2017. aug. 19. szombatHuba
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

MESTERHÁZY UTÁN

Barom. Mélázás Szanyi Tibor legelőjén

Szakáts István utolsó frissítés: 2013-01-23 15:27:49

A szócsatában Szanyi alulmaradt, és a bukásával okozott politikai kárt súlyosbítja, hogy csatája szégyenletes volt, nemcsak végkimenetelében, hanem a választott eszközöket illetően is.

2013 január 16-án az RMDSZ meghívására Kolozsvárra érkezett Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, és a Kós Károly Akadémia Alapítvány székházában előadást tartott, "A nemzetpolitika aktuális kérdései" címmel. Beszédében elnézést kért azoktól az erdélyi magyaroktól, akik - Mesterházy szerint jogosan - sértve érezték magukat akkor, amikor a 2004 december 5-i népszavazás alkalmával a pártja a kettős állampolgárság (többek között) erdélyiek számára való megítélése ellen foglalt állást. A kolozsvári rendezvény ideje alatt az épület belső udvarában "sértettek" egy csoportja tüntetett, elnehezítve a rendezvény lefolyását.

Az eseményt követő napon dr. Szanyi Tibor, az MSZP országgyűlési képviselője és az MSZP kolozsvári delegációjának tagja a következőt posztolta Facebook oldalán: "Ha a hülyeség fájni tudna ... Úgy sétáltunk ki-be, mint kés a vajban. Kb. 10 barom emelgette a tábláit. Ennyi." A poszthoz szombaton kevesebb, mint 16 óra lefolyása alatt több mint 600 hozzászólás érkezett.

A kommentfolyamot olvasva aligha mondható, hogy Szanyi Tibor féket kötött volna a nyelvére. A tüntetők számára általánosan


"nem megvezetettek. Szimplán zsigeri barmok",

"pár szeppent hülye", és minősítésük személyre szabottan is megtörténik: "Kedves Gyöngyi! Ha barom vagy, téged is szívesen tekintelek annak". "Kedves Dénes! Alighanem rólad szokták mintázni a magyarság szégyenét.", "arra mindenképpen jó vagy, hogy be lehessen mutatni a hulladékot.", "Kedves Lehel! … Gondolom, te az a típus vagy, aki hosszasan nézeget a lába közé, egy pár centis nyúlványt többször egybeszámol, majd kiáll a szemétdombra, hogy nála nagyobb kan nincs a földön."

Szanyi Tibor vasárnap délelőtt törölte a posztot Facebook oldaláról. Indoklása szerint "A szókimondásnak is vannak határai, ez pedig a rasszizmus. Sajnos többen is átlépték ezt a határt. Ez a törlés indoka", ugyanakkor viszont, amikor alulírott kilátásba helyezte a poszt archivált változatának nyilvánosságra hozatalát, nem emelt kifogást ez ellen "Azt pedig üdvözlöm, ha bárhol is közlitek" bár kétségét fejezte ki a szöveg hitelességét illetően "Feltételezem, jól telenyomjátok ordas hazugságokkal" és rámutatott annak a fontosságára, hogy hozzászólásainak értékelése a szöveg általános összefüggésébe helyezve történjen. "elég sok anyázós-akasztós szöveg született a ti oldalatokról, ami akár arra is alkalmas lehet, hogy én is bemutassam, milyen az általatok képviselt réteg.".

>> A kommentfolyam archívuma itt található >>


Miről szólnak a történtek?

A magánszemély Szanyi Tiborról, és ennek Gyöngyi, Dénes, és Lehel nevű magánszemélyekhez való viszonyáról? A közszereplő Szanyi Tiborról és a tüntetőkhöz való viszonyulásáról ? Az MSZP-küldött Szanyi Tiborról és az RMDSZ-MSZP megállapodás nemzetpolitikai összefüggéseiről? Bizonyos arányban mindezekről, és kinek-kinek joga van eldönteni, mire összpontosít. Számomra az ügy a politika mint ideál és a politika mint gyakorlat viszonyáról, és ezek egymásba való fordításának nyelvi játékairól szól.

Összefoglalva, gondolatmenetem a következő fő állításokat tartalmazza: Társadalmunkra általánosan a polgári lét liberális felfogásának gyakorlata jellemző, ez pedig élesen elkülöníti a politikumot és a nem-politikumot. A két szféra mindegyikének saját politikai gyakorlata és politikai eszménye van. A politika gyakorlásában a nem-politikum általánosan ki van zárva a politikum napi gyakorlatából, a nem-politikum gyakorlata viszont gyakorlatilag ki van szolgáltatva a politikumnak. Ez az egyenlőtlenség feszültséget hoz létre a két fél között, és a feszültség a politika mint eszmény szélesebb társadalmi meghatározását termelő diszkurzív gyakorlatok terén, ezek ütközésében köszön vissza.

