VÁLASZ SALAT LEVENTÉNEK
Az RMDSZ-es autonómiatervezet kritikájának kritikája
Márton Árpád utolsó frissítés: 2014-10-06 12:26:48Márton Árpád szerint Salat Levente olyan cikkelyeket kritizál a leghevesebben, amelyeket a működő dél-tiroli törvényből emeltek át.
>> Az RMDSZ autonómiatervezete >>
>> "Az RMDSZ tervezete az autonómia látszatát próbálja kelteni" - interjúnk Salat Leventével >>
>> Te mennyire vagy képben az autonómiastatútummal? Oldd meg kvízünket! >>
Az egyik állítás, ami újabban magyar részről elhangzik, az, hogy az RMDSZ tervezete azáltal, hogy bizonyos értelmezésben alkotmánymódosítást tesz szükségessé, meghatározatlan időre napolhatja el a törvénytervezet elfogadását. Ez ugye már azért is meglepő, mert korábban az RMDSZ-tervezet azon változatát, amely teljesen beleilleszkedett a hazai jogrendbe, ugyanezen személyek azért támadták, hogy a túlságosan is beilleszkedni akaró szándék kilúgozza az autonómiát. No de nézzük meg, hogy miért is tartják egyesek alkotmányellenesnek az RMDSZ tervezetét.
Az egyik állítás az, hogy az egységes nemzetállamban nincs helye etnikai alapú területi autonómiának. Ha ezt az érvet elfogadjuk, akkor a Székely Nemzeti Tanács tervezete éppen olyan alkotmányellenes, mint az RMDSZ-é, hiszen egy magyar többségű terület sajátos autonómiájáról szól.
A másik ellenérv az, hogy az alkotmány szerint az állam hivatalos nyelve a román, tehát más hivatalos nyelv nem létezik. Ha ezt elfogadnánk, akkor a Székely Nemzeti Tanács tervezete is ugyanolyan alkotmányellenes, mint az RMDSZ-é, hiszen mindkét tervezet a régióban hivatalossá kívánja tenni a magyar nyelvet.
A harmadik alkotmányellenességi érv a román nemzeti szimbólumok kizárólagos használatáról szól, mely szerint más közösségek szimbólumai nem használhatóak az országban. Tudtommal nemcsak az RMDSZ tervezete, hanem a Székely Nemzeti Tanácsé is tartalmazza a Székelyföld szimbólumainak használatát.
A negyedik alkotmányellenességet bizonyító érv szerint, és ez valós tényező lehet, a régióknak nincs közigazgatási hatáskörük, nem szerepelnek a közigazgatási egységek alkotmányos felsorolásában, tehát nem lehet sem döntéshozó, sem végrehajtó vezető testületük. Ez valóban elfogadhatónak tűnő ellenérv, hiszen az alkotmányos előírásokba jobban beleilleszkedne a székelyföldi autonómia, ha léteznének a közigazgatási hatáskörökkel felruházott régiót leszabályozó előírások az alkotmányban. Én most nem taglalom azt, hogy az alkotmányosság ilyen jellegű hiányosságai ellenére a fejlesztési régiók törvénybe iktatottan léteznek, azoknak van döntéshozó és végrehajtó testületük, és komoly beleszólásuk az uniós pályázatok elbírálásába, illetve hogy hány minisztérium vagy tevékenységi terület rendelkezik regionális alegységgel a megyeiek helyett vagy azok fölött. Azt a kérdést azonban mindenféleképpen fel kell tennem, hogy ha nem alkotmányos az RMDSZ tervezete, mely a három megyéből álló régiónak közigazgatási szerepet ad, mennyivel alkotmányosabb az az SZNT-tervezet, mely szintén régióként határozza meg a Székelyföldet, de nem három megye településeit tartalmazó közigazgatási egységként, hanem olyan régióként, mely Kovászna és Hargita megyék teljes területéből, illetve a „történelmi” Marosszék területéből áll. E régió alegységei pedig nem a megyék, hanem a „hagyományos székek”, amelyek ugye szintén nem szerepelnek a román alkotmányban, és terjedelmüket illetve lakosságszámukat tekintve alatta vannak a megyéknek, mind a romániai, mind az európai uniós elvárások szemszögéből nézve.
