2017. december 12. keddPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

SZEMLÉLETVÁLTÁS KELL

Milyen Székelyföldet akarunk?

Antal Árpád, Tamás Sándor utolsó frissítés: 2008-01-16 15:25:55

„Száz évvel ezelőtt Svájcnak sem alpesi turizmusa nem volt, sem világhírű bankjai, ma viszont az ország a szolgáltatásait tökélyre fejlesztő idegenforgalommal dicsekedhet.”



Végre! – kiálthatunk fel Csutak István írását olvasva (Székek földje – Székelyföld?). Végre valaki kimondta, hogy „a király meztelen“. Azt, hogy „egységes székelyföldi jövőkép, összefüggő fejlesztési elképzelés és összehangolt akcióterv nincs”. Sokan sokféleképpen érintették már a jövőkép kérdését, pontosabban a „jövőképtelenséget”, de ennyire közérthetően kevesen fogalmazták meg ennek hiányát. A tanulmány elsősorban alapkérdéseket vet fel, ezáltal vitaindítónak kiválóan alkalmas, a válaszokkal azonban adós marad.

Van a szerzőnek néhány felvetése, amelyekkel nem tudunk azonosulni. Elsősorban a gondolatmenet gerincét képező „törzsi-széki” Csutak-féle „mumussal” nem értünk egyet, azzal az állítással, miszerint Székelyföld összes problémája a politika és a közélet


székek szerinti szerveződésére

vezethető vissza. Nem mintha sok esetben nem lenne reális a „saját szemétdomb” elmélet, hanem azért, mert a Székelyföld széki felépítését nem az elmúlt 18 év termelte ki. Még csak nem is a „bécsi udvarral” szembeszegülő kackiás bajuszú elődeink kénye-kedve alakította azt ilyenné.

A modernizáció-vita korábbi anyagai:

>> Csutak István: Székelyföld modernizációja >>
>> Pozsony János: Székely dialektika >>
>> Ráduly Róbert: meg kellene szüntetni a két székelyföldi megyét >>
>> Horváth Réka: Modernizáció: az új erdélyi magyar varázsige? >>
>> Biró A. Zoltán: Székelyföld? Fejlesztés? >>
>> Horváth Réka: Tudományosan megközelíteni a modernizációt >>
>> Parászka Miklós: Színház- és régiófejlesztés >>


A széki berendezkedést egyrészt történelmi, másrészt pedig gazdasági kontextusban kell szemlélni. Székelyföld településszerkezetét és gazdaságát a hegyvidék domborzati formái, gazdálkodásra alkalmas területei, vízrajza alakította az elmúlt évszázadokban. Innen fakad a kistérségek jelentősége a régió szerkezetében. Ugyanakkor ez az egyik lehetséges magyarázata a történelmi székek magukra utaltságának, viszonylagos elszigeteltségüknek.

______________

Mindannyian látjuk-halljuk az országos szintű politikai vitákat, tapasztaljuk a romániai társadalmat feszítő problémákat. Ezek valójában távol esnek a székelyföldi mindennapok prioritás-listájától. Mi elsősorban a szemléletváltás kérdését tartjuk meghatározónak. Azt a szemléletváltást, ami Székelyföldre, annak lakóira, valamint közéleti vezetőire vonatkozik.

Milyen Székelyföldet akarunk? témában több olyan rendezvényt is szerveztünk tavaly, amelyek jó alkalomnak bizonyultak a különböző társadalmi rétegekből származó emberek elképzeléseinek megismerésére. Egyrészt a mindennapi gazdasági-megélhetési problémákkal kapcsolatban szólaltattuk meg őket, másrészt arra is kíváncsiak voltunk,


mi foglalkoztatja a székelyföldieket politikai téren.

Az év elején Ojtozban faluturizmussal foglalkozó vállalkozókkal listáztuk az ágazat problémáit; áprilisban a települési és megyei önkormányzat vezetőivel, vállalkozókkal folytattunk szakmai beszélgetést a decentralizáció további lépéseiről; májusban Oltszemen a környezetvédő civil szervezetekkel, majd Bodokon az önkormányzatokkal gondoltuk végig Székelyföld egyik legnagyobb értékének, csodás környezetének megóvásához szükséges lépéseket; júniusban Alsó-Lemhényben a helyi gazdakör meghívására kerestünk megoldásokat a mezőgazdaságból élők problémáira; szeptemberben Sugásfürdőn háromszéki vállalkozókkal, pénzügyi szakemberekkel vitáztunk gazdasági kérdésekről; októberben Háromszék és Csíkszék erdőtulajdonosaival, magánerdészeti hivatalvezetőivel szerveztünk szakmai találkozót; novemberben Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely nyugdíjasaival volt tartalmas, a mindennapok gondjaira rávilágító beszélgetés; decemberben Baróton kerültek terítékre az erdővidéki közbirtokosságok problémái.

