REPLY
Fától az erdőt II. Válasz a CEMO közleményére
Borboly Csaba utolsó frissítés: 2018-10-02 10:52:15A CEMO ügyvezető elnöke, Szigeti Enikő a román nyelv oktatását érintő jogvesztés egyik okozójaként szólít meg.
Néhány nappal korábban Kovács Andrea kolozsvári ügyvéd megemlítette a nevemet a román nyelv oktatása kapcsán írt cikkében. Ezért a téma kapcsán egyébként is időszerűvé vált cikkben néhány gondolatára reagáltam. Kovács Andrea cikkhez fűzött Facebook-válaszából megtudhattam többek között az indokát azon jelenségnek, hogy a székelyföldi iskolások román tudása gyengébb, mint, mondjuk, a több mint 80 százalékban román lakosságú Kolozsváron tanuló magyar iskolásoké. Az alábbiakban megosztom Kovács Andrea kolozsvári ügyvéd eszmefuttatását megjegyezve, e magvas gondolatokért Dan Tanasă is megirigyelhetné.
„…mi speciel nem utáljuk a románokat, és rengetegszer elmondjuk nekik, hogy románul márpedig meg kell tanulni. Önökről ez így nem igazán mondható el otthon, és, mindannyian tudjuk, kell egy közös ellenség, akivel szembe Önök értünk harcba szállhatnak. További kellemes problémamegoldást az erdőben!”
Cikkemet lehozta a Krónika, illetve a Transindex, és nagyon gyorsan megérkezett a Kovács Andreáéhoz hasonló stílusban, gondolati sémák mentén megfogalmazott másik írás, amelyben a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető elnöke, Szigeti Enikő „a román nyelv oktatását érintő jogvesztés egyik okozójaként” szólít meg. Hogy miért lennék a román nyelv oktatását okozó jogvesztés okozója, nem fejti ki, de ezzel a teóriával találkoztam az utóbbi hetekben, és ennek lényege az, hogy a nyáron, amikor százasával buktatták meg a román érettségin a székelyföldi diákokat, fel mertem szólalni, hangot adva a hozzánk forduló szülők felháborodásának. A dolgozatok kijavítását követően kiderült, felháborodásunk megalapozott volt, a javító tanárok tendenciózusan és brutálisan lepontozták diákjaink dolgozatát, és sajnos az itt most nem részletezett szabályok miatt nagyon sok diák annak ellenére elbukott, hogy a javítást követően dolgozata értékelése elérte az átmenőjegyet.
Azért, hogy ne legyen bátorságuk az esetenként akár három jeggyel is alápontozó javító tanároknak, mondjuk, jövőre az idei mutatványt megismételni, illetve hogy felhívjam a figyelmet e visszaélésszerű helyzet minél gyorsabb megszüntetésének fontosságára, mindenhova fordultam. Azt látom, hogy egyes, nyaralásukat töltő hivatásos érdekvédőket meg politikusokat ez a fellépés zavart, mert a több száz magyar diák életét derékba törő szándékos buktatások idején kussoltak, mint az a bizonyos a fűben.
És most, hogy a minisztérium röviddel az iskolai év kezdete előtt kijött ezzel a blődséggel, hogy az elemi osztályokban a magyar tanulóknak a tanítók helyett szaktanárok tanítsák majd a románt, a nyáron kussolók hirtelen hangossá váltak, kórusba álltak össze, és mondják úton-útfélen azt a butaságot, hogy a nyári felszólalásomon a miniszter megsértődött, és ezért módosította a törvényt.
Természetesen nem sértődésről van szó, hanem arról, ami történt a marosvásárhelyi katolikus gimnáziummal is, hogy a bukaresti hatalom a húzd meg, ereszd meg politikáját követi. Rárontottak az ügyészséggel az intézményre, hogy majd később nagy kegyesen, sokkörös egyeztetések meg mindenfélék után engedélyezzék a működését.
