Buzi-e vagy?*
Kovács Péter utolsó frissítés: 2017-02-21 10:11:36Ki az a politikus, aki nyíltan kiáll a bejegyzett élettársi viszony mellett, és ezáltal szalonképtelenné válik a választásokon? Ki az, aki vállalja, hogy „buzi, mint Remus Cernea”?
Újra borzolja a kedélyeket a Remus Cernea által kezdeményezett törvénytervezet, amely ezekben a napokban a képviselőház szakbizottságainak napirendjén szerepel. A hivatalos retorika szintjén a két nagy párt vezetői megpróbálnak középen egyensúlyozni, de ez nem igazán sikerül nekik, inkább ködösítésnek lehet nevezni próbálkozásaikat. A szociáldemokrata elnök egyrészt elmondja, hogy “vallási fanatikus”, a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként látja, azonban hangsúlyozza a tolerancia és a másság elfogadásának fontosságát. A liberálisok a hagyományos családmodellt támogatják, ugyanakkor hisznek a kisebbségek helyzetének jogi megoldásában. Ember legyen a talpán, aki megérti, hogy mit is akarnak.
Az RMDSZ a törvénytervezet napirendre tűzésekor a társadalmi párbeszéd szükségességét hangsúlyozta, azt állítva, hogy lépésről lépésre kell lebontani az előítéleteket, és ebben nagy felelőssége van a véleményformálóknak. És éppen itt a bibi. Ki az a véleményformáló, aki nyugodt lélekkel érvel az évtizedekkel előttünk járó nyugati társadalmak irányába való elmozdulás szükségessége mellett? Ki az a politikus, aki nyíltan kiáll a szóban forgó törvénytervezet mellett, és ezáltal szalonképtelenné válik a választásokon? Ki az, aki vállalja, hogy “buzi, mint Remus Cernea”?
Tudatosan fogalmazok ilyen élesen, sértően, zavaróan: azt akarom ezáltal hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben a társadalmon szintjén minimális a tolerancia, minden fekete vagy fehér, nincsenek átmenetek. A döntő többség elutasítja, ami nem hagyományos, a kisebbségi álláspontot képviselők nagyobb része inkább hallgat. Tíz alatt van azon romániai magyar véleményformálók száma, akik nyíltan kiállnak a bejegyzett élettársi viszonyt rendező törvény mellett. És ezek szinte egytől egyig hagyományosan establishment-ellenes személyek, ezért nem tudnak igazán hitelesek lenni ebben a kérdésben (sem).
Őszintén hiszek abban, hogy egy közösségi vezető nem kell minden esetben a tömegek, az “utca hangja” alapján véleményt alkosson és cselekedjen, hanem meg kell próbálja befolyásolni, nevelni azokat, akiknek az élére állt. Egy politikus akkor igazi vezető, ha merész, ha bevállal népszerűtlen döntéseket is, ha kiáll a háborgó tömeg elé, érvel, meggyőz, jó értelemben véve befolyásol. Azonban senki nem várhatja el, akár politikustól, akár egyházi személyiségtől, akár bármilyen más vezetőtől, hogy saját döntése alapján kardba dőljön, belemenjen egy olyan háborúba, amelyből, legalábbis rövid távon, nem tud győztesen kikerülni. A társadalmi előítéletek lebontása olyan, mint a hosszútávfutás: rengeteg időt és energiát emészt fel, sérülésekkel, lemondással, kudarcokkal jár. Románia egy olyan ország, ahol az utcán a cigányozás, a zsidózás, és más hasonló “szitokszó” mindennapos, ezért nagyon kemény elhatározás szükségeltetik bárki részéről a szabadságharcos szerepének vállalásához, az egyértelmű kiálláshoz a más mellett.
Borítékolom, hogy a törvénytervezet elbukik. Akkor lenne esélye, ha a bejegyzett élettársi kapcsolatot egyértelműen egy férfi és egy nő viszonyaként határozná meg. Ez viszont csak látszólag előrelépés, hiszen éppen azoknak adna szelet a vitorlájába, akik a házasság alkotmányban megfogalmazott előírásában a házastársak kapcsolata kifejezést egy férfi és egy nő kapcsolatára cserélnék.
Mégis, ki az, aki “sérülésmentesen” a téma élére állhat? A sajtó, a médiaorgánumok! A társadalmi párbeszédnek kiváló felülete lehet a média, itt higgadtan lehet ismertetni a véleményeket, be lehet mutatni a törvény előnyeit, hátrányait, következményeit, ismertetni lehet a nyugati államokban működő jogi normákkal együtt járó társadalmi folyamatokat. Vállalja a romániai magyar sajtó ezt a kihívást?
a szerző az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, újságíró