2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

KÖZBESZERZÉSI BAJNOKOK

A hóeltakarítás és egyéb munkálatok tanulságai

Borboly Csaba utolsó frissítés: 2012-11-26 09:15:19

A hóeltakarítási munkálatokat korábbi években megnyerő cégek visszariadtak attól, hogy pontos és naprakész nyilvántartásunk lesz a valós teljesítésről.

Néhány hete megütközést keltett Hargita megye közvéleményében, hogy a hóeltakarítási munkálatokra kiírt közbeszerzési eljárásaink túlnyomó többségükben eredménytelenül zárultak. Voltak térségek, ahol egyetlen ajánlattevő sem nyújtott be pályázatot, pedig útépítő cég vagy egyéb, saját gépparkkal rendelkező vállalkozás akad bőven a megyénkben, és igencsak furcsa, a gazdasági racionalitást meghazudtoló jelenség az, hogy télen, amikor a gépjárműveket útépítésre, egyéb szállítási tevékenységre nem lehet használni, inkább hagyják, hogy a garázsban álljanak, munkavégzés nélkül rozsdásodjanak. Nem vagyunk ezzel egyedül az országban, az országos útügy vonatkozásában is olvashattunk arról, hogy a téli karbantartási munkálatok iránt gyér az érdeklődés.

Nem tudom, máshol mi okozza az érdektelenséget, de meggyőződésem, hogy a Hargita megyei érdektelenségnek megvan a magyarázata, nevezetesen az, hogy a tavaly bevezetett új ellenőrzési módszereknek, valamint az idén azt tovább szigorító változásoknak sajnos az lett a következményük, hogy a korábbi évek ajánlattevői


bojkottálták a közbeszerzést.

A tél közeledik, és rohamtempóban pótmegoldások után nézünk, napjainkra a megye közútjainak többsége vonatkozásában, az önkormányzatok bevonásával, sikerült a bojkottáló cégek által fedezetlenül hagyott térségeket ellátni. Tehát remélhetőleg nem lesz az idén sem gond, de ezen túl, mint választott politikus, kötelességemnek érzem, hogy ezt a kérdéskört és úgy általában a megyei közbeszerzések ügyét a nyilvánosság elé vigyem, közbeszéd tárgyává tegyem, ugyanis e téren eljutottunk arra a pontra, amikor e dolgokban az érintettek széles rétegeihez kell szólni.

Amint már jeleztem, a múlt évben új ellenőrzési módszereket vezettünk be a hóeltakarítási munkálatok teljesítésének ellenőrzésére, és ezáltal eurótízezrekre, -százezrekre rúgó, teljesítetlen vállalásokra derítettünk fényt. Ennek következtében egyre-másra születnek a megyei tanács igazát alátámasztó bírósági ítéletek. Sőt, idéntől még szigorítottunk is, ugyanis bevezettük egy hárombetűs kütyü, a GPS használatát a teljesítés ellenőrzésére, ami közérthetőbben fogalmazva azt jelenti, hogy egy hóeltakarító gép kocsifutását, illetve a hozzá csatlakozó más költségeket (munkabér, szóróanyag stb.) csak akkor fizetjük ki, ha a cég e gépbe szerelt GPS kimutatásaival igazolja, hogy az adott szakaszon az adott időpontban az a kocsifutás ténylegesen megtörtént. Úgy látom, hogy a GPS előírása volt az, amitől némelyeknél betelt a pohár, és akik a korábbi években a hóeltakarítási közbeszerzések bajnokai voltak, most távol maradtak.

Feltevődik a kérdés, miért. A válasz könnyű. Azok, akik korábban megnyerték a hóeltakarítási munkálatokat, visszariadtak attól a ténytől, hogy


pontos és naprakész nyilvántartásunk lesz

a valós teljesítésről. És ugye, akkor már nem történhetne meg az, hogy egy adott útszakasz hóeltakarítására a megye melegebb térségébe eső részén lényegesen több beavatkozásra legyen szükség, mint a hidegebb térségekben. Idén folyamatosan nyerjük a hóeltakarítási elszámolásokkal kapcsolatos pereket, sőt most még egyet szorítunk is a csavaron, és idővel, ha megoldható, némi technikai fejlesztéssel akár még az interneten is követhetővé tesszük a hóeltakarító gépek mozgását, munkáját.

A GPS-re visszatérve, ez volt az, amitől, úgy látom, némelyeknél elszakadt a cérna. Pedig ideje lenne belátni, hogy nincs más út, a dolgokat tisztává és átláthatóvá kell tenni, mert ez a gazdálkodás alapja.

Természetesen az elszámolások szigorításának van más vonatkozása is, nevezetesen az, hogy hozzájárul az ajánlattevők közötti verseny tisztaságának megteremtéséhez, ugyanis nem egy és nem kettő azon cégek száma, amelyek évek óta jelzik, hogy az irracionális árakkal történő közbeszerzéseken szükségtelennek tartják a részvételt. Sajnos a mai napig széles körben elterjedt nézet az, hogy úgyis az nyeri meg a közbeszerzést,


akinek „meg kell nyernie”.

Pedig nem ez a helyzet, és az ellenőrzések szigorításával folyamatosan azon vagyunk, hogy megszüntessünk minden olyan káros gyakorlatot, ami torzítja a versenyt.

Idén, lehet, némelyeknél elpattant a húr, de tudomásul kell venni, hogy meghátrálás nem lesz. És elszánt vagyok abban a tekintetben is, hogy minden ilyen kérdéssel a közvélemény felé forduljak, mert nem látok más eszközt arra, hogy a bojkottot megakadályozzam. Aki bojkottál, nem engem bojkottál, hanem megyénk 320 ezer polgárát.