Naivitás azt hinni, hogy Valentin Popa miniszter a magyar oktatást illetően egy szalmaszálat is ide vagy oda tehet saját akaratából, amikor a Dâmbovița partján is nagyon jól tudják, hogy ez a témakör az RMDSZ számára a legfontosabb, legérzékenyebb témakör, olyan, amelyért akár kormányt is buktatna a Szövetség. Azt javaslom Szigeti Enikőnek, hogy olvassa el Markó Béla témában adott nyilatkozatát. Különösen az elnök úr alábbi gondolatait ajánlom figyelmébe: „Tehát abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy el akarnak fogadni egy ilyen kormányrendeletet, minden eszközzel meg kell állítani és nem szabad megengedni. Itt nem arról van szó, hogy a miniszter makacs vagy nem makacs, hanem arról, hogy mi együttműködünk a kormánypártokkal, és ennek az együttműködésnek ára van, ára kell legyen.”
Azt gondolom, időszerű lenne a magát profi érdekvédőnek tituláló Szigeti Enikőnek átértékelnie a benne élő képet a Dâmbovița-parti politika döntéshozatali mechanizmusairól és elfogadnia, hogy Bukarestben a parlamentben, a kormányban – ahogy Londonban, Párizsban, Berlinben és bárhol – a hatalmi érdek határoz. A profi érdekvédői akciózások a döntéshozókat pontosan annyira hatják meg, mint azt a bizonyos falat a rádobált borsó. De meg lehet próbálni: javaslom, a CEMO lépjen a bukaresti porondra, amikor a magyar közösség jogairól van szó, emelje fel szavát a központi sajtóban, a hírtévék műsoraiban. Eddig nem láttuk a szervezetet a fővárosi színtéren, szerintem ideje lenne megpróbálni, mert a lényegi kérdések ott dőlnek el. Nem velem kell harcolniuk, és nem más magyar szervezetekkel, ez hibás irány. Ugyanis a magyarok orra alá borsot törni, ne engedni követeléseiknek sajnos manapság is vitézi tettnek számít Bukarestben, amelyért az Antena 3-on, a Realitateán, a B1 Tv-n és a România Tv-n is gratuláció és vállveregetés jár, főműsoridőben. Ezért amit megtehetnek, azt meg is teszik, és addig mennek el, ameddig elmehetnek. Az egyedüli visszatartó erőt számukra a 400–500 ezres erdélyi magyar szavazótábor, illetve az e közösség által lassan három évtizede folyamatosan a parlamentbe küldött RMDSZ jelenti.
Nem kétséges számomra, hogy a román nyelv oktatásáról szóló rendeletet visszavonják. De azt gondolom, ez most már nem elegendő, a kormánypártok értésére kell adni, hogy vannak dolgok, amelyekben nem lehet velünk szórakozni.
A fentiektől eltekintve, nem igazán értem, mi a CEMO problémája. Talán azt szeretné, hogy Hargita Megye Tanácsa ne tegyen semmilyen lépést a sérelmes oktatási rendelet visszavonása érdekében, mert ez – szerinte – nem dolga. Ugyanígy háborodnak fel más civil szervezetek akkor is, amikor az emberi életet és tulajdont veszélyeztető vadállatok ügyében lépünk fel. Szeretném jelezni Hargita megye és a Székelyföld lakosainak, hogy Hargita Megye Tanácsa a jövőben sem fog engedélyt kérni semmilyen civil, álcivil, megélhetési civil és még sorolhatnám, milyen civil szervezettől, hanem továbbra is megvédjük a székely emberek érdekeit a jogfosztó rendeletekkel, életveszélyes vadállatokkal vagy bármilyen egyéb támadással szemben.
