2017. november 24. péntekEmma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

VÁLASZ MAGYARINAK

Van itt egy rektorhelyettes, aki hazudik

Hantz Péter utolsó frissítés: 2007-11-30 15:05:05

Ez mindenki számára nyilvánvaló lesz, ha végigolvassák az itt következő sorokat.



Magyarival ellentétben nem kenyerem ellenőrizhetetlen magánbeszélgetésekre, vagy álnéven folyó rágalmazásokra hivatkozni: minden itt idézett esetben értesüléseim forrását is megadom.

__________

A magyar feliratokat azon a napon tettem ki a BBTE-n, amikor az egyetem kiállítást szervezett az Európa Parlamentben arról, hogy mennyire multikulturális, és hogy a falain többnyelvű feliratok vannak. A táblákat nem Budapesten készíttettük és nem a magyar adófizetők pénzén, (Magyarinak talán nem volt szabad kihagynia írásából az „organizat si finantat din Budapesta” szlogent) hanem Kolozsváron, a BKB pénzén, annál a Vágóhíd téri cégnél, amelynek az egyetem is megrendelője.

>> Magyari Tivadar olvasói levele itt olvasható >>

__________

Azokban a napokban Kolozsvárra figyelt sok külföldi döntéshozó: még az EU-csatlakozás előtt állt az ország. Olyan helyzetet teremtettünk, hogy határozott fellépéssel nemcsak a teljes magyar feliratozást, hanem a magyar „vonal” tényleges autonómiáját is kiharcolhattuk volna. Hogy ez mégsem sikerült, az a magyar oktatók vezető tanácsa naivitásának számlájára írható: azt hitték, ha Magyari Tivadar aláír egy dokumentumot, és megígéri az abban foglaltak képviseletét, akkor tartja a szavát. Nem így történt. A 2006. december 7.-i, és 2007 január 24.-i követeléseket tartalmazó beadványoknak az egyetem szenátusa előtti képviseletéről


elegánsan megfeledkezett.

Ezt Veress Károly professzor, a dokumentumok egyik kidolgozója nem hagyta szó nélkül. Idézek 2007. február 20.-i keltezésű leveléből: „Magyari Tivadar egy szót sem mondott sem a saját programjáról sem pedig a magyar tagozat vezető tanácsának álláspontjáról, az ezt megfogalmazó beadványról valamint az elkészült és a szenátusi jóváhagyásra váró tagozati Szabályzatról. Azokról az intézkedésekről, melyekre a mai (keddi) Szabadságban és Krónikában a nagyközönség előtt hivatkozik, a szenátus nyilvánossága előtt egyetlen szót sem ejtett.”

__________

A teljes levél végigolvasója meggyőződhet arról, hogy a BKB nincs egyedül azzal az álláspontjával, hogy Magyari Tivadar gátlástalan hazudozásba kezd, ha önös érdekei úgy kívánják, és minden eszközzel igyekszik elszabotálni a magyar tagozat önállósulási törekvéseit. Azt a célt, amely megvalósulása esetén hatékonyabbá és magasabb színvonalúvá tenné a magyar oktatást. Azt a célt, amely közelebb vinne a Bolyai Egyetem újraindításához, amely minden romániai magyarnak elemi érdeke. Vagy a BBTE szétveréséhez, a másik tábor olvasatában.

__________

Magyari Tivadarnak az egyetem költségvetésével kapcsolatos nyilatkozatai annyira zavarosak, hogy csak kapkodják a fejüket az ámuló olvasók. Először azt nyilatkozza a Krónikának, hogy „a magyar diákoknak szánt állami támogatások felhasználásáról pontos kimutatásokat vezetnek, amelyeket azonban kizárólag az oktatási minisztérium által elrendelt időszakos ellenőrzésekkor kötelesek bemutatni” kihangsúlyozva, hogy egyetlen európai egyetem költségvetése sem nyilvános.

Személyemet támadó cikkében viszont azt írja, hogy „a Babeş-Bolyai költségvetése nem titkos”. Pár sorral lentebb beismeri, hogy a magyar diákok számára utalt többletjuttatások az egyetem közös költségvetésébe csorognak, majd azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a magyar tagozat a pénzt fel is éli.

__________

Lássuk a tényeket! Minden európai, állani finanszírozású egyetem költségvetése nyilvános, egészen a kari, intézeti szintű sarokszámokig. Az a dokumentum, amit Magyari a BBTE nyilvános éves költségvetésének nevez, csak néhány, az egyetem egészére vonatkozó bevételi és kiadási tételt jelöl meg. Több magyar oktató is látni szerette volna saját karának költségvetését, de ezt nem tették lehetővé számukra. Rajtam, Pozsony Ferencen és Forray Ferencen kívül többen próbálkoztak, eredmény nélkül. Román oktatók is kérték már ezeket az adatokat, de ők sem jártak sikerrel.

