reply.transindex.ro

REPLY

Ecce home!

Tompa Gábor utolsó frissítés: 2009-11-11 14:00:52

Egyre lankadó, de még inkább unott kíváncsisággal várom, mikor rántják le a Kolozsvári Magyar Színház legutóbbi vendégszerepléseinek nézői és szakmai fogadtatásáról is a “leplet” a transindexen.

Tisztelt transindex szerkesztők!

IKERELŐADÁS VAGY ÁTVERÉS?

» LŐRINCZ ÁGNES: Izgalmas ötlet (vitaindító)

» VISKY ANDRÁS: A szem lehunyásáról (reagálás)

» HEGYI RÉKA: A hasonmás. Visszaszületés Kolozsváron is (kritika)

» KÖLLŐ KATALIN: Válasz Visky Andrásnak (reagálás)

» VISKY ANDRÁS: A nyilvános beszélgetés feltételeiről (reagálás)

» SELYEM ZSUZSA: Nem kudarc. Rászedés (reagálás)

» TOMPA GÁBOR: Levélféle Selyem Zsuzsának (reagálás)

» LÁNG ZSOLT: Főhajtás Kertész előtt? (reagálás)

» KELEMEN ATTILA ÁRMIN: Tompa és Visky – rövid vitaretorikai elemzés (publicisztika)

» VISKY ANDRÁS: Naivak és rászedettek (reagálás)

» TOMPA GÁBOR: Ecce home? (reagálás)

további közviták »

Egyre lankadó, de még inkább unott kíváncsisággal várom, mikor rántják le a Kolozsvári Magyar Színház legutóbbi vendégszerepléseinek nézői és szakmai fogadtatásáról is a “leplet” a transindexen. A Három Nővér ugyanis az elmúlt napokban Budapesten a Színházi Biennálé alkalmából a Vígszínházban vendégszerepelt, s az 1040 férőhelyes teremben 1300 néző tolongott és ünnepelt az előadás végén. Alig pár nappal ezt követően Bukarestben a Bulandra Színházban az Országos Fesztivál keretében két estén volt látható a produkció, zsúfolt házakkal, olyannyira, hogy a sorok között sem maradt egyetlen szabad férőhely. A közönség mindkét estén hosszú perceken át fölállva tapsolt és éljenzett, s az előadás után több hazai és külföldi szakmabeli jelentette ki, hogy az utóbbi idők világszerte egyik legjobb társulatát látták. Valószínűnek tartom, hogy a komoly, elemző, tárgyilagosan kritikai írások sem maradnak majd el.

Hiányérzetem támadna, ha Kolozsvárott nem derítenék ki azonnal, hogy a színház, mint mindig, túlkommunikálta magát, s mind a magyar, mind a román fővárosban a felizgatott tömeg félreértette az előadást, s elvakult indulatában nem látta meg benne, mint ahogy Avignonban sem, az óriási, átverő bukást. De még kíváncsibb lennék arra, mikor “leplezik le” végre a három nővért egymáshoz fűző vérségi kötelék illegitimitását, mikor hozzák nyilvánossságra, hogy valódi nevük tulajdonképpen Libid Olga, Hason Mása és Ass Pirina, s mikor bizonyítják be számítógép mögül tudományosan, hogy például az előadásban szereplő búgócsiga deondológialag a (s)perm korszak legősibb pergő-mászóinak leszármazottja, s búgásának halk alattomosságát a pleisztocén pártok perverz földalatti, hatalmi morgásától kölcsönözte. Vagy éppenséggel azt, hogy a Színház legjobb magyar nyelvű vagy legjobb romániai társulatként történő gyakori nyilvános emlegetése, felvétele az Európai Színházi Unióba, a számos Év Legjobb Előadása díj, nemzetközi meghívás,valamint a színészek – épp ebben a társulatban való munkájuk eredményezte – szakmai elismerése és számtalan nemzetközi filmfőszerepre való felkérése valamilyen diktatórikus és egyéni sikereket hajszoló célokat szolgál, amelyek a szerencsétlen, európai élvonalba degradált „beszélő gépeket”, előnytelen, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák.

A magam részéről azonban nem kívánok többé hozzászólni a tények veszettül provinciális ferdítésére építő, komolytalan és szánalmas színházlejárató sorozathoz. Meghagyom az incselkedés frusztrált, epés örömét a sok szabadidővel, kevés tennivalóval megáldott bloglakó anarchistáknak és nihilistáknak.

Üdvözlettel,

Tompa Gábor