Az RMDSZ törvénytervezetét kidolgozó testületek, résztestületek tanácsainak ülésein az az alapvető döntés született, ami ma sem változott, hogy az a ma működő dél-tiroli törvény alapján kell készüljön. A viták elején előbb az az álláspont látszott támogatottabbnak, hogy a tervezetnek teljesen be kell illeszkednie a román jogrendbe. Az ezen elv alapján készült első változat volt az, amit először megkapott az MPP vezetősége. Az egyeztetés során az az álláspont kapott nagyobb támogatást, mely szerint az a fontos a benyújtott törvénytervezet esetén, hogy maximálisan megfogalmazzuk, mit is szeretnénk, függetlenül attól, hogy milyen előírásokat tartalmaz pillanatnyilag az alkotmány. A következő változatok már e szellemben születtek. Személyes véleményem, hogy ezek sem alkotmányellenesek, de lehetne olyan alkotmányt létrehozni, amelybe sokkal inkább beleillenének.
Salat Levente és Bakk Miklós elméleti szempontból szedi szét a tervezetet, kemény jelzőkkel illetve azt. Én most a Salat Levente eléggé részletes elemzésével foglalkoznék, hiszen ez egyúttal a Bakk Miklós érveire is választ ad. Salat Levente állítása szerint is az RMDSZ tervezete gyakorlatilag feladja az autonómiát. Ő működésképtelen, az állami szerveknek a jelenlegi törvényi keretnél is jobban kiszolgáltató tervezetnek nevezi. E sommás megfogalmazás után részletesen elemzi azokat a cikkelyeket, amelyeket elfogadhatatlannak tart. Salat Levente egy elméleti konstrukciót helyez szembe a működő valósággal, hiszen az RMDSZ törvénytervezetének 94 cikkelyéből 83 a dél-tiroli törvény tartalmát veszi át, és ebből egészen pontosan 65 egy az egyben a dél-tiroli szöveg románra való fordítása. A Salat Levente által kifogásolt 26 cikkely közül pedig 22 a dél-tiroli törvény átültetése, melyből 15 egy az egyben fordítás, és összesen 4 olyan cikkely van, mely más, mint a dél-tiroliban. Véleményem szerint egy ilyen tervezetre azt mondani, hogy nem tartalmazza az autonómiát, hogy működésképtelen és szerkezetileg elhibázott, enyhe túlzás, hiszen a tervezet nemcsak a dél-tiroli törvény szövegeit őrzi meg, hanem annak szerkezetét is, ugyanis a fejezetek megnevezése és egymásutánisága is egy az egyben a dél-tiroli megnevezések fordítása és azok sorrendjének tiszteletben tartása.
Bár tudom, hogy unalmas, de annak érdekében, hogy azok, akiket érdekel a téma, leellenőrizhessék állításom igazát, feltüntetem azt, hogy az RMDSZ tervezetéből kifogásolt 26 cikkely melyikének melyik dél-tiroli törvénybeli cikkely felel meg, elsőnek az RMDSZ törvénybeli cikkelyt, másodiknak a dél-tirolit írva:
1-1, 4-4, 14-16, 15-17, 22-24, 23-25 (2), 24-26 (1), 25-27, 39-41, 41-44, 43-46, 44 (3)- 47 (2), 51-55, 57-64 (1), 60-67, 64-69, 65-73, 66-75, 71-81, 73-84, 76-87, 78-89, 81-91. Az, hogy ez az állítás mennyire igaz, leellenőrizhető a www.autonomia.provincia.tn.it/statuti honlapon, melyen a dél-tiroli törvény olasz, német, francia, angol és spanyol hivatalos olaszországi fordításban található meg.
