Box Populi 2.
Szabadságra tanítani: Márton Áron püspök méltatása
Stefano Bottoni utolsó frissítés: 2017-10-17 09:45:13Az 1933-tól megjelenő Erdélyi Iskola című folyóirat társszerkesztőjeként Márton Áron átfogó nevelési programot indított útjára. Az alapgondolatot az a „népszolgálat”-nak nevezett szellemi áramlat adta, az egyén társadalmi értékét a közösségért végzett munka határozza meg. Úgy püspökké választása (1939) előtt, mint azután 1980-ban bekövetkezett haláláig, Márton püspök hívei között élt és alkotott, mint „kisebbségi ember”. Amikor 1940-ben a második bécsi döntés következtében Erdély északi fele ideiglenesen visszakerült Magyarországhoz, Erdély püspöke szolidaritást vállalt dél-erdélyi katolikus magyar lakosságával, és román állampolgár maradt. Gyulafehérvárról igazgatta az egyházmegyét, konfliktusokat vállalva úgy a román, mint a magyar hatóságokkal. 1944 májusában a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott beszédében elítélte a zsidók üldözését, és emberiesség felmutatására szólította fel a hívőket.
A második világháború után Márton püspök magyar hazafiként nem tudott beletörődni Erdély ismételt elvesztésébe, 1947-ig ellenezte az új közjogi berendezkedést és támogatta a székelység Magyarországra történő, papíron maradt magyar áttelepítési terveket is. 1948-ban felemelte szavát a görög-katolikus egyház erőszakos beolvasztása miatt, és arra utasította papjait, hogy a római katolikus templomokba fogadják be az ortodox hitre nem áttérni kívánó hívőket. Az 1949 és 1955 között elszenvedett börtönévek nem változtatták meg világnézetét és egyházpolitikai hitvallását. Szabadulása után minden energiáját erre a közösségépítő és -megtartó munkára összpontosította.
Márton püspök nem ellenezte az egyház és az állam képviselői közötti tárgyalásokat és maga is többször találkozott a román Egyházügyi Hivatal elnökével. Elvi kérdésekben azonban hajthatatlan maradt. Sikeresen működtette szerény intézményrendszerét és információs csatornáit a Szentszék, Magyarország és a nyugati világ felé. Úgy is sikerült elkerülnie a nem kívánt kompromisszumokat, hogy következetesen elzárkózott minden nyilvános szerepléstől. A gyorsuló iparosítás és urbanizáció kikezdték a hagyományos falusi életmódot és közösségi rítusokat, köztük az intenzív vallásgyakorlást. Márton Áron azonban az ellenséges politikai közegben is át tudta menteni, sőt halála után követői továbbfejlesztették és a posztkommunista világ új kihívásaira adaptálták teológiai és társadalompolitikai tanításait.
A szerző történész, az MTA BTK Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa