SZABADFOGÁSÚ PUBLICISZTIKA
Zsuzsi és Andris babák
Sz. T. utolsó frissítés: 2012-01-06 11:05:27Félreértés ne essék. Abszolút nem vagyok az új ellen. Én csak a mikor és a kinek kérdéspáros boncolgatásával nem értek föltétlenül mindig egyet.
Félreértés ne essék. Abszolút nem vagyok az új ellen. Szeretem a fejlesztéseket, én is pár évente kicserélem a nappaliban a tévét, telefont váltok, performánsabb konyhai berendezéseket vásárolok, melyek jobban kiszolgálnak. Én csak a mikor és a kinek kérdéspáros boncolgatásával nem értek föltétlenül mindig egyet.
Gyakran olvasom különböző közösségi oldalakon egyes emberek kiírásait a gyerekkorukról. Miszerint az előbb említett csoda szerkezetek nélkül nőttek/nőttünk föl és mégis élünk, rengeteg mindent ismerünk, és engedtessék meg, hogy ennyire egoista legyek, de úgy érzem, teljes értekű állampolgára(i) vagyok-vagyunk társadalmunknak... és ezzel szerintem nem csak én vagyok így.
Viszont vissza a nosztalgiához. És a jatékokhoz. Emlékszem, gyerekkoromban mindig vártam a városnapokat. Nem föltétlenül a vasárfiába kapott tükrös mézeskalacsért, pedig az is nagyon finom volt. Hanem a játszóházakért. Gyurmáztunk, nemezeltünk, fa kazettákat festettünk, csuhébabát készítettünk. Nagyon szerettem azokat a játékaimat, amiket így készítettem. De aztán valami megszűnt. Szakadás történt, és tovább nem volt játszóház. És közben föl is nőttem.
Ám pár éve valami újra elkezdődött Kézdivásárhelyen. Városnapokkor a bóvli helyét próbálja kiszorítani a hagyományos mesterségeket bemutató kirakodóvásár. Így az évtizedek hangulata kicsit levetül a modern, nyüzsgő világunkra. Olyankor a Gábor Áron tér visszakapja a századeleji rendeltetését. Ez a legfontosabb és legrégebbi vásárunk az egész térségben. Ám nem az egyetlen esemény, amely a múlt idézést tűzte ki zászlajára. Hiszen a környéken a múzeumok is többször szerveznek hagyományt idéző hagyományos programokat, kézműves foglalkozásokat.
Meg kell említenünk a magánszemélyek, egyesületek által elindított kezdeményezéseket is (Székölykök fesztivál, Székely termékek, Hagyományos karácsonyi vásár stb.), melyek a városhagyományok felé való elkötelezettséget próbálják közelebb hozni az emberekhez, legfőképpen a jövő nemzedékeihez. Hogy közben letegyék XXI-ik századi „játékaikat”, és elővegyék a szekrényben rég porodosó Zsuzsi és Andris babáikat, melyek a hagyományunkat és kultúránkat idézve szépen sorban a Céhtörténeti Múzeumban is ott sorakoznak. Mert ahogy a mondás is tarja: „Nem értheti meg a jelent az, aki nem ismeri a múltat.”