„Ha rasszista vagy, hallgass!”
Kádár Petra utolsó frissítés: 2018-07-23 13:54:11Mielőtt csuklóból leírod a másikat, gondolkozz el azon, hogy honnan jön, milyen közösségben nevelkedett és próbálj meg beszélni vele. Ne fussunk el a vitától!
"Ha azt mondod, hogy fel kellene gyújtani mindet, hogy betegek, hogy nem normálisak, hogy állatok, hogy a társadalom szégyene, hogy minden rossz miattuk történik, és mindezt csak azért mondod, mert valaki olyan, amilyen, mert ilyennek született, mert ez van és neked semmi közöd hozzá, akkor tényleg fogd be! Ha félsz mindentől, ami más, ami új, akkor inkább hallgass!" Hányan gondoljuk így?
Sokszor legszívesebben én is felpofoználak, amikor kiírod fészbukon, hogy a melegek nem emberek, hogy az arabok meg akarják erőszakolni az összes nőt, hogy a feketék mind bűnözők. Mit gondolsz, ki vagy te, hogy ezt megteheted? És ki vagyok én? Az vagyok, aki erre ír egy dühös kommentet, jól kioktat, majd szól, hogy hülye vagy és letilt. Nagyon sokszor voltam és vagyok ez az ember. Mert azt érzem, hogy sértő, fájó, undorító, szűk látókörű, maradi, undok, gonosz... Hogy nem kell, pfúj!
Ha megölsz valakit, bűnös vagy. Ha másoknak szánt szándékkal ártasz, akkor is bűnös vagy. És ha így beszélsz másokról, akkor igenis szánt szándékkal ártasz, a szavak is gyilkolhatnak. Néhány jól megírt kommenttel simán hazaküldhetsz valakit, aki amúgy is egész életében azt hallotta, hogy ő egy senki és már a puszta létezése is egy hiba, egy betegség.
Miért válnak mégis egyre népszerűbbé a szélsőjobbos mozgalmak? Lehet ebben annak is szerepe, hogy mi, a "művelt és intelligens" liberálisok azt mondjuk nekik, hogy kuss? Mert mi mindent annyira jól tudunk, hogy jogunk van megmondani, hogy ki beszélhet és ki nem. Mi annyira okosak vagyunk, hogy már vitáznunk sem kell, csak diktálnunk. Mi döntjük el, mi a jó, a rossz, mit szabad, mit nem, mi PC, mi nem. Nem oda jutottunk, hogy mi is megsértünk másokat, mert ők is megsértettek másokat? Azt mondjuk, hogy buták, hogy a világképük hamis, hogy nem értenek semmit, hogy inkább hallgassanak, mert már csak a puszta létezésük is offenzív.
Nagyot változott a világ és gyorsan. A Zuckerberg-kihallgatásokat nézve az ütött meg a leginkább, amikor azt láttam, hogy a szenátusi testület nincs tisztában azzal sem, hogyan működik a közösségi média, meg az internet úgy általában. Éppen a legnagyobb közösségi háló vezérigazgatója ül velük szemben, arra keresve a választ, hogy orosz külső bevatakozások hogyan és milyen irányba befolyásolták az amerikai elnökválasztásokat és hogyan manipulálják, illetve élnek vissza az amerikai állampolgárok személyes adataival. Kicsit nagy falatnak bizonyulhat ez számukra, amikor a Facebook üzleti modelljével sincsenek teljesen tisztában.
Bármennyire is felbosszant engem, a huszonnégy évest, aki internettel nőtt fel, jó iskolába járt, meg kell értenem és meg kell értenünk, hogy nem mindenki tud olyan könnyen lépést tartani a változásokkal, hogy más környezetben, más időkben nőttek fel. Ez nem jelenti azt, hogy ez rendben van, azt sem, hogy nincs rendben, csak azt, hogy ez van. És ezzel kellene dolgozni. Így fejlődhetünk.
Pár hónapja láttam egy dokumentumfilmet, amely egy amerikai faluról szól. A falu lakói mélyszegénységben élnek, a templomban pedig Trumpot dicsőítik. A falu borzasztó állapotban van, munkahelyek alig vannak, ami van, az sem fizet jól, a gazdagok és szegények közötti szakadék pedig egyre nagyobb. Ezek az emberek változást akartak. Ők azok, akiknek nem volt elég jó a véleményük, akiknek hallgatniuk kell, akiket nem hallott meg senki hosszú éveken keresztül, akiket cserbenhagytak. És akkor jött egy arc, aki más, aki nem is politikus, aki nem viselkedik úgy, mint egy politikus, aki (látszólag) őket hallja és (látszólag) hozzájuk beszél. Végre!
Szóval ne csodálkozzunk, mert mi is elősegítettük ezt akkor, amikor nem akartuk elfogadni, hogy vannak olyan emberek, akiknek több idő kell ahhoz, hogy felzárkózzanak. Akik leélték az életüket úgy, hogy hittek valamiben, ami ma már nem oké. Sajnos még mindig nincs mindenkinek lehetősége egyetemre járni, utazni vagy csak simán elhagyni azt a kisvárost, ahol felnőtt. Ez van, tehetnek is róla meg nem is, szerintem inkább mi így közösen tehetünk arról, hogy a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok pedig gazdagabbak lesznek. Nem olyan nyitott mindenki előtt a világ, nem mindenki nőtt fel internettel, értelmiségi szülőkkel, jó tanárokkal. Nem volt mindenkinek lehetősége előkelő iskolákba járni, vagy egyáltalán iskolába járnia, mert kilencedik osztályt már nem indítottak a faluban, a szülőknek pedig nem volt elég pénze arra, hogy a városba küldje a gyermeket tanulni. És ez csak a töredéke, és ha minderre rátesz még mondjuk a családon belüli erőszak, esetleg alkoholista, munkanélküli szülők, akkor még kevesebb az esély arra, hogy valaki ebből a környezetből kitörjön, hogy mást is lásson.
Mielőtt csuklóból leírod a másikat, gondolkozz el azon, hogy honnan jön, milyen közösségben nevelkedett és mondjuk próbálj meg beszélni vele. Kérdezd meg, miért gondolja azt, amit mond, szerinte mi lenne a helyes és miért. Próbáld megérteni és próbáld meg megértetni vele, hogy te miért látod másképp azt a kérdést. Ne fussunk el a vitától! A vita kell, mert csak így tudjuk meg, mit gondol a másik fél és csak így beszélhetjük meg azt, ami zavar. Így győzhetjük meg egymást, és így juthatunk közös nevezőre. Nekem erről szól a demokrácia, vitáról, érvekről, emberekről.
Persze nem a fizetett kommentelőkkel van dolgunk, nem velük van beszédünk, hanem a szomszéddal, az évfolyamtárssal, a nagymamával, a bácsikkal a buszon.
Mindezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy a rasszizmus vagy a homofóbia rendben volna, csak azt, hogy gyorsabban és hatékonyabban megoldhatjuk a társadalmi problémákat, ha beszélünk egymással, ha nyitottak vagyunk egymással szemben és ha megpróbáljuk megérteni a másik felet is.