2020. szeptember 20. vasárnapFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

SZABADFOGÁSÚ PUBLICISZTIKA

Ingyen-telkek a „nemzeti” egyháznak

Boros Ernő utolsó frissítés: 2012-01-02 10:57:12

A helyiek reménykednek, mi azonban tudjuk: mivel Romániában élünk, ennek a cirkusznak a vége csak egy lehet: új ortodox templom épül Nyárádszeredában. Is…

Az utóbbi időben a székelyföldi és az országos tömegtájékoztatási eszközök gyakran számolnak be a Nyárádszereda központjába tervezett ortodox templom építése körüli ingyen cirkuszról. A 4 ezer lakosú Nyárádszereda majdnem színmagyar település. Az itteni (betelepült) ortodox hívek száma papíron száz körüli, de többségüket az ortodoxnak keresztelt árvaházi gyerekek alkotják.


Miközben a magyar történelmi egyházak egy-egy templommal rendelkeznek a településen, az árvaházi gyerekek híján 45 tagot számláló görögkeleti közösségnek Nyárádszeredában egy imaháza és egy fatemploma is van. Mégis új ortodox templomot akarnak építeni, ráadásul éppen a település főtéri parkjában. A szóban forgó parkot „a város” a görög katolikus egyháznak adományozta, 1938-ban. Bár nem tisztázott, hogyan jutottak hozzá, a területet most az ortodox egyház mondja a magáénak, és annak ellenére akarnak itt új templomot építeni, hogy zöldövezetté nyilvánított telekről van szó, aminek a beépítése a 2007. évi 24-es törvény értelmében tilos. A helyi tanács ellenzi a templomépítést, ezért az ortodoxok pert indítottak. A hasonló esetekben garantáltan részrehajló román bíróság természetesen a „nemzeti” egyház képviselőinek adott igazat, és felszólította az önkormányzatot, hogy a vita tárgyát képező területet vegye ki a közterületi leltárból. Az önkormányzat vonakodott ennek eleget tenni, ezért Marius Pascan Maros megyei prefektus magánemberként (!?) beperelte a nyárádszeredai tanácsosokat és Tóth Sándor alpolgármestert, fejenként 6.000 eurós kártérítést követelve tőlük. A tanácsosok a prefektus erősen zsarolás-ízű lépésének a hatására mégis kivették a település leltárából a vitatott 1022 négyzetméteres telket. Cserébe Marius Pascan prefektus visszavonta a tanácsosok ellen indított közigazgatási pert. (Elvégre már úgyis elérte a célját.) A helyiek reménykednek, hogy ezzel nincs minden veszve, hiszen még ott van a 2007/24-es törvény zöldövezetek beépítését tiltó paragrafusa, mi azonban tudjuk: mivel Romániában élünk, ennek a cirkusznak a vége csak egy lehet: új ortodox templom épül Nyárádszeredában. Is…

Egy, a Deutsche Welle által készített dokumentumfilm szerint a román kormány több százmillió eurót költ templomépítésre, ugyanakkor iskolákat és kórházakat zár be pénzhiányra hivatkozva. (Az utóbbi 20 évben Romániában több mint 4000 templom épült állami támogatással. Ami statisztikailag annyit jelent, hogy kétnaponta felépül egy új templom. Miközben naponta három iskolát bezárnak.) Persze, ortodox templomokról van szó, a történelmi magyar egyházak esetében nem csupán új templomok építésére „felejt” el számottevő pénzösszeget biztosítani a szaktárca, de ezek a NEM „nemzeti” egyházak mostanáig még a jogtalanul elkobzott ingatlanjaikat is csak kb. felerészben kapták vissza.

A „hagymakupolás honfoglalásról”, arról a jelenségről, hogy Romániában sorra épülnek a nagyméretű ortodox templomok, olyan településeken is, ahol alig élnek ortodox hívek, sok szó esett már.
Az alábbi idézetek a két világháború között Nagykárolyban előbb Szatmármegyei Közlöny, majd Közlöny címmel megjelent újságból valók.

* 1925. április 19.: „Csütörtökön, április 16-án szentelték fel a görög keleti orthodox egyháznak a városháza nagytermében berendezett ideiglenes templomát.”

* 1938. január 8.: „Ismeretes, hogy az új kormány feloszlatta az összes városi és községi tanácsokat és több helyen az ezeket helyettesítő időközi-bizottságokat.”

* 1938. január 12.: „Új időközi bizottság vette át a város vezetését. (…) kinevezettek: elnök - Dr. Pop Iuliu ügyvéd, alelnök – Dr. Condor Vasile ügyvéd. A bizottság tagjai: Farcasiu Alexandru líceumi tanár, Negreanu Iosif bőrkereskedő, Mercas Florin szövetkezeti igazgató, Lasita Ioan, a minta-iskola igazgatója, Borza Ignatie esperes, Vanca Valentin gépész és Zancu Izidor nyugd. isk. igazgató.”

* 1938. február 16.: „Tudnivalók az ostromállapotról – 1. (…) ostromállapotot rendel el az ország egész területén. 2. A közrend fenntartása és annak általános biztosítása, minden hatósági intézkedés a katonaság kezdeményezésére megy át. (…) c). Cenzúra alá kerül a sajtó s a katonai hatóságoknak joguk van, ha arra ok merül fel, bármely lapot beszüntetni és bármely cikk megjelentetését leállítani.”

