2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

Box Populi 2.

Kós Károlyról

Guttmann Szabolcs utolsó frissítés: 2017-10-17 13:12:38

Kós Károly, született Karl Kosch, (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Ez az az első mondat, ami lexikálisan bemutatja Kós Károly magyarságát, sokszínű munkásságát és megjelöli azt az időintervallumot, amit bejárt, megélt, átélt, alkotott és átalakított...

Sokszor feltettem magamnak a kérdést az elmúlt húsz esztendőben, mi, illetve ki kellett ahhoz, hogy az építész Kós Károly bekerüljön a legnagyobbak adattárába?

Anthony Gall, az ausztráliai ír származású építész diák volt még, amikor a kilencvenes évek elején úgy csodálkozott rá Kós Károly építészeti munkásságára, hogy abból hamarosan doktori dolgozatát is megírta. Így lett Anthonyból budapesti lakos, egyetemi tanár és magyar családfő. Sztánán, a Varjúvárnál kötött jegyességet jövendőbeli budapesti feleségével. Bejárta valamennyi helyszínét a Kós Károly épített örökségének, felkutatta a legtöbb levél és tervtárát a Kós hagyatéknak, elkészítette az első átfogó Kós Károly építészeti vándorkiállítását és a kétnyelvű (magyar-angol) építészeti albumát.

Így lett a XXI. század elején újra felfedve Kós Károly szellemisége a nagyvilág előtt, terveinek és megvalósított épületeinek tükrében.

2007 augusztus havában, Kós Károly napot ünnepeltünk Nagyszeben Európai Kulturális Fővárosában, aminek keretén belül, belehetett mutatni a naprakész organikus magyar építészetet, Makovecz Imre jelenlétében. A nagyszebeni „HID” Kulturális Iroda rendezésében először mutatkozott be Európa előtt az Országépítő Kós Károly Egyesülés magyarországi illetve az erdélyi egyesülete.

Úgy reméltük, hogy 2007-ben megépül Müller Csaba kollégánk díjnyertes Magyar (erdélyi) Pavilonja is a nagyszebeni Petőfi parkban, ahol Kós Károlytól napjainkig bemutathatjuk majd az organikus építészet naprakész megvalósításait. Az alapozás és a szerkezet legfontosabb elemei elkészültek, de a kiállításokat végül is a hajdani középkori tornyokban mutattuk be. Így akaratunk ellenére a gyökerek győztek, de még a Kós előttiek, vagy legalább is azok a helyszínek amikről egy életen át rajzolt, írt, a hatásuk alatt újragondolta, tervezte és alkotta a XX. század kortárs építészetét.

Tornyokban élt és gondolkodott, még a nagyszebeni elemi iskolás korától kezdve. Annak idején a szülői fészek a Riskása utca (ma Avram Iancu) 9. számú ház udvari traktusában egy középkori vártorony-hálószobájából és a várfalra épült reneszánsz nappaliból állt. Ennek ars poétikája az alkotó építész sztánai otthona és műterme. Az újraálmodott tornyainak tömege és szimbolikája folyamatosan védelmezik a vallást (templomait), az oktatást (iskoláit), a kultúrát (a székely nemzeti múzeumot) középületeit és a budapesti állatkert valamennyi lakóját (a bivalyok házát, a zsiráfét, a sokszínű madarakét... )

Talán ezeknek a XX. századi tornyainknak köszönhetjük, hogy még mindig vagyunk és hogy még van reménységünk a XXI. században?

Kolozsvár, 2017. 10. 16.
A szerző műemlékvédő építész