2019. május 24. péntekEszter, Eliza
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

RE: IRODALOMTANÍTÁS MA

Irodalomoktatás vagy magyarirodalom-oktatás?

Kuti Márta utolsó frissítés: 2008-02-08 11:29:49

Nem ártana saját képünkre és hasonlatosságunkra, de leginkább szükségleteinkre formálni a magyar irodalom oktatását.




– középkori irodalom – ókor sehol, hivatkozás van, de ki tudja, kire;
– reneszánsz és humanizmus – 1 oldal felsorolás
– barokk – elméleti fejtegetések, amit csak az ért, aki eléggé ismeri a kor irodalmát és művészetét, gyakorlati ismeretek hiányában teljesen tudományos, száraz, semmitmondó szöveg;
– a művészek, a kor, akik létrehozták felsoroltatnak, alkotásaik szóba sem kerülnek, egy-két rossz minőségű fekete-fehér, illúzióromboló repró
– „ A barokk poétika Arisztotelész Poétikájára épül…” Ki volt ő? Tudja a diák!
„…Lesage A sánta ördög című műve ma is élvezhető olvasmány.” stb.



Ezeket a jegyzeteket a 12. osztályos tankönyv – az áll a borítóján, hogy magyar irodalom – böngészésekor jegyeztem fel magamnak. Ha énnekem most ebből és így kellene magyar irodalmat tanulnom,


rettentően unnám és kerülném,

muszájból, mert jó tanuló lennék, és mivel érettségi tárgy, megtanulnám. Bizonyára nem falnám a magyar irodalom legszebb alkotásait, és nem akarnék magyartanár lenni, mint tettem annak idején, amikor magyartanári diplomát szereztem Kolozsváron.

A vita korábbi anyagai: >> Székely Melinda: Márpedig a hal...
>> Ercsey-Ravasz Ferenc: Irodalom és kokárda
>> “már a vége fele rájöttem, olyan nincs, hogy rossz vélemény”
>> Legát Tibor, Tamás Zsuzsa: "Temessék már el a csávót"
>> Szilágyi Zsuzsa: Grafitnesz és lombzsák
>> Bodor Béla: Totális csőd és közröhej,
>> Selyem Zsuzsa: Bezárkózás az anakronizmusba. Irodalomtanítás ma

Egy szó mint száz, ahogy itt olvasom okos fiatalok, köztük tanárok, egyetemi tanárok hozzászólását, azon csodálkoznak, hogy a mai diákok szókincse szegényes, hogy nem olvasnak, nem szeretik sem a régi, sem a mai irodalmat, de pontosabb, ha azt mondom, nem érdekli őket. Számos oka van ennek, én csak kettőt említek.

1. Az értelmes olvasni tudás hiánya. Még érthetőbben: egész egyszerűen


nem tudnak folyékonyan olvasni sok esetben középiskolás diákok sem,

vagy akadozva olvasnak, és a nehezebb szavakat nem értik, egyszerű fogalmakkal nincsenek tisztában, mert annak idején sem a tanár, sem a szülő nem foglalkozott azzal, hogy a szövegben előforduló fogalmakat tisztázza, értelmezze. A gyermek pedig a könnyebb ellenállás vonalát választja: minél kevesebbet kell olvasni egy tantárgyból, annál jobb. Mert nem hinném, hogy sokkal jobb a helyzet a történelem vagy a földrajz oktatásánál.

2. A magyar irodalom oktatásának hiánya. Magyar irodalom címen ugyan tanítanak stílustörténetet meg szövegértelmezést a középiskolában, de magyar irodalmat annak történetiségében, azt a sokat kárhoztatott irodalomtörténetet, ami identitást ad és átláthatóvá teszi a magyar irodalom fejlődését, a honnan indultunk és hol tartunk? kérdésére tud egyértelmű választ adni


az identitáshiányos, történelmi tudattal nem rendelkező fiatalnak,

azt nem tanítják az iskolában. Ezért van az, hogy Balassi akár Vörösmartynak is kortársa lehet a diák tudatában, mert nincs olyan anyanyelvi műveltsége, hogy különbséget tudjon tenni a 16. századi és 19. századi magyar nyelv között, ő csak azt érzékeli, hogy mind a kettő régi.

Természetesen én a hazai magyar irodalomoktatásról beszélek. Jó lenne nem egybemosni az anyaországi és erdélyi problémákat. Nekünk itt és a magyar irodalom oktatójának az a dolga/unk, hogy szólamok nélkül ráébresszük a diákot identitástudatára, arra, hogy miért kell tartoznia valahová,


és miért jó éppen magyarnak lenni.

Erre Romániában csak az anyanyelvet oktató pedagógusnak van lehetősége –, és éppen az irodalomtörténet az, mert egy kicsit mese, kicsit történet, de tudomány is –, hogy felkeltse a diák érdeklődését az irodalom iránt, önazonosságtudatát ezzel segítve. Aztán ha már megszerette, majd eldönti, hogy mit akar olvasni: mait vagy régit.

Empátia nélkül nem megy. Módszertan nélkül nem megy. Pedagógia nélkül nem megy. Pszichológia nélkül nem megy. Mindezt a tanárnak kell tudnia. De vajon megtanították neki az egyetemen? Nem tudom.


Nekünk annak idején, az átkosban még megtanították,

és megtanítottak tanítani is. Ezért van az, hogy ma is zömmel az idősebb irodalomtanárok sikeresek. Ők tudják.

Végül még egy észrevétel. A címben feltett kérdésre ki tud válaszolni? Ugyanis ha valaki veszi a fáradságot, és belenéz a román irodalom tankönyvbe, ugyanazt a rendszert találja, azt, hogy mi a barokk, romantika, egzisztencializmus stb., tehát stílustörténetet, csak románul, s akkor mi a különbség? Románul máskor volt és más a barokk vagy reneszánsz? Azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a román vonatkozásokra és a történelmiségre.

Ha már a posztmodern vagy mi a divat, követni kell, ha jó, ha rossz? Nem ártana saját képünkre és hasonlatosságunkra, de leginkább szükségleteinkre formálni a magyar irodalom oktatását. Semmiképp sem nemzeti zászló lengetésére vagy nacionalista jelszavak puffogtatására. Minden kisebbségnek joga van…. Szajkózzam? Minek? Dolgozzunk inkább!

Kuti Márta
irodalomtörténész és magyartanár