__________

A BKB minden állásfoglalásában a kari szintű költségvetési sarokszámok nyilvánosságra hozatalát kérte. Azért, mert ezekből nyilvánvalóan kiderült volna, hogy a magyar tagozatnak szánt pénz hova kerül (az eredeti elképzelések szerint a „kettes szorzó” a magyar karok beindítását kellett volna elősegítse). Magyari szerint „a költségek ugyanazok, hiszen ugyanannyi órát kell tartani, ugyanolyan körülmények között; a magyar oktatóknak azonos besorolásban akkora fizetést kell kapniuk, mint a román kollegáiknak, a magyar diákok olyan ösztöndíjat, mint a román társaik”. Magyari több ponton is csúsztat, de lássuk a tényeket!

Az egyetem magyarul tanuló diákjainak aránya nagyjából húsz százalékot tesz ki, és a magyar oktatók aránya sem nagyobb ennél. Ez azt jelenti, hogy ugyanannyi magyar diák tart el egy magyar oktatót, ahány román diák egy román oktatót, tehát a magyar oktatók fizetésére fordított költségek


fajlagosan nem magasabbak.

Sőt, ha figyelembe vesszük hogy igen alacsony a magyar docensek és professzorok száma, kiderül, hogy még alacsonyabbak is. A magyar oktatók számát növelni kellene, hiszen a magyar nyelvű szakosodási lehetőségek száma alig haladja meg a román szakosodási lehetőségek felét. A fajlagos teremköltségek valóban magasabbak a magyar tagozat esetén, de az ösztöndíjak nagysága teljesen független a diákok nemzetiségétől.

A BKB számításai (részletesen elérhetőek itt) lehet hogy nem teljesen pontosak – ezt soha nem is állítottuk – de eredményeink nem térnek el lényegesen a valós adatoktól. Magyari viszont, ahelyett hogy számokkal érvelne, lépten-nyomon a nevetségességükre hivatkozik. Ez egy klasszikus viccet juttat az eszembe: akkor kezdtek abban kételkedni, hogy a Mórickán levő cipő a sajátja, amikor ezt már sokadszorra ismételte meg.

„Aztán jött a Bulgakovos eset” – Magyari legdurvább, és egyben legátlátszóbb hazugsága.

Gondolom, egy, a Transindex Disputa fórumában, álnéven leírt durva rágalomra célzott, mely szerint én „nemrég” és „enyhén szólva pityókosan” a diáktörzshelynek számító kolozsvári Bulgakov kávézóban Tőkés Lászlót szidalmaztam, mondván, hogy csak azért támogatja a Bolyai-ügyet, hogy „szavazatokra tegyen szert”. A szerző azt sugallja, hogy


az eset a választási kampány alatt történt

(„nemrég” és „szavazatok”). Elgondolkoztam, mikor lehettem utoljára a Bulgakovban. A kávézó nyáron zárva tart, én pedig augusztus vége óta Németországban vagyok ösztöndíjas, és azóta nem jártam otthon. Kell még magyarázat?

Magyari nemcsak átveszi a rágalmat, hanem meg is toldja azzal, hogy a magyarországi EP-képviselőket is szidalmaztam. Talán arra gondolt, megronthatja az EP képviselőink és a BKB együttműködését. Ami, ugye, már sok „zavarkeltést” eredményezett. És e „zavarkeltések” ellen újabban már nem a rektor, hanem maga Magyari Tivadar tiltakozik. Önként és dalolva, a szégyen legkisebb jele nélkül.

A történet akkor teljes, ha hozzáfűzöm, hogy az RMDSZ-szel ellentétben Tőkés László mindig, minden rendelkezésére álló eszközzel támogatta a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében folytatott küzdelmet.

Nem fogok tételesen válaszolni a Magyari írásában foglalt többi hazugságra, mert úgy gondolom, a fentebbiek után egyértelmű, hogy mennyi az általa leírtak hitelessége.

Végezetül, érdekességképpen, felhívom a Tisztelt Olvasók figyelmét a BBTE magyar nyelvű honlapjának a multikulturalitással foglalkozó részére: nem a személyem és Kovács Lehel szidalmazása kapcsán, hanem a magyar nyelv egészen különleges megerőszakolása miatt érdekes ez az oldal, ahol a következő mondatra bukkantam: „Teljesen nyilvánvaló, hogy a többnyelvűség és a multikulturalizmus helyzetét akkor hamisították meg, amikor szemrehányást tettek, hogy a BBTE-n nem olyan, mint Európában”.

Bizony, a BBTE-n „nem olyan, mint Európában”.

Hantz Péter
posztdoktori ösztöndíjas,
Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium, Heidelberg