2017. június 27. keddLászló
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

„NEM CSUPÁN SZÁNDÉK KÉRDÉSE”

Székelyföld, fejlesztés, szakmaiság

Bíró Z. Zoltán utolsó frissítés: 2008-02-11 16:30:05

„(…) a gyakorló szakembereknek egyidőben kell foglalkozniuk munkájuk igazolásával és a feladatok megoldásával.”



A Székelyföld-vita gyakorlatilag meghódította a romániai magyar írott és elektronikus sajtót. A blogokra, levelezői fórumokra is kiterjedő vita számos olyan területet körbejárt (gazdasági, környezeti, kulturális aspektusokat), amelyek fontos szerepet fognak játszani a térség életében.

A vitához hozzászólók számos olyan helyi, térségi belső erőforrást említenek példaként, amelyek a helyi szintű fejlesztések kiindulópontját képezhetik. A kialakult vita lényeges hozadéka, hogy fölveti ezeket az ötleteket, fejlesztési lehetőségeket. Ennél sokkal többet egy nyilvános eszmecsere nem is nagyon tehet, hiszen az adottságok és lehetőségek fejlesztéspolitikai célzatú számbavétele már a szakma dolga.

Azt azonban a vita keretében is egyértelműen rögzíteni kell, hogy mindeddig nem került sor sem helyi, sem tájegységi, sem pedig székelyföldi léptékben az erőforrások módszeres, fejlesztéspolitikai jellegű számbavételére. Vannak persze különféle kísérletek, néhány esetben szakmailag elfogadható fejlesztési stratégia elkészítéséről és alkalmazásáról is tudunk, de székelyföldi léptékben az összkép rendkívül kedvezőtlen. Az összegző, elemző, értelmező tanulmányok, a helyi szintű fejlesztési stratégiák elkészítése még várat magára.


Miért is fontosak a fejlesztési stratégiák?

Egyrészt a rendszerváltás után eltelt 18 év alatt a székelyföldi települések számos kisebb-nagyobb változásnak és átalakulásnak voltak színhelyei. Bár zajlottak az egész Székelyföldre vonatkozó vagy kisebb léptékű szociológiai és antropológiai jellegű kutatások, ezeknek a száma, tematikája régiófejlesztési szempontból ma már nem nevezhető elegendőnek. Az adottságok és lehetőségek számbavételét – a társadalmi változásokhoz igazodva – aktualizálni kell.

A vita korábbi anyagai:

>> Csutak István: Székelyföld modernizációja >>
>> Pozsony János: Székely dialektika >>
>> Ráduly Róbert: meg kellene szüntetni a két székelyföldi megyét >>
>> Horváth Réka: Modernizáció: az új erdélyi magyar varázsige? >>
>> Biró A. Zoltán: Székelyföld? Fejlesztés? >>
>> Horváth Réka: Tudományosan megközelíteni a modernizációt >>
>> Parászka Miklós: Színház- és régiófejlesztés >>
>> Antal Árpád, Tamás Sándor: Milyen Székelyföldet akarunk? >>
>> Modernizációs kerekasztal 1. rész >>
>> Modernizációs kerekasztal 2. rész >>

Másrészt azt látjuk, hogy a Székelyföld településeinek nagy részén megjelent vagy szerveződőben van a pályázási gyakorlat. A községek esetében a polgármesteri hivatalok tekinthetők ezen a téren úttörőnek, a városokban már számos pályázatírásra specializálódott, cégalapú szolgáltatást is találunk. A jelenleg működő pályázási gyakorlat azonban elsősorban individuális, legjobb esetben településorientált.

Elenyésző azon kezdeményezések száma, amelyek több település összefogásán alapulnak. A fentebb említett alapozó, tényfeltáró munkák hiánya is nagymértékben hozzájárult az individuális pályázási gyakorlat kialakulásához, hiszen megfelelő ismeretek, szakmai előmunkálatok hiányában nem volt lehetőség a térségi léptékű közös projektek kidolgozására.

Nem utolsó sorban szeretném megemlíteni a társadalmi részvételen alapuló fejlesztési gyakorlatot, amelynek egyik kiemelkedő aspektusa a fentről jövő tervezés és az alulról érkező fejlesztési ötletek találkozása. Az Európai Unióba való integráció egyértelművé tette, hogy mit is fog jelenteni a „fent” fogalma (EU-s fejlesztési dokumentumok és azokkal összhangban megszülető országos fejlesztési dokumentumok). A „lent” fogalma jelen esetben sokkal tágabb horizonton értelmezhető, egyaránt beletartozhatnak településszintű, kistérségi vagy regionális jellegű kezdeményezések is.


