REPLY
Kelemen Hunor válasza Ágoston Hugó nyílt levelére Maszol-ügyben
Kelemen Hunor utolsó frissítés: 2017-01-12 22:03:57Nem tartom közügynek azt, ha egy rovatvezetőnek a főszerkesztője és a kiadója nem hosszabbítja meg az éppen lejáró munkaszerződését.
Amikor szóltak, hogy nyílt levélben fordult Ön hozzám, az első és a nyílt levelekkel kapcsolatos következetes reakcióm a szokásos volt: ebben az esetben sem fogok nyílt levélre válaszolni.
Miután a levél tartalmáról röviden tájékoztattak (mielőtt eszébe jutna arra gondolni, hogy miért kell engem erről tájékoztatni, miért nem olvasom el a levelet, gyorsan ide írom: egy volt kollégánk, egy volt miniszter temetésére utaztam éppen, és nem volt módomban olvasni), akkor azt nyilatkoztam, hogy majd Önt, tisztelt Ágoston úr, kedves Hugó, magánlevélben tájékoztatom. Erre csupán csak azért gondoltam, mert nem tartom közügynek azt, ha egy rovatvezetőnek a főszerkesztője és a kiadója nem hosszabbítja meg az éppen lejáró munkaszerződését, mely munkaszerződés a szerzői jogokra vonatkozott, és december 31-én lejárt (erről tájékoztatott az Ön volt főszerkesztője és kiadója).
Miután elolvastam az Ön nyílt levelét, úgy éreztem, hogy mégiscsak nyilvános választ kell adnom, mert egy magánügyből valakik, biztosan nem Ön, mert Ön ilyet sohasem tenne, közügyet próbálnak kreálni. Az sem mellékes, hogy az Ön nyílt levele mindent tartalmaz, vagy majdnem mindent, ami nem tartozik a tárgyhoz, de a manipulációra kiválóan alkalmas.
Tisztelt Ágoston úr, kedves Hugó!
Ön azt inszinuálja, hogy titkolnivalóm lenne, netán hallgatásra kényszerít valaki, esetleg annak, hogy az Ön lejárt szerződését nem hosszabbította meg a kiadója, politikai okai lennének. Vegyük szépen sorba ezeket a meredek állításnak álcázott képtelen vádakat.
Nincs semmi titkolnivalóm. A Szövetség elnökeként sohasem foglalkoztam az általunk támogatott, vagy kiadott és működtetett lapok, rádió vagy televízió tartalmi és személyzeti ügyeivel. Ezek nem az én feladatkörömbe tartoznak. Sohasem gondoltam, hogy az RMDSZ elnökének mindennel kell foglalkoznia, mindenről kell tudnia és mindenbe bele kell szólnia. Szóval: nem foglalkoztam ezzel az üggyel, nincs titkolnivalóm.
Kedves Hugó, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy engem nem lehet hallgatásra kényszeríteni. Ezt Ön pontosan tudja. Alkatilag (jelentsen ez bármit) alkalmatlan vagyok arra, hogy kényszerítsenek bármire is. Ha valamiről nem beszélek, az csak azért van, mert nem tartom fontosnak, vagy nem az én dolgom beszélni róla, esetleg úgy értékelem, hogy nem időszerű, illetve lehet ennek sok más oka, de az sohasem kényszerítés következménye. Ebben az ügyben is csak azért szólalok meg, mert Ön igen kedvesen nyílt levélben személyesen hozzám fordult.
Tisztelt Ágoston úr!
