HASHAJTÓ A HUMORFESZTEN
Mire jó az ülőgumó?
Bíró Zoltán utolsó frissítés: 2007-05-11 09:09:51Miért is kellene tudnia, hiszen evidens: minél tájékozottabb, annál inkább ő húzza a rövidebbet. Ennyire szoros verseny esetén holmi morális gátlások bizonyára döntő mértékben akadályozhatják a Humorfeszt-fődíj elnyerésében.
A homokosokkal ugyan semmi baj, de azért rájuk férne egy kis hashajtó. Hátha így könnyebben eszükbe jut, valójában mire kellene használniuk... a feneküket.
Bármilyen szokatlannak is tűnhet a fenti bekezdés a Transindex virtuális hasábjain, a kedves olvasók bizonyára rájöttek már, hogy lényegileg csupán egy ártatlan poén elcsattanásáról beszélhetünk. Átütő ereje, intellektuális töltete azért már kevésbé vájt fülűek számára is megelőlegezheti, hogy „eredetije” nem akárhol, nem akármilyen alkalommal, de főleg, nem akárki szájából hangzott el.
Valóban, a helyszín kisebbségi kultúránk legfőbb szentélye, a kolozsvári Állami Magyar Színház, az ünnepélyes rendezvény a IV. Erdélyi Humorfesztivál gálaestje, és – ha ezt még fokozni lehet – elárulhatjuk, hogy a ziccerbe életet lehelő humorista nem más, mint a fesztivál idei nagydíjasa (magának a viccnek a kiötlője már kevésbé, lévén ez utóbbi – mint olyan – eléggé szakállas, habár öreg viccek ugyebár nincsenek, csak öregemberek).
Ezek után méltán remélhetjük, hogy a fenti poén merész, bevállalós humora elnyerte az olvasók tetszését (azt már tudjuk, hogy a közönségét mindenképp). Természetesen azon kevesek is, akik esetleg etikai szempontból kifogásolhatónak vélnék az efféle tréfálkozást, hamar beláthatják, hogy díjnyertes versenyzőnknek igazán nem lehet felróni semmit.
Ő egyet akart, de azt nagyon
– megnyerni a versenyt és ezzel együtt elvinni a fődíjat. Márpedig ezt a kétségkívül nemes célt csakis a publikum és a zsűri meggyőzésével – értsd, harsány poénkodással – hozhatta össze, és a fenti idézet harsánypoén voltát mi sem igazolhatná fényesebben, mint a nézősereg megfelelően harsány derűje.
Honnan is tudhatná szegény erdélyi humoristanövendék, hogy 2007-ben, egy Uniós tagországban a szexuális kisebbségeken csattanó altesti humor kocsmai körökben még elmegy (főleg, ha utána nem veri nagydobra az elkövető), de közszereplés, ráadásul (humor)fesztivál alkalmával már
nem is olyan trendi ilyesmivel viccelni,
hogy politikai korrektségről, vagy akár jóérzésről inkább ne beszéljünk? Persze miért is kellene tudnia, hiszen evidens: minél tájékozottabb, annál inkább ő húzza a rövidebbet. Ennyire szoros verseny esetén ugyanis holmi morális gátlások bizonyára döntő mértékben akadályozhatják a fődíj elnyerésében.
A szervezőknek és a zsűrinek már kissé kényesebb feltenni a fenti kérdést, ráadásul igen kevéssé célravezető, hiszen el kell ismernünk, a lényeg azért összejött nekik. Méghozzá nem is akárhogy. A jobb korszakokat is megélt szín- és operaházban hosszú, ínséges idők óta ismét teltházas előadást szórakozhatott (mi az hogy, röhöghetett) végig a Nagyérdemű...
Nos, a fentiek után izgalmas kérdés lehet egy hogyantovább a Humorfeszt további kiadásait illetően.
Elképzelhető ugyanis, hogy a véleménynyilvánítási szabadság eme dimenzióinak kitárulkozása után eljövendő humoristáink újult erőre kapnak, és az említett poén visszafogott, sejtelmesen finomkodó utalásait
férfiasan erőteljes szókimondás fogja felváltani,
nem kímélve tradicionális erdélyi magyar közösségünk egyéb vadhajtásait sem, nevezetesen a cigányokat, négereket, zsidókat, ateistákat és így tovább. Következő lépésként – ugyancsak a szabad véleménynyilvánítás jegyében – például vicces formában lehetne felvetni és boncolgatni holokauszttal kapcsolatos, a kanonizált változattól eltérő álláspontokat (az úriemberség és a sajtóetika ezen a ponton már köti a kezem, úgyhogy az esetleges ötleteket, témavariációkat inkább a hasonló, mókásabb megközelítésekre fogékony olvasók fantáziájára bíznám).
Az előbbiekhez nyilvánvaló, hogy a lehető legközérthetőbb tálalás dukál, hiszen a legszél(sőség)esebb kultúrafogyasztó rétegek számára is biztosítani kell az ízlésformálás ilyesfajta lehetőségéhez való hozzáférést.
De az is lehet, hogy szervezőinknek sikerül magukba szállniuk, és akkor talán ők is rájöhetnének, mire nem ildomos használniuk azt a bizonyos, fent említett testrészt, ha netalán szalonképesebb humorfesztivál összehozása lenne a cél egy nem túl távoli jövőben (hát nem a gondolkozásra, az holtbiztos).
(a szerző 37 éves kolozsvári szoftverfejlesztő)