Merre kell továbblépni?

Elsősorban a kistérségek és az egyes települések vezetőiben kell tudatosuljon a helyi szintű fejlesztési stratégiák elkészítésének fontossága. Ezek elkészítése – szakértők közreműködésével – viszonylag rövid idő alatt megoldható. A fejlesztési stratégia elkészítésének nagy előnye, hogy „megmozgatja” a települést vagy a térséget, ugyanakkor egy olyan középtávú programcsomagot kínál, amely a – rendszerváltás óta először – helyi adottságokon és helyi döntéseken alapuló konkrét jövőképet vetít előre.

A helyi léptékű fejlesztési stratágiákon túl – a Székelyföld fejlődése tekintetében – jóval nagyobb előrelépésnek számít a kistérségi stratégiai tervezés, hiszen ebben az esetben már több település vezetősége által elfogadott közös fejlesztési tervekről van szó. S természetesen foglalkozni kell most már a térség egészére kiterjedő, gyakorlati jellegű fejlesztéspolitikai feladatokkal is.

A stratégiakészítési munkánk során szerzett tapasztalat azonban azt mutatja, hogy már a kistérségi szinten megfogalmazott stratégiai célkitűzések véglegesítése is számos nehézségbe ütközik. Ennél a pontnál kell beszélnünk a projektelit és a székelyföldi elit szerepéről.

A jelenleg működő vidékfejlesztési gyakorlat (stratégiaírás, pályázatkészítés, tanácsadás, stb.) egyelőre teljesen új, legitimitással még nem rendelkező szakmának számít a Székelyföldön. Mind a mai napig nem alakult ki olyan – vidékfejlesztési, régiófejlesztési témákat kezelő – rendszeres szakmai diskurzus, amely képes folyamatosan napirenden tartani a feladatokat, státuszt kínál a szakértőknek, megoldja a fejlesztés gyakorlati kivitelezésében érdekelt és érintett réteg rendszeres alapszintű tájékoztatását.

Mindennek hiányában a gyakorló szakembereknek egyidőben kell foglalkozniuk munkájuk igazolásával és a feladatok megoldásával. Szakmai munkájuk mellett folyamatosan rá vannak kényszerítve, hogy megindokolják, miért is olyan fontos egy fejlesztési stratégia elkészítése, miért kell pont olyan módszertant használjanak, vagy hogy miért is kell a lakosság véleményét kikérni egy tervezési folyamatban. Véleményem szerint Székelyföld fejlesztése esetében a helyi elit egyik legfontosabb feladata ezen diskurzus elindítása és életben tartása kell legyen.

A szakma legitimációjának másik aspektusát a lassan szerveződő térségi projektelit tevékenységének szakmai megjelenítése jelentheti. Ez már ténylegesen az ezen a területen dolgozók feladata. Térségi, országos és nemzetközi szakmai kiadványokban, folyóiratokban kell közzétenni a székelyföldi térséggel kapcsolatos fejlesztési programokat és eredményeket, módszertani kérdéseket vagy innovációs eljárásokat.

Ez a gyakorlat egyrészt hozzájárulna a térségben végzett fejlesztési tevékenységek (térségi és térségen kívüli) megismeréséhez, ugyanakkor lehetőséget nyújtana olyan Székelyföld-léptékű fórumok kialakításához, amelyek a térségi szintű szakmai diskurzus állandóvá válását biztosítani tudják.

Megítélésem szerint a kialakult vita egyértelműen hasznos a fejlesztési munka közéleti elfogadtatása szempontjából és támogatja azok munkáját, akik a fejlesztési feladatok megoldásával már ma is foglalkoznak. Egyelőre kevesen vannak ilyenek. Jelentős tényezőnek számít az, hogy a csíkszeredai Sapientia egyetem keretében vidékfejlesztés szakos hallgatók is végeznek, szakmai jelenlétük minden bizonnyal rövidesen érződni fog a térségben.

Azt azonban látnunk kell, hogy a fejlesztési munka rendszeres és hatékony végzése nem csupán szándék és kijelentés kérdése. Szakmai tapasztalat alapján kell hangsúlyoznom, hogy a fenti gondolatmenetben megnevezett három folyamat kialakítása (helyi és kistérségi szintű stratégiai fejlesztési dokumentumok elkészítése, a szakma legitimációjának megteremtése és a térségi projektelit programszerű megerősítése), illetve e három folyamat összehangolása nélkül nem lehetséges beindítani tartós és eredményes Székelyföld-léptékű fejlődési folyamatot.

A szerző vidékfejlesztési szakértő