Bár én még csak az ötvenhez közeledek és Ön már túl van a hetvenen, érzem és tudom, látom és tapasztalom, hogy nem mindenkinek könnyű feldolgozni azt, hogy más is jöhet helyére, hogy ő maga sem nélkülözhetetlen. Ön valóban alapítója volt a Maszol elődjének, részese jó és kevésbé jó időszakainak, beleértve az egykori lap csődjét is. Tudom, akkor is sokan az RMDSZ-re mutattak és a szövetséget vádolták, hogy nem mentette meg a nyomtatott napilapot. Ám sem az RMDSZ vezető politikusai, sem annak elnöke nem tud nemlétező olvasótábort szervezni, nem volt akkor sem és most sem feladata lapterjesztő céget és hálózatot piaci alapon működtetni, és néhány száz eladott lap bevételéből nem tud nyomtatott újságot fenntartani. Sem alapítói minősége, sem más érdemei nem jelentik azt, hogy vezető beosztásban kell dolgoznia az idők végezetéig.
Egyikünknek sincs ilyen előjoga, sem a politika, sem a sajtó területén, legalábbis nem egy olyan jogállamban, amelynek mindketten elkötelezett hívei vagyunk. Azt inszinuálni, hogy a szerződést csak azért nem hosszabbították meg, mert az Ön egyik-másik véleményével a kiadó vagy a kiadót működtető RMDSZ elnöke nem értene egyet, alaptalan vádaskodás. Ez pontosan abba a kategóriába tartozik, mintha valaki azt állítaná, hogy a globális felmelegedésért és az idei fagyos tél miatt is az RMDSZ a hibás. A Maszol kiadója és főszerkesztője arról tájékoztatott engem, hogy a lejárt munkaszerződését csak azért nem hosszabbították meg, mert közösen arra a konklúzióra jutottak, hogy váltásra, újításra van szükség. Úgy érezték, hogy más is képes ellátni azt a munkát, amit december végéig Ön végzett. A döntésük sem nem politikai, sem nem ideológiai, tudomásom szerint ezt Önnel is közölték. Én a magam nevében tiszteletben tartom a főszerkesztő és a kiadó döntését, és nagy tisztelettel megköszönöm azt a sok éves munkát, amit a romániai magyar közéletben végzett. Igaz, hogy ezt más körülmények között szerettem volna megtenni, de ez a lényegen semmit sem változtat.
Tisztelt Ágoston Hugó!
Az Ön nyílt levelében több olyan fűszer jellegű adalék is található, aminek az ügyhöz semmi köze nincs, de teljesen más ízt kölcsönöz ennek a furcsa szövegnek, mint amivel egyébként rendelkezne.
Ezek közül csak egyet említek. A frakcióvezetők megválasztásáról teljesen hamis képet közöl az olvasóival. Önről semmilyen rosszindulatot vagy hátsó szándékot, rejtett gondolatot nem tudok feltételezni. Aki elolvassa az Ön nyílt levelét, hasonló következtetésre juthat: nincs rossz szándék, rosszhiszeműség, hátsó gondolat. Csakis a helytelen információ és annak le nem ellenőrzése, a féligazság igazságként történő beállítása vezethet oda, hogy a valósággal köszönő viszonyban sem álló képet fest a választások utáni első frakcióülésről. A frakcióvezetőket a szovátai ülésen titkos szavazással választottuk meg. Ez történt, és nem az, amit Ön állít. A frakcióvezetők személyére én tettem javaslatot, más is tehetett volna természetesen, és a két frakció külön-külön titkosan szavazott. Önt valaki félretájékoztatja, s Ön nem ellenőrizte le az információt. Ismétlem, kizártnak tartom, hogy Ön tudta volna, hogy mi történt, és ennek az ellenkezőjét állítaná, mert ha így történt volna, akkor sok mindent újra kellene gondolni.
Kedves Hugó, értem és megértem az Ön személyes sértődését, de nem tartom helyesnek, hogy csak azért, mert egy lejárt munkaszerződést nem hosszabbított meg az Ön főszerkesztője és kiadója, cenzúrát kiált és a sajtószabadságot láttatja megsértve. Ön, aki pontosan tudja, hogy mi a cenzúra, és tudja, hogy milyen, amikor nincs sajtószabadság. Ez most az lenne?
Tisztelettel,
Kelemen Hunor
UPDATE: Ágoston Hugó lapunknak jelezte: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök levelére magánlevélben fog válaszolni.