, mi keresnivalója van ott.
Egyszer hallatszik egy hangos síp. Egy pödört bajszos, őszhajú idős kalauz integet az utasoknak, hogy fel kéne szállni. A staffos mellényűek elkezdenek szaladni, próbálják a tömeget felültetni a vonatra. Az emberek még hangosabban ordibálnak. Aztán még egy fütty, aztán még egy, s a nyolcadiknál lassan indul a vonat. Az ablakokból a zászlók letűnnek, a mamák és taták beülnek a fülkébe. A vonat helyén sörös és boros palackok a földön, pár takarítónő kezdi őket szedegetni szitkozódva, a rendőrök kezdenek eloszlani.
A vonat elment. Jövőre visszajön. S akkor mi? Mi a lényege, értelme ennek? Az, hogy láthassuk az ausztrál zászlót? Hogy hallgassuk, hogyan lehet elcsúfítani a Szép város Kolozsvárt? A magyarországi nyugdíjasklubok tudjanak kirándulást szervezni? Készüljenek fényképek a kolozsvári állomásról?
Ha egy fiatal, netán a kolozsvári U szurkolója ugrál a padon, akkor az huligán, s büntetést érdemel. Ha árpádsávos zászlóval teszi azt egy idős úr, akkor az nem huligán? Miért kellett őket fogadni a búcsú fele tartó érkezéskor pogácsával, képeslappal?
Miért kell Magyarországról idejönni, nagymagyarkodni? Miért nem lehet megérteni, hogy mi Erdélyben együtt élünk, románok és magyarok is, és az effajta megnyilvánulások nem a békés együttélést segítik elő? Miért kell szemetet hagyni az állomáson? S végül, hogyan függnek össze ezek a megnyilvánulások a búcsúval? Akkor most búcsúra jönnek ide, vagy nagymagyarkodni?
S végül, de nem utolsó sorban, miért nem lehet azt a mozdonyt megtisztítani? Miért kell a székely himnuszt ordítani, üvölteni? Miért kell a zászlókat a vonatról kitenni, s végigtörölni az oszlopokat a vasút mellett? A himnusz, a zászló ennél több tiszteletet érdemel, legalábbis nálunk, Erdélyben.
Az állomásról kifele menet, két fiatal csendőr mellett mentem el, beszélgettek: „Mă, da ăştia sunt mai răi ca Noua Dreaptă. Acolo sunt copii, tineri, nu prea ştiu ei despre ce vorbesc. Da ăştia-s oameni maturi, oameni în vârstă, mă…” (Fordítás: Te, ezek rosszabbak, mint a Noua Dreaptă. Ott gyerekek, fiatalok vannak, nem igazán tudják, miket beszélnek. De ezek felnőttek, idős emberek, te...)