A szóban forgó témákban tehát eddig is cselekedtünk, és ezután is cselekedni fogunk. Jelen esetben megemlíthető Hargita Megye Tanácsa és a Kájoni János Megyei Könyvtár A románnyelv-oktatás támogatása programja, amelyben a román nyelv tanulását elősegítő segédanyagokat juttatunk a települések könyvtárainak és tanároknak. Emellett évente gondoskodunk arról, hogy folytonosságuk legyen a Felcsík Kistérségi Társulás által szervezett román óráknak, amelyeken a felcsíki nyolcadikos diákoknak segítenek abban, hogy sikeresen vegyék az akadályokat a kisérettségin. Ugyancsak említésre érdemesek az előbb megnevezett szervezet által a Konstanca megyei Cumpăna községgel közösen rendezett évi cserediáktáborok. Nem utolsósorban egy másik jó példa a Hargita Megyéért Egyesülettel közösen, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával immár másodszor megszervezendő román és magyar diákokat célzó együttélési program, amelyben a magyar diákok közvetlen lehetőséget kapnak román tudásuk fejlesztésére. Felkaroltuk tehát az ügyet, elemzéseket is végeztünk, felmérés és tanulmány készült.
Összegezve a fentieket, álláspontom szerint:
1. A CEMO szakmai érvei nem állják meg a helyüket, a megyei tanácsnak igenis feladata a közösség érdekeinek a védelme, akár jogi eszközökkel, és az a megállapítás sem állja meg a helyét, hogy a megyei tanács nem illetékes CNCD-s ügyekben. A közigazgatási törvény szerint a megyei tanácsoknak hatáskörük van a megye gazdasági és társadalmi fejlődését illetően is. A közoktatásnak pedig a köz (a társadalom) javát kell szolgálnia, közfeladatot kell ellátnia, és az a célja, hogy arra nevelje a gyerekeket, amit a köz (társadalom) meghatároz mint felnőttkorra elsajátítandó ismerethalmazt. Nyilvánvalóan, ha kapok megfelelően megérvelt ellenvéleményt, elfogadom, de úgy gondolom, hogy az önkormányzati vezetőknek nem csak annyi a feladatuk, hogy felújítsák az iskolaépületeket, és kifizessék az iskolák közköltségeit. Iskolafenntartók vagyunk (közvetve a megyei tanács is az), tehát érintettek vagyunk, leszünk mindaddig, amíg ezt a köz (a társadalom) nem határozza meg másképp. Ajánlom, olvassák el a 215-ös törvény vonatkozó előírásait.
2. A CEMO nem az együttműködést keresi a közös cél érdekében, hanem a magyar közösségért tenni kívánó embereket támadja nyilvánosan és gyalázkodó hangnemben, ezzel gyengíti a közösségi érdekvédelmet, ráadásul a közösségi érdekvédelemben aktívan dolgozó szereplőket megpróbálja egymással összeugrasztani, amikor arra biztat engem, hogy érdekvédelem helyett az államtitkár asszony leváltásán dolgozzam.
3. Az ilyen típusú vitáknak szakmai fórumokon lenne a helyük, nem pedig a sajtóban; nyitottak voltunk eddig is az ilyen vitára, de erre vonatkozó megkeresés nem érkezett a CEMO-tól, ehelyett személyeskedő támadásokat indítottak a sajtóban, ami nagyon ártalmas.
4. Ennek ellenére továbbra is nyitott vagyok a vitára, ezért javasolom, hogy ha érdekli a téma, a CEMO is kapcsolódjon be abba a szakmai egyeztetési folyamatba, amelyet a román nyelv oktatása ügyében a pedagógusszervezetek, jogvédők és a közképviselettel megbízott politikai szereplők részvételével indítottunk el. Természetesen a CEMO más ilyen grémiumhoz is csatlakozhat, ha talál másikat, de nem talál, ez az egy van, amely működik évek óta, javaslatokat dolgoz ki, felhívásokat tesz közzé, egyeztet stb.
5. Addig is Hargita Megye Tanácsa folytatja a közösségi érdekvédő munkát a témában, tetszik, nem tetszik a CEMO-nak vagy másoknak.
Részemről ezt a replikasorozatot, sajtón keresztüli adok-kapokot lezártnak tekintem, mert mint említettem, nem ez kell hogy a terepe legyen az ilyen típusú vitáknak, és nem egymással kell harcolnunk.
A szerző politikus, Hargita Megye Tanácsának elnöke.