SZEMLÉLETVÁLTÁS VAGY PÁLFORDULÁS?
Verespatakot nem lehet el(párt)politizálni
Kovács Zoltán Csongor utolsó frissítés: 2011-08-26 20:28:23"A Mentsük meg Verespatakot mozgalom nem mai csirke, régebbi, mint az Ön politikai pályafutása." Válasz Nagy Zoltánnak, a Szövetségi Elnöki Hivatal kabinetigazgatójának.
A Mentsük meg Verespatakot mozgalom nem mai csirke, régebbi, mint az Ön politikai pályafutása (engedje meg, hogy most ne tegezzem, nehogy valaki tiszteletlenségnek vehesse részemről).
Ez a mozgalom nemcsak környezetvédelmi, hanem szociális, jogi és emberjogi, műemlékvédelmi és gazdasági szempontból is károsnak ítéli az RMGC verespataki bányaprojektjét és ennek megfelelően nem csak zöld szervezetek alkotják a tiltakozókat. Nem most támadt fel ez a mozgalom, hanem az elmúlt évtizedben végig aktív volt (egy google keresés megmutatja), de ahogy most Nagy úr is mondja: élünk és ezután is élni fogunk véleménynyilvánítási jogunkkal. Az érvek és a szavak a mi egyetlen fegyverünk a dollármilliókkal, széleskörű médiakampánnyal, korrupcióval és a megválasztott, de a választási ígéreteket elfeledő politikusok és döntéshozókkal szemben. Nem vagyunk mi nagyok, sem hatalmasok. Kicsik vagyunk, mint ahogy a választópolgárokhoz és civil mozgalmárokhoz illik, de sokan ám.
Mi nem tudjuk elfogadni a gigantikus verespataki bányaprojektet
és emlékeztetem (nagyon röviden), hogy miért. A Verespatakot ma körülvevő négy hegyet robbantásokkal és külszíni fejtéssel teljesen eltüntetnék, helyükön 200 hektár felületű kráterek maradnának. A bányászati tevékenység közvetlenül 1258 hektárnyi területet érint, és 235 hektár erdő kiirtását feltételezi. A üzemeltetés 15 éve alatt 215 millió tonna ércet dolgoznának fel, közel 200.000 tonna cianid felhasználásával. A technológiai folyamatból kikerülő, aprószemcsésre összezúzott, nehézfémekkel valamint ciánkomponensekkel terhelt 215 millió tonna hulladékot egy 185 méter magas kőgáttal elzárt völgyben helyeznék el. A 360 hektáron elterülő zagytározó alját semmilyen módon nem tervezik szigetelni, így az elhelyezett veszélyes hulladék biztos és folyamatos szennyezéssel fogja terhelni a levegő mellett, a felszíni és felszín alatti vizeket.
Ez a völgyzáró gát és a mögötte felhalmozott töméntelen veszélyes hulladék évszázadok múlva is ott lesz és gátszakadás esetén példanélküli katasztrófát okozhat. Most ebben a völgyben egy település, Szarvaspatak található lakóházaival, templomaival, temetőivel és halottaival, valamint a még élő és élni akaró emberekkel, akiket kényszerű kilakoltatással fenyeget a bányaprojekt. Verespatak kétezer éves történelmi, kulturális és építészeti öröksége egyedi és felbecsülhetetlen érték, amelyet szintén megsemmisítenének. A római kori leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemléképületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek. Ezek megőrzése egy 1258 hektárnyi bányaterület kellős közepén, négy kráter között, ahol napi 10 tonna dinamittal robbantják a kőzettesteket és percenként járnak a 150 tonnás tehergépkocsik, teljesen képtelenség.
A Gabriel Resources Rt. – amely a bányatervet szövő RMGC főrészvényese és ötletgazdája –, eddig semmiféle bányászati tevékenységet nem folytatott, hiszen kifejezetten a merész verespataki bányaterv kedvéért hozták létre, adóparadicsomokban bejegyzett fantomcégeken keresztül. Magyarán képtelenség lenne bárkit is felelősségre vonni, kártérítésre kötelezni egy esetleges katasztrófa esetében.