A diszkurzív gyakorlatokban a nyelv eszköz és fegyver, és a politikum a megfogalmazás során használt építőelemek / praktikák (pl. szótár, kulcsszavak értelme, mondatfűzés, stb.) fölötti kontrollal is tud fölénybe kerülni. A politikus Szanyi Tibor eleve kockázatot vállalt akkor, amikor a nemzetpolitikai eszmény meghatározásának élesen konfliktuális terében egy, a nem-politikum eszközei által dominált pástra (Facebook) állt ki, és retorikai tévedést követett el akkor, amikor az adott helyzetben a politikum nem-eszközeivel élve próbált meg "igazának" érvényt szerezni. A szópárbajban Szanyi Tibor alulmaradt, és a publikus bukásával okozott politikai kárt csak súlyosbítja, hogy a nem-politikum megítélési rendszerében csatája nemcsak végkifejletében, hanem


eszközeiben is szégyenletesnek minősül.

Szanyi politikum- és nem-politikumbeli ellenfelei politikai tőkét kovácsolhatnak az esetből. Szanyi táborának minimalizálnia kell a kárt.

Annak, aki csak egy keveset is belülről került kapcsolatba az alkalmazott politikával, szöget üthetett a fejébe az a felismerés, hogy a politikum belső ügymenete feltűnően ritkán használja azokat a kulcsszavakat (pl. becsület, helytállás, hazaszeretet, stb.), amelyekkel utóbb ezeket a folyamatokat a nem-politikum felé kommunikálja. Ezt az enyhén tudathasadásosnak tűnő különbséget vizsgálva az egyik alapkérdés, ami felmerül: létezik-e egyáltalán két világ, egy belső-külső elhatárol(ód)ás, szétválasztható-e az ún. politikai osztály – a politikum a nem-politikumtól úgy, mint teszem azt a színész a nézőtől? A polgári lét ókori görögöktől származtatható ún. republikánus modelljében a társadalom ilyen kettévágása vagy tagolódása finomabb és árnyaltabb, a rómaiakról származtatható ún. liberális modellben pedig radikálisabb. Míg republikánus modellben előbb-utóbb mindenki de facto színésszé (politikussá) válik, a liberális modellben a polgárok többsége jó eséllyel élete végéig néző marad. A nálunk honos modell, amennyiben a polgár politikában való részvétele lényegében a négyéventei pecsételésekre redukált, hárdkór liberális. Még szerencse, hogy létezik a két különböző modell, ellenkező esetben azt hinnénk, hogy a politikum vs. nem-politikum elhatárolás sorsszerű, és mint olyan, az egyetlen lehetőség.

Bár vannak, akik tenni igyekeznek ellene, politikai gyakorlatunk ketté van vágva politikusokra és nem-politikusokra, politikumra és nem-politikumra, a két világ közötti átjárhatóság pedig nemcsak nehéz, hanem olykor megnehezített is.

Ennek az egyik faktora a politikában való részvétel magas költsége (a politikában való részvételhez szükséges kapcsolatháló, befolyási-és-nemcsak tőke, képzettség stb. megszerzése az átlagpolgár számára túlságosan nagy erőfeszítés), egy másik pedig az a diszkurzív gyakorlat (pl. közleményírás), amely nyomán a politikum önnön napi gyakorlatát a nem-politikum felé kikommunikálja. Ami, és ahogy (és amilyen szavakban) történik, az egy dolog, ami, ahogy (és amilyen szavakban) mesélnek róla, más, és az alapvetően "reál" politika idealista felütésekben bővelkedő hangvételben való kikommunikálása ugyanúgy nem könnyű, mint ahogy egy főkönyvből is nehéz verset írni (erre egy ragyogó példa itt).

A két szféra között ívelő technológia több, mint fordítás és adaptáció, hiszen maszkolja a tulajdonképpeni folyamatokat, be- és áttekinthetetlenné teszi ezeket, fenntartja és olykor fenntartani hivatott az elhatárolódást, és kizáró funkciója van (pl. itt, itt és itt).

Ha ezekben a közleményekben a politika gyakorlatának és eszményének egy tuningolt képe keveredik, tévedés lenne elhinni, hogy a politikum köz felé kommunikált össz(ebb)társadalmi politikai eszménye azonos lenne önnön politikai eszményével. Igazából a politikumnak és a nem-politikumnak egyaránt létezik saját gyakorlatáról, valamint a saját ideáljáról alkotott képe is. Ez négy összefüggő, de elkülöníthető dolog. Mind a két tábornak van véleménye és képe a másik oldal gyakorlatáról és ideáljáról is, és


mindkét oldal igyekszik demitizálni

a másik oldal gyakorlatát (és sokszor pontosan ezáltal mitizálja azt), ugyanakkor önmaga és a másik oldal felé mitizálni igyekszik a sajátját. Például a nem-politikumnak a politikum gyakorlatáról (demitizálás útján létrehozott) egyik mítosza lehet, hogy a politikus "gazember", a politikum nem-politikum gyakorlatáról (ugyancsak demitizálás által) létrehozott egyik mítosza lehet, hogy a polgár "idióta". A politikum önnön eszményéről alkotott mítosza lehet, hogy az osztályuk "eredményes", a nem-politikum önnön eszményéről alkotott mítosza lehet, hogy ők maguk "becsületesek".