* 1938. február 16.: „A város legutóbbi interimár bizottságát az új kormány rendelkezésére leváltották. A város vezetését Crisan Gavril vezértitkár vette át. A városi tanácsnak három tagja lesz, akiket a prefektus fog kinevezni.”

* 1938. március 2.: „A belügyminiszter távirata szerint mindazokban az ügyekben, amelyekben a közigazgatási törvény szerint a megyei, városi és községi tanácsok kellene döntsenek, a prefectus, illetve a primár dönt. (…) Tartományi bizottságokat neveznek ki a román elemek támogatására.”

* 1938. március 16.: „Carei város új polgármesterét Toma Nadolu ezredest ma iktatják be hivatalába.”

* 1938. május 4.: „A carei-i ortodox román hitközségnek még nincsen temploma. A népes egyházközség a városháza nagytermében berendezett kápolnában tartja istentiszteleteit. Ez a helység azonban szűknek bizonyult a hívek befogadására. Ezért az egyházközség már régebben elhatározta, hogy templomot épít. (…) kérelemmel fordult a polgármesteri hivatalhoz, amely kérelemben az építendő ortodox templom és lelkészi lakás céljára a Piata Unirii-n, a kérelemhez csatolt vázrajzban megjelölt 1606 lapméter terület átengedését kérte. A primaria a terület tulajdonjogát ingyen átadta az egyháznak.”

(MEGJEGYZÉS: Az 1930-as román népszámlálás alkalmával a számlálóbiztosok Nagykárolyban 16.042 lelket írta össze, amiből 241-en vallották magukat ortodoxnak.)

A fenti idézetekből a következőket is megtudhattuk: 1938-ban Nagykárolyban ostromállapot volt. Ami alatt konkrétan az értendő, hogy a közügyeket nem demokratikusan megválasztott, hanem kinevezett elöljárók intézték. Az akkoriban – annak ellenére, hogy az 1925-ben a vidékre telepített románok kolóniái közül Ianculesti-et közigazgatásilag ide csatolták – több mint 80 százalékban magyarok által lakott városba polgármesternek egy katonatisztet neveztek ki, a feloszlatott helyi tanács helyébe pedig előbb csak románokból összeállított úgynevezett „időközi bizottságot” állítottak, majd ennek tagjait is leváltották. A városnak egész idő alatt egyetlen magyar vezetője se volt.

Nagykárolyban ilyen körülmények között adományozott „a város” ingyen telket az építendő ortodox-román templom és paplak céljára. A nyárádszeredai telekadományozás szintén 1938-ban történt, amikor az egész ország területén ostromállapotot rendeltek el. Érdemes lenne utánanézni, hogy még hány erdélyi településre érvényes ugyanez. Vagyis az, hogy akik a két világháború között telket adományoztak az egyházaknak, nem választott, hanem kinevezett, azaz önkényesen az érintett települések lakosainak a nyakába ültetett elöljárók voltak. Mert az ilyen esetekben nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy „a város” adományozta oda ezeket a telkeket - ahogy az a szigorúan cenzúrázott korabeli sajtóban megjelent. Hanem arról, hogy a helyiekre ráerőszakolt városvezetők a településen lakók véleményének a kikérése nélkül, sőt egyenesen ezek akarata ellenében döntöttek így.

A nagykárolyi ortodox templom az 1938-ban kijelölt helyen épült fel 1989 után. Nyárádszeredában is ugyanez történik. Tehát legalább az esetek egy részében az évtizedekkel ezelőtt ilyen módon elkezdett templomépítést folytatják-folytatnák napjainkban – úgy téve közben, mintha a beépítendő telek tulajdonjogát és egyebeket is beleértve minden a legnagyobb rendben lenne. Sőt, esetenként (mint például Nyárádszeredában) még meg is rágalmazzák, egyház- és románellenességgel vádolják azokat, akik rámutatnak, hogy bizony nincs minden rendben. Teszik pedig mindezt az igazságos Isten nevében…

Még annyit: nem csupán az 1938-as keltezésű döntések kérdőjelezhetőek meg azért, mert hasonló körülmények között születtek. Az alábbi idézetek szintén a Szatmármegyei Közlönyből valók:

* 1935. július 28.: „Most a legtöbb városban s így Careiban is, a rendes választott tanács helyett időközi bizottság vezeti a várost, és e bizottságnak nincsenek kisebbségi tagjai.”

* 1935. augusztus 21.: „Az Ordinea című lap értesülése szerint a kormány a szeptember 15-én lejáró ostromállapoti és cenzúradekrétumot meg fogja hosszabbítani, mivel szükségesnek tartja a rendkívüli intézkedések további fenntartását.”

--------

* 1934. március 4.: „A nemzeti parasztpárti kormány távozása után, amint ismeretes, Nagykárolyban is feloszlatták a választott városi tanácsot és helyére kinevezték az időközi bizottságot. (…) a bizottságba egyetlen magyar vagy más népkisebbségi sem lett kinevezve.”

-------

* 1924. november 9.: „A prefecturára miniszteri rendelet érkezett, amely előírja, hogy minden városban és helységben hasítsanak ki orthodox román temetőket. Orthodox románt csak ilyen temetőkbe szabad temetni, és ezen temetőkbe más vallásút temetni nem szabad.”