2019. március 18. hétfőSándor, Ede
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

REPLY

Magyari Tivadar, az RMDSZ főtitkárhelyettese Bereznay András észrevételei kapcsán

Magyari Tivadar utolsó frissítés: 2013-10-14 18:55:26

A szövetség oktatási ügyekért felelős szakembere a történész-térképész kritikáira válaszol, amelyeket a magyar nyelvű, iskolákban terjesztett történelmi atlaszról fogalmazott meg.

Az RMDSZ főtitkársága tankönyv és taneszköz programjának keretében jelentős pénzösszegre pályázott, hogy a korábbi évekhez hasonlóan taneszközöket tudjon vásárolni és ezeket magyar oktatást működtető iskolák rendelkezésére bocsájtsa. Ezt a pályázatot sikerült elnyernie. Az idéni újdonság volt egy történelmi atlasz vásárlása és kiosztása, 3500 példányban, modern, tetszetős kivitelezésben. A Magyarországon szaktekintélynek számító Cartographia Tankönyvkiadó atlaszát vettük meg és juttattuk el az iskoláknak. A kiadó ajánlata azért is volt fontos – azon kívül, hogy megfelelt a közbeszerzési kívánalmaknak –, mert vállalta, hogy erdélyi magyar középiskolai szakoktatókkal konzultálva, ezt az iskolai segédeszközt átalakítja, úgy, hogy az közelítsen a romániai tantervhez, de úgy is, hogy az Erdély-képet és magyarságképet megfelelően tükrözze, miközben ezek a román tantervben csak nagyon szórványosan, leegyszerűsítve és torzítva jelennek meg. A hivatalos román tanterv teljes mellőzése irreális tervezet lett volna, és egy köztes, diplomatikus megoldás hiányában az iskolák nem is vállalták, hogy használni tudják az atlaszokat. A hazai magyar történelemtanárokból álló munkacsoport megalakult, és a történészek közötti szakmai egyeztetések hónapokig tartottak.

Ezt az atlaszt bírálja több szempontból Bereznay András, a távoli Londonban élő kartográfus és történész. Bírálatát megmutattuk a helybeli történészeknek és a magyarországi kiadónak is, lehetséges okulás végett.

A bíráló kifogásai a szakértőink olvasatában három csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartozna néhány olyan tárgyi tévedés, ami a londoni bíráló szerint ebben, és a kiadó által megjelentetett egyes más atlaszokban is, található. Ezek a tárgyi tévedések, ha ténylegesek, kijavítandók; szakértők dolga ezt elönteni – köszönet az észrevételekért.

A második csoportba sorolhatók a londoni bíráló olyan jellegű megállapításai, amikben a térképkészítők által választott megoldásokat vitatja, egy másik, szerinte jobb megoldás szemszögéből. Ezeknek a problémáknak a megoldása a történészi, történeti térképészeti szakmán belüli folyamatos eszmecserére tartozik, és ezekért a szempontokért is köszönet illeti a londoni bírálót. Ha ezek az eszmecserék előbbre viszik a szakmai kérdéseket, és még pontosabb atlaszok születnek, az mindenkinek jó lesz, az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezetének is, amikor esetleg vásárlóként újra betér a Cartographia Tankönyvkiadóhoz újabb történelmi atlaszokért, újabb magyar iskoláknak.

És a harmadik csoportba tartoznak azok a bírálatok (ebből van a legtöbb, és a londoni kritikus ezeken a pontokon a szakmai próza kereteiből rendhagyó módon kitérve, röpiratszerű, szenvedélyes hangnemre vált, ami indulatossá, viszont olvasmányosabbá, ízesebbé teszi a szövegét), amelyek azt kifogásolják, hogy az atlasz túlságosan tükrözi a román történelemszemléletet, amely lényegesen torzító.

Tisztában vagyunk a hivatalos román történelemszemlélet és az ennek megfelelő, kötelező iskolai tantervek – enyhén szólva – furcsaságaival, és vastag véleményünk van róla. Ezt az atlaszt viszont a történész szakértőknek úgy kellett megszerkeszteni, hogy – amint nekünk is elmondták – a magyar közösség történelme a szokásos ignorancia, a torzítás állapotából, amibe a román tantervek helyezték, kikerüljön, ugyanakkor mindenki tudta, hogy a mai román oktatási rendszer realitásai között nem vihetnek be az iskolákba egy olyan atlaszt, ami teljesen kihagyja a román tantervek szempontjait. A tanárok nem tudták volna zavartalanul használni, felesleges provokációknak nem akartuk kitenni őket.