A felsorolással mindenekelőtt cáfolni szeretnénk Csutak Istvánnak a székek elszigetelődésére vonatkozó elméletét. Íme, lehetséges, hogy két különböző régióból származó politikus


közös program mentén összefogjon,

hiszen a problémák közösek, ezek nem székek szerint szerveződnek. Úgy véljük, a megoldások döntő többsége sem egyedi. A kistérségek regionális adottságait, sajátosságait leszámítva ezek valójában egyformák nem csak Alsó- és Felsőháromszéken, hanem Csík-, Udvarhely-, Gyergyó-széken, vagy akár Maros megyében is.

A különböző szakterületek specifikus gondjairól folytatott beszélgetések alkalmával azonban búvópatakként mindig előbukkant az alapkérdés: Székelyföld területi autonómiája. Vissza-visszatérő, gyötrő kérdése ez nem csak az elmúlt 18 évnek, és nem csak Székelyföldnek, hanem 1848 óta egész Erdélynek.

A román állam nem képes ennél többre – a törvényes keretek kialakításán túl különben ne is legyen szerepe a társadalomszervezésben. Úgy véljük, közös célunkat, a bennünk érlelődő Székelyföldet az önkormányzatokban kell megvalósítanunk. De nem külön-külön, hanem – az eddigi gyakorlattól eltérően – közösen. Tudatosítani kell: szülőföldünk problémáit nem Bukaresben, nem Budapesten, és nem is Brüsszelben, hanem itt, Székelyföldön kell megoldanunk. Ehhez viszont szemléletváltásra van szükség.


Erős székelyföldi identitást

A régió-fogalom kialakulásának előfeltétele a saját regionális identitás, a sajátos szellemiség. Miként Kós Károly és társai 1921-ben kimondták, hogy Erdély az erdélyieké, nekünk is világosan meg kell fogalmaznunk, hogy Székelyföld a székelyföldieké. Ez elsősorban nem politikai kérdés, a gondolat csak akkor lehet meghatározó, ha a társadalom minden szegmense magáénak érzi azt. Például feladatának érzi-e a székelyföldi értelmiség tudatosítani, hogy milyen a székelyföldi zászló?

Építeni kell Székelyföld sajátosságaira, ki kell emelni eredményeit. Képzeljük el, hogy milyen fontos közösség- és identitásépítő hatása van a csíki hoki-, és újabban a szentgyörgyi kosárlabda-mérkőzések előtt a székely himnusz közös eléneklésének.


Székelyföldi politikai testület

A körvonalazódó székelyföldi politikai sokszínűség szükségszerűen maga után von egy, szervezetek és pártok feletti politikai testület létrehívását. Ennek összetétele: a három megyében megválasztott magyar parlamenti képviselők és szenátorok, megyei önkormányzatok vezetői, a városok polgármesterei. A testület feladata a régió egységes politikai cselekvési tervének kidolgozása, hatékony és értelmes munkamegosztás megszervezése.

Ha Alsó- és Felsőháromszék jól meghatározott program alapján együtt tud működni, úgy gondoljuk, hogy az egységes székelyföldi fellépésnek is van esélye.


Fel kell éleszteni a tulajdonosi szemléletet

Az elmúlt 5-10 évben 500 ezer hektár erdő, és ugyanannyi termőföldterület került Székelyföldön magánkézbe. Ennek piaci értéke sok milliárd euró, de érezzük-e ennek erejét, ismerjük-e ennek gazdasági hatását? Megítélésünk szerint nem. Nem, mert generációk nőttek fel a „közös tulajdon” felelőtlenségében, egy olyan rendszerben, amelyben csak az volt az övék, amit a közösből hazavittek.

Felmérések szerint az egyes településeken található iskolaépületeket a lakosság többsége állami tulajdonnak hiszi. Ez nagy félreértés. Az iskolák a helyi önkormányzataink vagy egyházaink tulajdonát képezik. A helyi önkormányzat pedig az illető településen lakók szervezeti formája. Ezért történhet meg, hogy az oktatási intézmények tatarozását a szülők sok esetben távolról szemlélik. Nem érzik, hogy az övék is az épület, pedig nagyapáink önerőből építették iskoláink nagyrészét.


Mentalitásváltásra van szükség

Olyan új szemléletre van szükség, amely a vállalkozó szellemen és nem a szociális támogatáson alapul. Egy szociológiai felmérés szerint Székelyföld lakóinak 85%-a részesül a szociális segély valamelyik formájából. Ha ez első hallásra hihetetlennek tűnik, mondunk rá két példát. Elég csak a fűtéstámogatást megemlíteni. Vagy a kifli-tej program, amely – szerencsére – eljut azokhoz a gyerekekhez, akik valóban rászorulnak erre, de azokhoz is, akiknek szülei irigylésre méltó anyagi körülmények közt élnek.

Fel kell tehát támasztani a vállalkozó szellemet a székelyföldiekben. Ez nem csak a befutott üzletembereket kell, hogy sarkallja, hanem a kétkezi munkást, értelmiségit is egyaránt, akik így tudnák kamatoztatni a felhalmozott tudást. Sokkal több olyan ember kell, akik tenni is akarnak valamit azért, hogy holnap jobban éljenek, mint ma. Mellettük és velük együtt sokkal gyorsabban fejlődhetünk közösségként is. A vállalkozó szellemű emberekkel Székelyföld is jól jár.