Nem szeretném azonban a számok felsorolásával letorkolni a vitatkozó kedvet, ezért néhány észrevételre regálnék. Az első észrevétel a tervezet 1. cikkelyéről szól, és azt kifogásolja, hogy bár jogi személyiséggel ruházza fel a régiót, nem tisztázza azt, hogy az közjogi vagy magánjogi személyiség. Ez az állítás igaz, de az 1. cikkely egy az egyben a dél-tiroli törvény első cikkelyének a fordítása, annyi módosítással, hogy nem Trento és Bolzano provinciákról, hanem Kovászna, Hargita és Maros megyékről szól. És lám, a dél-tiroli modell ott mégis működik. Ráadásul a Székely Nemzeti Tanács tervezetében is jogi személyiséggel rendelkező entitásnak van meghatározva, anélkül, hogy a közjogi vagy magánjogi jellegét tisztáznák. Továbbá az, hogy ebből a tényből az következne, hogy indokolatlan a régió tulajdonát leíró 60. cikkely, szintén nem fogadható el, mert annak bekezdései szintén a dél-tiroli törvény 67. cikkelyének fordítása, annyi különbséggel, hogy a dél-tiroli bányák megfogalmazás kiegészül azzal, hogy kivéve az országos jelentőségű bányákat, és beleértve a borvíz kiaknázását is. Ha tehát e két cikkely ilyen összekapcsolásban működhet dél-Tirolban, és nem jelent problémát, akkor nem látom be, hogy nálunk ez miért jelentene problémát. Persze ezzel együtt nem tartom elfogadhatatlannak az 1. cikkely azon módosítását, hogy oda bevigyük a közjogi státuszt. Pusztán csak az ex catedram ledorongolást tartom kissé sértőnek, amikor létező, működő cikkelyekről születnek ilyen sommás elmarasztaló megfogalmazások.
A dél-tiroli törvény a régió hatásköreit a 4. illetve 5. cikkelyében tartalmazza. Az egyik 10, a másik 2 hatáskört sorol fel, ebből a 12-ből 11 került át szó szerinti fordításban az RMDSZ törvénytervezetének 4. cikkelyébe, mely kiegészült egyetlen más hatáskörrel. Ez a más hatáskör, melynek kapcsolata van a megyei hatáskörökkel is, a NUTS 4 szintű, azaz kisrégiók, közigazgatási egységek létrehozásáról szól. Ez tulajdonképpen a székek létrehozásának lehetőségét tartalmazza, majd a 7. cikkelyben azt a lehetőséget, hogy a megyék a székeknek hatásköröket oszthassanak le. Ez nem ellenkezik a román jogrenddel, hiszen számos területen van ilyen hatáskör leosztás, hogy csak néhányat említsek, a kifizetőügynökség vagy a pénzügy, ugyanakkor a 2003/1059-es Európai Uniós szabályzat is lehetővé teszi, mint a NUTS 3 (megyék) alegységekre való felosztása. Azt pedig már egyáltalán nem értem, hogy Salat Levente, aki e cikkellyel kapcsolatban azt írja, hogy „a 4. cikk azt mondja, hogy a régió normatív hatáskörökkel rendelkezik egy sor területen, amit tételesen felsorol a dokumentum”, miért írja egy másik helyen azt a regionális tanácsról, hogy „a hatáskörökre vonatkozó egyetlen jogforrás tehát a statútum marad, ami viszont semmit nem mond arról, hogy mik ezek a normatív hatáskörök”. Engedtessék meg nekem, hogy e két állítás között némi ellentmondást véljek felfedezni, de amennyiben egy ilyen megközelítés megjelent, el tudom képzelni, hogy akár e cikkelybe, akár egy későbbiben utalás történjen arra, hogy e hatáskörök normatív részének gyakorlása a regionális tanácsra tartozik.
