Az elnök, aki a könnyebb utat választja
Kovács Péter utolsó frissítés: 2017-02-08 14:19:48Iohannis inkább kimegy a térre népfürdőzni, minthogy egy valós demokráciát és valós jogállamot kövessen.
Egy dologról nem beszél: mindez az ő vigyázó szemei előtt épült ki. A președinte jucător / játékos elnök, ahogy saját magát nevezte, szinte folyamatosan szemben állt a kormánnyal, a parlamenttel, konfliktustól konfliktusig ment, ennek pedig a polgárok itták meg a levét. Iohannis színre lépésével, megjelent a președinte spectator, vagyis a néző elnök fogalma. Elsöprő győzelmének egyik fő oka a remény volt, az elvárás, hogy végre valahára más lesz ez az ország. Nem az volt a fontos, hogy milyen, hanem, hogy ne olyan legyen, mint addig. Iohannis mandátumának első felében hiányzott a markáns vélemény megfogalmazása, a kemény kiállás, ami a polgárok reményvesztéséhez, és az államelnök népszerűségének drasztikus csökkenéséhez vezetett.
Ekkor jött egy éles váltás, aminek a parlamenti beszéd adta meg az alaphangját: a nézőből játékos lett. Míg sokan azt várták el Iohannistól, hogy az alkotmány által is megszabott közvetítői funkciót látja majd el, egyensúlyt teremt, egyrészt az állam hatalmai, másrészt az állam és a társadalom között, addig ő kardot rántott. Nem konfliktust kezel, hanem konfliktust generál. Nem sáncot töm be, hanem kézbe veszi az ásót. Népszerűségi pontokat próbál szerezni, és minden bizonnyal szerez is, de annak árán, hogy szőnyeg alá söpri a társadalom valós problémáit.
Ma nem az a tét, hogy hány korrupt politikus ússza meg a börtönt, hanem sokkal inkább az, hogy hány ártatlan ember került, kerülhet börtönbe. A demokráciáért való aggódás nem azt kell jelentse, hogy mindenáron megakadályozzuk a btk. módosítását, hanem azt, hogy fényt derítünk az ügyészek, bírók, titkosszolgálatok viszonyára. A jogállamért való küzdelem arról kell szóljon, hogy a politikai döntések a parlamentben, a kormányban, az önkormányzatokban szülessenek, és nem a törvényszéken vagy a bíróságon.
Ebben az államelnöknek óriási felelőssége van. A parlamenti beszéde azt jelzi, hogy előreláthatóan a könnyebb utat választja: inkább kimegy a térre népfürdőzni, inkább a miniforradalom élére áll, inkább megfogalmazza a demokrácia és a jogállam egy sajátos értelmezését, minthogy egy valós demokráciát és valós jogállamot kövessen.
a szerző az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, újságíró