Visszatérő fiatalok?

Nem merjük elkiabálni, de tapasztalataink szerint egyre több fiatal értelmiségi telepedik vissza Erdélybe, Székelyföldre. Meggyőződésünk, hogy ha a helyi önkormányzatok figyelmet fordítanak arra, hogy legalább lakást biztosítsanak a fiatal, egyetemet végzettek, külföldön „magukat megjárt” szakembereknek, ezek egyre nagyobb számban jönnek majd haza. Lakásépítésre máris léteznek működő programok, pénzt uniótól, kormánytól egyaránt lehet pályázni.


A megoldás kulcsa az önkormányzatok kezében van

Az egységes Székelyföld elsősorban együttműködés és szervezés kérdése. Az egyre inkább felértékelődő „helyi hatalom” a települési és megyei önkormányzatok kezében van. Nem kell ahhoz a román bíróság döntésére várni, hogy a két megye tanácsa időnként együttes üléseket tartson a megyék határán, illetve felváltva a megyeszékhelyeken közös témákban (identitás-erősítési program, környezetvédelem, infrastruktúra stb.). Előzetes egyeztetés kell csupán ahhoz, hogy a közös célok megvalósítására lehessen „hangolni” a két megye költségvetését, hogy külön alapokat lehessen elkülöníteni közös programokra.

Nem kell ahhoz egyesület, hogy a két megye városainak polgármesterei találkozzanak és megbeszéljék közös teendőiket. Tragikomikusnak tartjuk, hogy időnként arról szól a vita, melyik város tekinthető Székelyföld fővárosának. Nekünk az a fontos, hogy legyen önálló Székelyföld, erős, együttműködő, egymást kiegészítő centrumokkal.


Kulturális háttér

Sokak szerint „előbb legyünk gazdagok, s majd utána jöhet a területi autonómia”. Nekünk az a véleményünk, hogy nem szabad a gazdasági és kulturális, szociális vonatkozásokat a területi autonómiával szembe állítani.

Mindenek előtt „gondolkodó-kutató műhelyeket” kell létrehozni. Ehhez pedig nem kell várni a mindenkori magyar kormány támogatását, hanem csak körbe kell nézni a létező intézmények között. Csak néhányat említünk: Székely Nemzeti Múzeum, KAM-kutatócsoport, Székelyföld című folyóirat. A megrendeléseken-támogatásokon keresztül feltételként kell szabni ezen civil intézmények együttműködését, hiszen a mostani elszigeteltségük nehezíti egy egységes Székelyföld szakmai elemeinek kidolgozását.

Nem az a baj, hogy sok a színház Székelyföldön, hanem az a baj, hogy ezek költségvetését nem az egész Székelyföld „színházfogyasztó” társadalma viseli. Nem az a baj, hogy az öt székely városban ötféle egyetemi szintű képzés folyik, hanem az a baj, hogy az „egyetemi központok” között gyakorlatilag nincs kommunikáció. Nem az a baj, hogy egymással is konkuráló írott és elektronikus média sokasága van jelen a Székelyföldön, hanem az a baj, hogy például 2006-ig Háromszéken az elektronikus média 86%-át megyén kívüli román tulajdonosok irányították. A médiában a régiók „vendégszereplése” vezet el egymás jobb megismeréséhez, a közös vonások és egymásrautaltság felismeréséhez. Az egységes Székelyföldhöz.


Vendégfogadás

Székelyföldön, kitűnő természeti adottságainál fogva a turizmus tűnik az egyik legígéretesebb, legjövedelmezőbb ágazatnak. Az Új Székelyföld képe sokkal közelebb áll a hasonló természeti és kulturális adottságokkal rendelkező Svájchoz, mint gondolnánk. A vidéki Svájcot csak polgárainak legendás tisztaság- és rendszeretete, megbízhatósága különbözteti meg egyelőre a székelyfölditől. Száz évvel ezelőtt Svájcnak sem alpesi turizmusa nem volt, sem világhírű bankjai, ma viszont az ország a szolgáltatásait tökélyre fejlesztő idegenforgalommal dicsekedhet.

Svájc nálunk is megvalósítható. A mi Svájcunkat úgy hívják: Székelyföld.

_______________

Az Új Székelyföld nagy kihívások előtt áll. Biztasson az, hogy a kitartó munka és az együttműködés meghozza a várt eredményeket. Egy vállalkozó, adottságaival takarékosan és okosan bánó Székelyföld szemlélete, ahol méltányos fizetség jár a jó munkáért - megvalósítható, fenntartható szemlélet. De az ehhez szükséges munkát senki nem fogja helyettünk elvégezni. Ez a mi feladatunk. Ha ezt elvégezzük, közelebb kerülünk az autonómiához - függetlenül attól, hogy mit gondol erről Bukarest.

Mi ezt ajánljuk.

Antal Árpád parlamenti képviselő – Sepsiszentgyörgy
Tamás Sándor parlamenti képviselő – Kézdivásárhely