A cián és az RMDSZ
Ami azt illeti, hogy „a parlament is bebizonyította, hogy soha nem fog megszavazni egy, a cián használatát tiltó törvényt” ez pontosan azt az RMDSZ-t illetve annak politikusait minősíti, amely szövetségi elnökének most Ön a kabinetigazgatója. Ugyanis Kelemen Hunor annakidején nyilvánosan, a sajtó jelenlétében írta alá azt a civil petíciót, amely a bányászati ciántechnológiát betiltó törvénytervezet elfogadását kérte, hasonlóan, mint ahogy Eckstein-Kovács Péter az elmúlt vasárnap a verespataki Kirnyik-hegyre kiállított régészeti mentesítési bizonylat visszavonását szorgalmazta.
Emellett Markó Béla akkori szövetségi elnök, 2007. május 23-án, 2705. számon iktatott levelében ezt írta nekem: „Megkaptam levelüket, amelyben a ciántechnológia használatának romániai beszüntetését célzó törvénytervezet támogatását szorgalmazzák. Jogosnak tartjuk aggodalmaikat, annál is inkább, hogy Romániában már tapasztalhattuk a ciánszennyezés környezetünkre gyakorolt rendkívül káros hatásait. Ezúton tájékoztatom Önöket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátusi illetve képviselőházi frakciói egyértelműen támogatni fogják a Parlamentben ezt a törvénytervezetet”. Az eredeti itt látható.
Továbbmenve, az RMDSZ 2008-as parlamenti választási programjában ez áll: „Határozottan ellenezzük a ciános technológiát használó bányászati tevékenységeket (figyelembe véve a megelőzés elvét, a környezetünk és természeti értékeink megóvását kívánjuk biztosítani).” Ezt (is) ígérte az RMDSZ, erre szavaztak az emberek. Ezzel a programmal kaptak mandátumot a most parlamentben ülő magyar képviselők.
És hol van most ez a törvény? 2008. április 15-én volt előterjesztve szavazásra a Képviselőházban, majd visszaküldve újraelemzésre az Ipari és Szolgáltatásügyi Bizottsághoz, 2008. április 29-i határidővel. Most is ott van valamelyik fiókban, holott az RMDSZ-nek képviselői vannak ebben a bizottságban is. Nem hallottam róla, hogy az RMDSZ feszegette volna a témát, sőt a tavaly októberében ez ügyben írt nyílt levelünket válaszra sem méltatták.
Lásd itt. Erről ennyit.
A természetvédelem Verespatakon és Nagy Zoltán
Ami „a természetvédelmisek sem találtak megmentésre váró növény vagy állatvilágot” kijelentését illeti: Ön 2003-ban, mint denevérész, részt vett egy tanulmány elkészítésében, amely a verespataki biodiverzitásról készült. Önök akkor 9 denevérfajt találtak, valamennyi védett. Az egyéb fajokról itt most nem teszek említést. Ha nem emlékszik, itt megtalálja a tanulmányt és az egyéb fajokat is.
Szemléletváltás vagy pálfordulás?
Ami pedig a szemléletváltozást illeti, az én személyes véleményem az, hogy nem a verespataki befektető cég részéről történt ez meg, hanem éppen az Ön részéről. Ön az, aki a kezdeti szakmaiságát, segítőkészségét és meggyőződéseit feladva (amellyel annakidején a Zöld Erdély Egyesület tiszteletbeli tagságát is kiérdemelte), most, Nagy úr, nekilátott felsőbbrendű, gyarmatosító hozzáállást tanúsítani, politikusi és pártpolitikai érdekeket védeni, a verespataki aranybányaprojekt mellett érvelni, ironikus stílusban azt állítani, hogy mindenki hülye, csak Ön a helikopter.
Az alaphelyzet az, hogy most Kelemen Hunor a Kulturális és Örökségvédelmi Miniszter. A Kirnyik-hegyre kiadott régészeti mentesítési bizonylatot ennek a minisztériumnak alárendelt intézmény adta ki. Ő, mint miniszter, kérhetné például - ha eddig nem jutott eszébe -, hogy elemezzék, vizsgálják újra az ügyet, vagy ha már semmit sem tehet, mondjon le (ezzel a saját politikusi pályafutásának tenne a legjobbat). De nem ezt teszi, hanem azzal dicsekszik, hogy milyen jó megállapodást kötött a verespataki bányászcéggel, jönnek majd a dollármilliók és azzal takarózik, hogy személy szerint nem írt még alá semmit. Majd a közvélemény ezt is beveszi? Hát, meg lehet próbálni.
