2018. aug. 14. keddMarcell
25°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

OLVASÓI LEVÉL

Vádolok

Markó Balázs utolsó frissítés: 2018-07-23 13:54:26

Soha nem volt egyszerű megállapítani, hogy mi a jó és mi a rossz a romániai politikában: Caragialétól legalább ezt az egy dolgot megtanulhatnánk.

some relatable image
Újból kísértet járja be Európát ˗ a gyűlölet kísértete. Minden nagy európai ország a „jók” és a „rosszak” csataterévé vált – a sokszínűség kontinensén egyre többen látnak fekete-fehérben, és egyre többen gyűlölik a „másikokat”. Néma emberek tömegeit tanítják utálni, felelőtlenül próbálják meggyőzni őket, hogy a kapzsi gazdagok vagy a lusta szegények, a barbár muzulmánok vagy a bigott keresztények, a korrupt politikusok vagy a Soros-bérencek a hibások a nép gondjaiért. Ott, ahol valós, józan alternatívákra lenne szükség, csak börtönt, kitoloncolást vagy akár rosszabbat javasolnak a mozgalmárok. Ott, ahol segíteni, bekapcsolódni, gondolkodni kellene, legtöbben erőszakot alkalmazni, kizárni, megsemmisíteni akarnak. Mivel olyan hosszú ideig senki sem épített semmit, ezért most mindenki rombolni akar.

Nem különb Románia és Erdély sem. Sokaknak jólesik ismételgetni a gyűlölettel teli magyarországi kampányszövegeket, de nagyon tetszetős a „korrupció elleni”, kompromisszum nélkül folytatott harc propagandája is. Kit ne nyugtatna meg az, hogy egyesek pontosan azonosították, ki az ellenség (a PSD, az ALDE és mindenki, aki támogatja az új igazságügyi törvényeket), és hogy most már egyszerű a feladat, amivel megtisztítjuk Romániát: ki kell irtani mindenkit, akinek nem ugyanaz a véleménye, mint az elnöknek, a főügyésznek, vagy az „ellenálló” tüntetőknek. Egyszerű a feladat, és sokan szorgalmasan dolgoznak rajta. Nemrég két marosvásárhelyi RMDSZ-es képviselő képével kikerült a Facebookra egy bejegyzés, amelyben azzal vádolják meg őket, hogy hozzájárultak a tolvajok és mindenféle bűnözők szabadlábra helyezéséhez az új igazságügyi törvények megszavazásával. Alatta a több, mint száz hozzászólás: árulók, szemetek, mocskok, és sok más olyan jelző, amit nem akarok megismételni. Nyilván jó érzés tudni azt, hogy megvannak a „bűnösök”, és most már csak a „leszámolás” van hátra.

Arra kevesen gondolnak, hogy talán ferdítések, sőt, hazugságok lehetnek a kormányellenes médiában is, és utána kellene nézni a részleteknek, hogy konkrétan miről van szó. Arra is kevesen gondolnak, hogy milyen veszélyes, ha egy államelnök szerint az ártatlanság vélelme nem létezik a politikában. Sokan és gyorsan elfelejtik, már ha ezek az esetek egyáltalán a sajtó elé kerülnek, hogy a korrupcióellenes ügyészség nem csak bűnösöket büntet, és hogy néha bizony ártatlanokra törtek rá otthonukban. Alig vannak olyanok, akik utánanéznek egy ügy részleteinek, mielőtt megalázó módon kijelentik valakiről, hogy alja bűnöző, nem gondolva arra, hogy a szavaknak súlyuk van, egy-egy ártatlan embernek és családjának életét tehetik tönkre. Nem gondoltak erre Horváth Anna esetében sem, Tamási Zsolt esetében sem, és számtalan más ember esetében sem, akiket olyan könnyen elfelejtettek.

És alternatívákon sem gondolkodik szinte senki. Legtöbben Románia falun élő lakosságát hibáztatják, akik körülbelül 44%-át teszik ki a népességnek. Az ellenzék és az „ellenállók” analfabétáknak, műveletleneknek, butáknak és részegeseknek nevezik őket, akik mindig megnyeretik a szocialistákkal a választásokat. Megoldást nem tudnak ajánlani. De arra kevesen gondolnak, hogy ezt a társadalmi réteget, ezt a generációt senki sem tanította meg véleményt mondani, állást foglalni, cselekedni: azoknak, akik a kommunizmus idején nőttek fel, önerejükből kellett megtanulniuk, mi az az állampolgári felelősség, és hogy melyek a demokratikus értékek. Segíteni alig akar valaki, szidni viszont egyre többen szidják őket. Ahelyett, hogy gyűlölnék a falusiakat, inkább mutassanak nekik alternatívát, segítsenek nekik, bizonyítsák be, hogy nem felejtették el őket. Egy demokratikus jogállamban minden nagykorú embernek van szavazati joga, és ha az ellenzék nem akarja hallani a „parasztok” hangját, akkor el fogják veszíteni a választásokat.

A gyűlöletnek, az arroganciának és a felelőtlenségnek annyi áldozata volt Románia-szerte, talán száz Émile Zola sem lenne elég ahhoz, hogy igazságot tegyenek. De ha az ellenzék és az „ellenállók” oly sok embert vádolnak, akkor én is vádolok. Vádolom az államelnököt, hogy elődje, Traian Băsescu eszközeivel próbál jogtalanul több hatalomhoz jutni, és hogy egy alkotmány szerint parlamentáris köztársaságot személyes érdekből félelnökivé akar változtatni. Vádolom a korrupcióellenes ügyészséget, hogy ártatlan emberek ellen indított eljárást és záratta őket börtönbe. Vádolom mindazokat a bírókat és ügyészeket, akik a régi büntetőtörvénykönyv 297-es cikkelyét kihasználva önkényesen ítéltek el sokakat. Vádolom az ellenzéki pártok vezetőit, hogy hazugságokkal uszították az embereket, visszataszító propagandát folytatva a hatalom megszerzésének érdekében. Vádolom mindazokat a kormánypárti politikusokat, akik Soros Györgyre mutogatva próbálják tetteiket igazolni. Vádolom a kormánypártok vezetőit, hogy gazdaságpolitikájukkal csupán a következő választást akarják megnyerni, fittyet hányva a nép érdekeire. Vádolom azokat, akik a volt rendszernek behódoltak, besúgók, titkosrendőrök és zsarnokok voltak, tönkretették több generációnyi honfitársunkat, és ma büntetlenül dolgozhatnak tovább az államnak. Vádolok mindenkit, aki elhiteti az emberekkel, hogy a világ fekete-fehér, és hogy a társadalmi problémák egyszerűek.

Soha nem volt egyszerű megállapítani, hogy mi a jó és mi a rossz a romániai politikában: Caragialétól legalább ezt az egy dolgot megtanulhatnánk. És ahelyett, hogy gyűlölködnénk, próbáljunk meg segíteni, mert hiába rombolunk, ha közben nem építünk semmit.