Véleményem szerint a régió a törvény 1. cikkelye révén jön létre, és nem a 14. cikkely révén, mely arról szól, hogy bizonyos hatáskörök miként kerülnek, kerülhetnek át az államtól a régióhoz, illetve a régiótól a megyékhez, községekhez, városokhoz. Ennek a cikkelynek az első négy bekezdése is egy az egyben a dél-tiroli törvény 16. cikkelye első négy bekezdésének a fordítása, illetve az ezt követő 15. cikkely a dél-tiroli törvény 17. cikkelye első bekezdésének a fordítása. Én azt nem állítom, hogy nem lehetne csiszolni a magyar nyelvű szövegen, de a román parlament elé a tervezet román nyelvű változatát fogják benyújtani. Nos, a 14., illetve 15. cikkelyben vélt ismétlés nem valós. E két cikkely ugyanis három különböző dolgot szabályoz. A 14. cikkely arról szól, hogy a régió normatív hatásköreinek megfelelően a törvény hatálya révén az állam bizonyos közigazgatási hatásköre átkerül a régióhoz. Ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy az állam később más közigazgatási hatásköröket is, mint amit e törvény tartalmaz (például egy decentralizációs törvény révén), átutalhasson a régiónak vagy megyéknek. Továbbá azt is leírja, hogy a törvényben szereplő közigazgatási hatásköröket miként lehet módosítani vagy visszavenni az államhoz. A 15. cikkely azt szabályozza, hogy sarkalatos törvény révén a statutumban nem szereplő normatív jogok is átkerülhetnek a régió vagy a megyék hatáskörébe. Tehát nincs ismétlés, mert míg az egyik közigazgatási, a másik normatív jellegű hatáskörökről beszél. A 14. cikkelynek valóban van két olyan bekezdése, mely ilyen formában nem lelhető fel a dél-tiroli törvényben, nevezetesen az, amelyik kimondja, hogy a külpolitika, monetáris és honvédelmi politika, beleértve a titkosszolgálatokat is és a nemzeti bank működését, továbbra is a központi állami szervekhez tartozik. Ez bizonyos félremagyarázások és félelmek feloldása céljából lett e helyen ilyen egyértelműen megfogalmazva. Persze tudom, hogy egyszerűbb lenne a normatív jellegű hatáskörök helyett törvényhozási hatáskört írni, azonban Románia alkotmánya egyértelműen kimondja, hogy törvényhozói hatásköre csak a parlamentnek van, de különböző jogi normák megkülönböztetik egymástól az általános normatív jellegű és adminisztratív (közigazgatási) jellegű határozatokat. Gyakorlatilag én azt érzem, hogy magának a IV. fejezetnek a helyét és jelenlétét kifogásolja a szerző, de ez a fejezet ugyanezzel a címmel – azaz a Régiókra és a megyékre vonatkozó közjogi rendelkezések – szerepel a dél-tiroli törvényben is, és az egész fejezetnek a lényege pontosan abban áll, hogy bizonyos hatáskörök miként kerülnek át a régióhoz illetve a megyékhez.
Ami a régió vezető testületeit illeti, (22., 25.) az apróbb módosításokkal a dél-tiroli törvény 24-27. cikkelyeinek átvételét tartalmazza, a módosítások abban állnak, hogy nem nevesítünk külön regionális elnököt, hanem ezt a tisztséget a régió végrehajtó testületének elnöke tölti be, és nem regionális kormánynak, hanem végrehajtó testületnek nevezzük azt, melynek a hatásköre a tulajdonképpeni közigazgatás elvégzésére terjed ki. Az egész szabályozás szerkezetét kifogásoló észrevételekkel konkréten most nem foglalkoznék, csak annyiban, hogy ismétlem, ez a szerkezet azonos a dél-tiroli törvény szerkezetével, és ha ez ott működőképes, akkor nem látom be, hogy nálunk miért ne lenne az.
Végezetül e kérdéskör lezárásaként a prefektus intézménye nemcsak a román jogrendben van jelen, hanem a dél-tiroli törvényben is. Ez utóbbi törvény 55. cikkelyének első bekezdése, akárcsak a nehezményezett 51. cikkely, azt tartalmazza, hogy mindkét provinciának van egy-egy, olaszul comissario del Governo-ja, illetve németül Regierungskommisar-ja, azaz prefektusa, akihez a megyék normatív jellegű határozatait el kell küldeni, illetve a régió normatív jellegű határozatát a trentoi prefektusnak kell elküldeni ellenőrzésre. Tehát az, hogy a három megyében létezik egy-egy prefektus, illetve az egyik prefektus ellátja a regionális hatáskört is, tökéletesen megegyezik azzal, ami dél-Tirolban működik. A szerző a tervezet következetlenségének és gyenge minőségének tulajdonítja be azt, hogy e normakontrolli szerep leírása az 51. cikkelyben van. Azon túlmenően, hogy ez ugyanígy szerepel a dél-tiroli szerkezetben is, olyan szempontból is indokolt, hogy a harmadik cím megnevezése Regionális és megyei rendelkezések elfogadása és közlése, tehát minden, ami ezzel kapcsolatos, itt kell szerepeljen. A jelenleg hatályos román jogrend szerint is az önkormányzatok normatív jellegű határozatait ellenőrizheti és meg is támadhatja a prefektus, mely tisztség minden egyes megyében létezik. Az RMDSZ-tervezet egy korábbi elképzelésnek megfelelően ezt a jogát korlátozza a prefektusnak 30 napra, míg mostanában akár két-három évvel korábbi határozatokat is megtámadhatott a prefektus. Érzésem szerint a 73. cikkelyre való utalás elírás, hiszen az a cikkely a költségvetésről szól, de valóban van egy olyan cikkely az Állam, régió és megye közötti kapcsolat nevet viselő VII. cím elején, a 74. cikkely, mely a prefektusok kinevezéséről szól, illetve 75. cikkely, mely azok hatásköreit sorolja fel, mely cikkelyeknek a helye az állam és a régió illetve megyék közti kapcsolatot szabályozó cím elején van, és amely ugyanígy található a dél-tiroli törvény 87. cikkelyében, természetesen nem Kovászna, Hargita és Maros, hanem Trento és Bolzano, nem megye, hanem provincia, és nem prefektus, hanem comissar megnevezéssel.
