2024. február 28. szerdaElemér
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
reply.transindex.ro

REPLY

Viszontválasz Láng Zsoltnak Nyirő-ügyben

Lakatos Mihály utolsó frissítés: 2012-05-29 18:00:02

Az irodalomtörténetben nem példátlan, amikor az írói tehetség és a magánélet közt nincs összhang. Villon ölt és rabolt, a mi Balassink sem élt feddhetetlen magánéletet, Cervantes és May Károly börtönviselt emberek.

Kedves Zsolt!

Elolvastam hozzám intézett leveledet, és továbbra is az a meggyőződésem, hogy ezt a vitát nem az érzelmek, hanem a racionalitás síkján kell lefolytatni. Nyirő József elsősorban egy kiváló író, s mint ilyen érdemli meg figyelmünket és nem más minőségében. Nyilván, nem kell sem elhallgatni, sem minimalizálni a tévedéseit, de igen fontos, hogy mindig kontextusba, az adott kor és az életrajz kontextusába helyezve beszéljünk róluk, a tényeket részesítve előnyben. Persze, lehet másként is, de nem érdemes.

>> LÁNG ZSOLT: Válasz a Nyírőről szóló Lakatos Mihály interjúra >>

>> Lakatos Mihály: Nyírő más pályát futott be, mint amit egyesek elvártak tőle [interjú] >>

Kettőnk hozzáállása közt van egy igen jelentős különbség, mégpedig az, hogy míg én folyamatosan Nyirő József íróról beszélek, addig Te folyamatosan Nyirő József képviselőről, különös tekintettel tevékenységének utolsó periódusára. Bizonyára nem kerülte el figyelmedet, hogy az interjúban Nyirőnek az életművét ajánlottam – és ajánlom most is! – az olvasók figyelmébe, nem képviselői pályafutását.

Márpedig az irodalomtörténetben nem példátlan, amikor az írói tehetség és a magánélet közt nincs összhang. Vegyünk néhány példát: Villon ölt és rabolt, költészete mégis a francia irodalom törzsanyagához tartozik, a mi Balassink sem élt feddhetetlen magánéletet, attól még lelki épülésünkre szolgál verseit olvasni, Cervantes és May Károly, mindketten börtönviselt emberek (csalás, lopás, rablás), mégis nemzedékek sora tanult és tanul a műveikből emberséget, tisztességet, helytállást, és egyéb olyan attitűdöket, amelyeknek napjainkban is igen híjával vagyunk, Emil Cioran és Mircea Eliade a vasgárdista mozgalom vonzáskörébe kerültek, sőt ez utóbbi tagja is volt, műveik mégis közkézen forognak és joggal: merthogy az emberiség szellemi örökségének értékes opuszai.

Miért éppen azt a Nyirő Józsefet és műveit kellene kisöpörnünk emlékezetünkből (sőt, a honi temetőből), aki a fentieket nem követte el, igaz: életének egy pillanatában - rendkívüli időkben, rendkívüli körülmények között - súlyosan téves döntést hozott, miközben jó néhány olyan időtálló darabbal gyarapította a magyar irodalom kincsestárát, amelyek létét mellőzni vagy letagadni éppen az utókor részéről lenne tudatos hamisítás?!

Amúgy pedig Franciaország Clamart nevű városkájában van Célinről elnevezett utca, a norvégok a 2009-ben felavatott, épületként is imponáló Knut Hamsun Centerben ápolják nagy írójuk emlékét, Eliade és Cioran nevét pedig utcák, terek viselik Bukarestben és Románia-szerte...