Míg a politikum napi gyakorlata annyira belterjes, hogy a nem-politikum gyakorlatilag képtelen hozzáférni, a nem-politikum politikai gyakorlata a politikumnak csaknem teljesen kiszolgáltatott. Az üres választási ígéretek, a választási csalások megannyi példa, ami a kiszolgáltatottságnak ezt az érzését csak erősítik (ugyanitt ellenpéldák lehetnek az alulról építkező civil, de politikai szerepvállalású kezdeményezések). A kirekesztettség és kiszolgáltatottság érzéséből eredő, politikummal szembeni frusztráció hozzájárul ahhoz, hogy ha a politikum napi gyakorlata egy elvesztett csatatér, az úgynevezett össztársadalmi politikai eszmény viszont már közös, vitatott és elvitatott préda, és hogy a Nép itt, az ideálpolitika szintjén igyekszik megbosszulni azt, hogy a gyakorlati politizálásban a neve coki.

A politika eszményének jelentésmeghatározó csatáját egy jóval szabadabb téren, az közbeszéd (köz)terén vívja a politikum és a nem-politikum. A nem-politikum által gerjesztett diszkurzív gyakorlat itt már jelentékenyen képes befolyásolni a "politika mint ideál" kifejezés tartalmát és jelentését, és mint ilyen, hatalmi tényező. A csatában a politikumnak mint (legalábbis a közfelfogás szerint) magasan képzett oligarchiának helyzeti előnye, hogy a kulcsszavak (pl. konszenzus, fejlődés) meghatározása fölött monopóliummal bír, és bizonyos mértékben képes kisajátítani ezek használatát, vagy akár használati jogát is. Amíg az össz-diszkurzus jobbára az általa uralt kulcsszavak rekombinálásából épül fel, a politikus helyzeti előnyben van. Ebből a retorikai részhalmazból való kilépése viszont az előny elvesztését hozhatja magával.

A Szanyi Tibor vs. Gyöngyi és társai között lezajlott csörtét illetően kinek-kinek joga és választása (mélyen) felháborodni az ott használt kifejezéseken, szavakon. Ha azonban az esetet mint retorikai gyakorlatot tekintjük, akkor a fenti levezetés logikájában Szanyi Tibor először is egy (feltehetően tudatos) kockázatot vállalt, amikor a nemzetpolitikai eszmény politikum és a nem-politikum közötti éles vitájába beszállt. Ez önmagában mindennapos dolog lenne.

De a Facebook, ahol az eset lezajlott, jellemzően egy olyan környezet, amelyben a politikus a megszokott, jobbára egyirányú, hatalma által ellenőrzött kommunikáció (pl. egy sajtónyilatkozat vagy TV stúdióbeszélgetés) privilégiumát elveszti, és ezáltal kitettebbé válik. Ráadásul Szanyi Tibor kilépett a retorikai eszköztár politikum által uralt területéről, amivel további hátrányba hozta saját magát. A csata végkimenetelét illetően, a szöveg olvasata és az, hogy a politikus a posztot letörölte, azt sugallják, hogy a csörtét Szanyi Tibor (és bizonyos mértékben a Szanyi által megjelenített politikum is) vereségként könyveli el.

Szanyi Tibor politikai hadteste számára járulékos kár, hogy a téves fegyver (retorikai gyakorlat) használatával Szanyi lebontott a politikum és a nem-politikum nyelvi gyakorlatokban, politikum által fenntartott elhatárolásából. További okozott kár, hogy Szanyi Tibor a nem-politikum által minősíthetetlennek minősített nyelvi gyakorlata rombolja a politikum nem-politikum felé épített mindkét (a politikai gyakorlat és a politikai ideál) mítoszát. Szanyi bukása nem dicsőséges, hanem (feltehetően akár a politikum megítélése szerint is) szégyenletes bukás, és Szanyi politikum- és nem-politikumbeli ellenfelei ebből további politikai tőkét kovácsolhatnak.

Az érintett felek post factum tevékenységét vizsgálva úgy tűnik, az MSZP és szövetségesei "damage control"-választása a hallgatás. Az MSZP politikai ellenfelei sem tűnnek sietni a helyzet taktikai kihasználásában, és elképzelhető, hogy későbbi felhasználásra tartogatják az esetet. A nem-politikum politikailag elkötelezett része weboldalakon cikkezik. A nem-politikum politikailag el nem kötelezett része számára az egész meg sem történt.