A tervezet, akárcsak a dél-tiroli törvény is, csökkenti a prefektusok dekoncentrált intézmények fölötti hatásköreit, átadván azt a regionális vagy megyei szereplőknek abban a szintén kifogásolt 39. cikkelyben, mely egy az egyben a dél-tiroli törvény 41. cikkelyének a fordítása. Az 57. cikkely, mely a szerző szerint teljesen logikátlanul a helyi közösségek című fejezetben áll, szintén egy dél-tiroli törvénybeli cikkely, egész pontosan a 64. cikkely szó szerinti fordítása, mely cikkely nem logikátlanul, hanem fogalmazzuk úgy, dél-tiroli logikával szintén a helyi közösségek című fejezetben szerepel. A pénzügyi fejezet rugaszkodik el leginkább a dél-tiroli modelltől, figyelembe véve a romániai sajátosságokat, de ott is pont a kifogásolt 64. és 66. cikkely a dél-tiroli törvény 69. illetve 75. cikkelyének átültetése oly módon, hogy más százalékok szerepelnek benne.
A köztisztviselői karrier a Székelyföldön, valamint az igazságszolgáltatás címek alatt szereplő, a különböző tisztségek betöltésének arányosságát szabályozó normákban, a dél-tiroli törvényben nincs regisztráció leírva, hiszen ott is a legutóbbi népszámlálási adatokhoz köti azokat. A regisztrációt más jogi normák tartalmazzák, amint azt maga a szerző is elég pontosan leírja. De a közösségek bizonyos arányban való jelenléte mind a választott, mind a kinevezett tisztségekben, mind pedig az igazságszolgáltatásban igenis szerepel a dél-tiroli törvényben. Még egyszer hangsúlyozom, regisztrációs előírás nélkül. Igaz ugyan, hogy a dél-tiroli törvényben nem nemzeti közösségekről, hanem nyelvi csoportokról van szó. Nos, én úgy gondolom, hogy mi magunkra sokkal jobban szeretjük a nemzeti közösség megfogalmazást használni, mint a nyelvi csoportét. Az is igaz, hogy az igazságszolgáltatásra nem az arányos jelenlét, hanem a fele-fele szerepel a dél-tiroli törvényben.
A referendummal kapcsolatos kifogásokról röviden annyit, hogy az valóban több helyen is előfordul, egyrészt teret biztosítva a régión belül működő döntéshozó testületeknek arra, hogy saját határozatait referendummal megerősítsék, illetve bizonyos normatív jellegű kérdésekben referendumot írhassanak ki, másrészt egy biztosítékként arra, hogy ne lehessen a térség akarata nélkül egyszerűen egy törvénnyel hatályon kívül helyezni a statútumot. Való igaz, hogy a szimmetria elve alapján be lehetne tenni a törvény elfogadására is a referendumi előírást, és ez a dél-tiroli törvényben így is szerepel, de ezzel kapcsolatosan felmerülhet egy probléma. A dél-tiroli törvény egyértelműen dél-tiroli referendumról szól. Ezt ebben a tervezetben is így lehetne leírni. De azon túlmenően, hogy elvileg nyújtja a törvény elfogadásának procedúráját, van benne egy olyan veszély is, hogy a székelyföldi referendum helyett országos referendum kerüljön bele, s amint ezt tudjuk, egy ilyen jellegű népszavazás még jobban megnehezítené a törvény elfogadását. Ezért a referendumot nem törvény elfogadási és módosítási módszerként, hanem az autonómia megőrzésének garanciájaként szerepelteti a tervezetben.
a szerző jogász, az RMDSZ parlamenti képviselője