ELHALLGATOTT NAGYSÁGRENDEK
Szempontok a verespataki bányanyitás ellen
Balázs D. Attila utolsó frissítés: 2007-05-30 11:32:46A verespataki időzített bomba a hátrahagyott zagytározóval akkor is ketyegne tovább, miután a világ egyik legnagyobb aranybányája miatt ledózerolnák a hegyeket.
(Válasz Márton István ciántechnológia-barát okfejtésére)
Nem vagyok technofób, de cikkedből két dolog szűrődött le. Először is az, hogy nem tűnsz romániai lakosnak, másodjára pedig, hogy nem jártál még Verespatakon, vagyis nem történt meg az a harmadik típusú találkozás, ami némi empátiára késztetett volna az említett vidékkel kapcsolatban.
Egyrészt furcsállom, hogy természettudományokkal foglalkozván, eljelentékteleníted a tervezett ciános mega-bánya kockázatát. „Csak” egyetlen baj van a cianid technológiával – mint fogalmaztál –: úgy kell vele dolgozni, hogy ne történjen haváriaszerű baleset. Ezzel a témát le is zárod.
>> Márton István: Szempontok a cianidos technológiájú bányászat betiltása ellen >>
Abban egyetértünk, hogy egy üzemi baleset következményekkel járna, pláne a korlátlan lehetőségek illetve lehetetlenségek hazájában – és bizonyára tévedek, ha azt mondom, hogy nem tanulmányoztad eleget a tiszai ciánszennyezés következményeit. Vagy ez szerinted már nem téma? A folyó végül is túlélte a mérgezést, mert még időben megvédték a Tisza-tavat és ugyebár ott vannak a holtágak is, amelyekből halutánpótlást lehetett meríteni szó szerint.
De miért ne történhetne a jövőben Verespatakon is egy szivárgás, akár csak Nagybányán? Ehhez tudni kell, hogy a tiszai katasztrófáért felelős észak-erdélyi létesítménynél negyvenszer több ciánt kívánnak felhasználni Verespatak és Szarvaspatak környékén, ha a kormány
zöld jelzést ad a Roşia Montana Gold Corporationnek.
A verespataki időzített bomba pedig akkor is ketyegne tovább, miután ledózerolnák a hegyeket. Bizonyára tudod, hogy a hátrahagyott zagytározó befedése, vagyis inkább konzerválása után, a tó felett létesítendő „talajon” házakat húznának fel a kanadaiak és parkosítanák is a terepet. De feltételezzünk egy földrengést, vagy egy (terror)támadást a felépítendő óriástározó ellen – ami gyakorlatilag kínálja magát –, akkor mi legyen a teendő?
Ezt a szomorú felvetést prof. Prugberger Tamás, a Miskolci Egyetem tanára elemezte nemrég a Kapu folyóiratban megjelent írásában. A professzor is ismeri a kárpát-medencei vízrajzot, így nem átallta megjegyezni, hogy ekkora mennyiségű zagy akár az Égei-tengert is veszélyeztethetné, miután lezúdulna az Aranyos után a Maroson, a Tiszán és a Dunán, továbbgyűrűzve a Fekete-tengeren keresztül.
A tiszta vízhez való elemi jog, amely egyre sérülékenyebb szerte a világban, talán előbbre helyeződik ilyen esetben a szabad piacgazdasági döntések számbavételénél.
Miért tagadod meg az általad idiotizmussal illetett zöldektől, hogy megakadályozzanak egy ilyen gigászi kockázati tényező nyélbe ütését? Tán üljenek nyugton az Aurul környezetkárosításának tudatában, amit gyakorlatilag nem tudtak megfékezni akkor sem az illetékes hatóságok? Várják a végkifejletet egy olyan Romániában, ahol kiderült, hogy a kanadaiak
lefizették az előző kormányzati ciklus környezetvédelmi minisztériumának embereit
a kedvező döntésekért? Felemlegeted a külföldi csúcstechológiájú bányászatot, amit persze elhoznának Verespatakra is. Ez olyan, mintha a Romániában nemrég megjelent olasz cipőgyárakat magasztalnád. Egyenes párhuzamot persze nem lehet vonni a két iparág között, de tartsuk szem előtt inkább a hozzáállásukat.
Mert miért is jönnek az országba a külföldi cipőkészítő üzemek és a bányavállalatok? A nyugati határ menti cipőgyárak esetében tudjuk, hogy gyakran embertelen körülmények között dolgoztatnak, amit már az itáliai sajtó is felkapott, vagyis nem tartják be az általad is említett munkavédelmi törvényeket, a többi kihágásról nem is beszélve.
A bányászati cégekről szólva – értsük itt első sorban az Észak-Erdélyben ügyködő ausztrál és az Erdélyi-szigethegységben megtelepedett kanadai céget –, pedig arra is kíváncsi lennék, hogy szerinted Kanada, vagyis a világ második legnagyobb állama, miért nem csak a saját területén ássa ásványkincsekben rendkívül gazdag földjét a nemesfémek után?
Ha történelmi ismereteim nem csalnak, akkor pontosan idevág az a római kori hadvezéri megállapítás, miszerint ne háborúzz a saját területeden, ergo ne a saját határaidon belül
veszélyeztesd a ökológiai egyensúlyt.
Igazad van, Románia Skandináviával s Kanadával szemben nem bír meghatározó zöld hagyományokkal, viszont e hiányosság ellenére összeállt egy „zöld massza”, vagyis a nemzetközi verespataki ellenállás. Melléjük sorakoztak még Magyarország és Románia akadémikusai is, akiket szintén furcsa zöldséges idealizmussal vádolni. Sőt, az egyházak is, akiknek a kegytárgyait lehet, hogy verespataki aranyból késztítették régen, de nem ilyen áron!
Más kérdés, hogy milyen környezeti egyensúlyról álmodsz a világ egyik legnagyobbjának tervezett, felszíni nemesfémbányája kapcsán, tudván, hogy számos erdélyi város a vidéktől alig 100 kilométerre fekszik – vagyis nem elhanyagolható a népsűrűség – ráadásul a hegyek jelentős, ám sebezhető vízkészletet rejtenek.
A 800 hektáros verespataki zagytározó mindössze mindennapi félelmet és kockázatot jelentene. Elég ha csak egy pillantást vetsz a román képviselőház internetes oldalára, ahol szavazást indítottak a verespataki projekttel kapcsolatban. 7278 a 239 ellenében fölényesen nyertek az ellenzők, akik a szavazás során hangot adtak saját aggodalmaiknak is.
Végül nem teszem fel azt a költői kérdést, hogy mit szólnál te egy Genf melletti, hasonló kaliberű bányához, viszont megkérlek, hogy elemezd az alábbi mondatot, melyet a Sulinet oldalán találtam: Svájc területén kevés ásványkincs található, ezeket sem bányásszák stratégiai (?!) okok miatt.
A szerző szabadúszó újságíró, a Transindex munkatársaként az Adatbank.ro erdélyi netkatalógusának szerkesztője