Emellett most Nagy úr azt kéri: pereljenek a civilek, ha nem tetszik. Mi már pereltünk egyszer. 2004-ben már kibocsájtottak egy régészeti mentesítési bizonylatot, amelyet 2007-ben a Brassói Törvényszék felsőfokon semmissé nyilvánított. 3 évünkbe telt. Most Kelemen Hunor vezetése alatt, ismét kibocsátották. Összesen mintegy 60 per van folyamatban Verespatak ügyében, amikor pedig végre valamelyikben felsőfokú döntés születik, az illető hatóság újból kiadja. Ez így nem korrekt játék és ezt már nem lehet sokáig büntetlenül, következmények nélkül játszani.
Na most ki a politikus?
Kikérem magamnak, hogy a 77 civil szervezet az RMDSZ „hivatásos ellenzéke” lenne és ezért csatlakozott volna az állásfoglaláshoz. Ön jól tudja, hogy ez nem igaz. Nem mindenki párttag és nem mindenki valamely politikus csatlósa. Nem mindent politikában és politikusi érdekek mentén mérnek. Ezt tessék végre felfogni és elfogadni. Vannak független civil szervezetek is, amelyek nem képezik politikusok és pártok háttérapparátusát. Éppen a sejtetéseivel szöges ellentétben, pontosan az RMDSZ civil-politikája ferdíti el az „RMDSZ-közeli civil szférát” (igen, nálunk ilyen is van). A 77 civil szervezet között volt egy MIÉRT-tagszervezet is, akinek a képviselője mellesleg éppen itt a Transindexen, saját érveivel erősítette meg miért is csatlakozott az állásfoglaláshoz. Pár nap múlva indoklás nélkül közölték, hogy visszalépnek. Vajon MIÉRT? Nem számít, csatlakoztak helyettük mások.
Emlékeztetem, hogy én nem vagyok semmilyen párt katonája és a Zöld Erdély Egyesület sem kötelezte el magát soha egyetlen politikus vagy politikai alakulat mellett sem. Mi mindig adott ügyekben, adott cél érdekében dolgoztunk együtt vagy éppen tiltakoztunk. Mi nem sorakozunk fel személyi vagy párt-érdekek mentén, hanem meggyőződésből, érvekkel és stabil értékrend mentén tevékenykedünk. Nem vagyunk mi RMDSZ-ellenesek. Nagyon jól tudja, hogy pontosan Ön kért meg arra is, hogy az RMDSZ programjának környezetvédelmi fejezetének kidolgozásában részt vegyek (Akkor hol voltak a Szövetség szakemberei, környezetvédelmi miniszterei, államtitkárjai, tanácsadói? Akkor én is elég szakmai és hiteles voltam? Vagy mások ingyért, baráti kérésre nem dolgoznak?). Amúgy szívesen tettem és máskor is nyugodtan megkérhet. Tavaly is példásan együttműködtünk, az RMDSZ Programiroda és a Zöld Erdély Egyesület közösen adta ki a Zöld Okos kiadványt. Lásd itt!
Szép munka volt és hasznos, de még mielőtt bárki belekötne: mi teljesen ingyen dolgoztunk rajta, nem kértünk cserébe semmit, mert úgy tartjuk, hogy hasznos és jó dolgot csináltunk. Ezután is nyitott vagyok, állok bárki rendelkezésére, de kizárólag konkrét és jó ügyek, projektek mentén és nem pártérdekért, politikusokért.
Én csak egy dolgot kérek: ne várja el tőlem, sem Ön, sem Kelemen Hunor, hogy elveimmel, meggyőződéseimmel és értékrendemmel ellentétben cselekedjek vagy hallgatásommal legyek cinkosa annak a pálfordulásnak, amit az én szavazatomat is birtokló RMDSZ Verespatak kapcsán most elművel.
Végezetül, kedves Nagy Zoltán, nem félek én attól, hogy Önnek és az Ön irónikus és arrogáns irományának nagyobb lesz a hitele, mint a Zöld Erdély Egyesületnek vagy 77 civil szervezet közös állásfoglalásának. Ne haragudjon, hogy nem válaszolok most minden egyes szurkálódására, nem akarom untatni az olvasókat. Talán ennyit sem kellett volna válaszolnom, hiszen irománya önmagáért és önmaga ellen beszél, de kötelezett az Ön egykori mivolta iránt érzett mély tiszteletem.
A szerző a Zöld Erdély Egyesület elnöke.