Tudom én azt, hogy némelyek úgy kalkulálnak, hogy ha nem nyújtanak be ajánlatot, akkor majd egyáltalán nem végez senki téli karbantartást, vagy akadozni fog a hó eltakarítása, és majd mindenféle helyi kistraktorokkal fogunk dikicseltetni télvíz idején az utakon, a megyei tanács pedig majd jó sok mocskolódást, szitkot kap a fejére. Baleset esetén netán büntetőfeljelentést is tesznek Borboly ellen, mert véget akart vetni az évek alatt kialakult gyakorlatnak. Én erre azt mondom, hogy akárki akárhogy is bojkottál, úgy, ahogy tudjuk, megszervezzük idén is a hóeltakarítást, és megmozgatunk mindent annak érdekében, hogy most lehetőséget kapjanak azok, akik régebb a bojkottálók másod- és harmadrendű vállalkozójaként végezték a hóeltakarítást, illetve tétlenül nézték, hogy a bojkottálók előlük irreális árakon elviszik a munkát. Aki azt hiszi, hogy embereket lehet megvezetni, az téved.

Ez az írás többek között azt a célt is szolgálja, hogy tájékoztassa megyénk lakosságát a kialakult helyzetről és annak hátteréről. Álláspontom szerint, ha a rend és a hatékony gazdálkodás érdekében ezen a télen minden közlekedőnek kellemetlenségekre is kell számítania, az áldozat megéri, mert az átláthatóság növelésével sokat tudunk spórolni a hóeltakarításon idén és az elkövetkező években, és akkor a jövőben többet tudunk fordítani aszfaltozásra, kis vízprogramra, megyei kórházra, villamosításra, egyházaink, civil szervezeteink támogatására a megyei költségvetésből.

Ezért a fenti sorokban vázoltakra való tekintettel az lenne a felhívásom minden Hargita megyei cég számára, de azok számára is, akik bennem látják az első számú közellenséget, és bojkottal meg mindenféle más intervencióval akarnak eltávolítani a megye éléről, hogy fontolják meg:


nem lehetne-e ezeket a dolgokat normálisan is csinálni.

Meggyőződésem, hogy igen. Közösen, együtt a legnehezebb problémákra is van megoldás. Gazdasági válságra a gazdasági szereplők közti összefogás, nem az elvtelen harc és kicsinálósdi a megoldás!

A hóeltakarítási bojkott óta megyénk számos polgárával beszéltem. Néhány napja egy több mint negyvenfős, újságírókból álló hallgatóság előtt Tusnádfürdőn is ismertettem a GPS-es történetet. És azt tapasztalom, hogy ha nyíltan beszélünk a gondjainkról, akkor azok megértő fülekre találnak.

Ami a hóeltakarítást illeti, nem hiszem, hogy ebben a megyében csak 3-4 cégnek van traktora, tolópengéje, grédere és billencse, illetve munkása! Biztatnunk kell és engednünk kell azokat, akik akarnak dolgozni, és azt látom, hogy erről szinte egyenként kell meggyőzni a megyei cégeket. Még mindig él az a tévhit, hogy csak a politikus barátai nyerhetnek. Ideje lenne elfelejteni. Bárki jöhet.

Megyénkben közel 10 ezer cég van. Nem volt egészséges, hogy az elmúlt 20 évben ebből mindig csak 4-5 jelentkezett közbeszerzésekre az eljárás tárgyától függően. (Sőt nemcsak a megyei tanácshoz, hanem a településeink döntő többségében is ugyanazok!) A tisztességes munkát, a közvetítő nélküli, alvállalkozói kizsákmányolás nélküli megyei gazdaságot tartom egészségesnek. Olyant, amelyben a nagyobb cégek nem csak azért tesznek áron aluli ajánlatot, mert az újabb és újabb kivitelezési szerződések felmutatásával haladékot kaphatnak a bankoktól hiteleik átütemezésére. Ez nem megoldás, mert aki helytelen útra téved, az nagyon gyorsan eljut oda, hogy alvállalkozókat verjen át, munkálat kivitelezésénél hamiskodjon, jó anyag helyett gyengét építsen be (pl. aszfaltba zúzott kavics helyett folyóból illegálisan kilopott mosottat stb.).


Nem egészséges így a megyénk gazdasági élete.

Nem egészséges, hogy a cégek összefogás helyett egymást próbálják kicsinálni, illetve egymást rántják a mélybe. Sajnos napjainkban létezik ez a mentalitás, emiatt volt sikertelen idén a hóeltakarítási pályáztatás. Az elmúlt években egymást versenyezve nyomták le az árakat! A tisztességes munka helyett félmegoldásokat keresve elérték alvállalkozók bebuktatását, adósságspirált idéztek elő, amin minden cég, illetve munkavállaló veszített. Válság van. Nehéz a boldogulás mindenkinek, de csak egyenes és tiszta dolgok mentén lehet menni előre, kilábalni a nehézségekből.

Szerencsére jó közbeszerzési és jogászcsapattal működik a megyei tanácsunk, így a Számvevőszék hathatós segítségével is sikerült (remélem!) minden átverési félmegoldást felfedezni. Így zsinórban születnek az elmarasztaló, a többletpénzt felvevő vagy igénylő nyerészkedők, cégek ellen a számunkra kedvező ítéletek.

Egyetlen példa: A korábbi években a megyei tanács képviselőjének és a település polgármesterének kellett láttamoznia, hogy egy adott megyei útszakaszon hányszor történt egy napon vagy egy héten beavatkozás (sózás, hótolás stb.). Feltételezem, hogy hétvégén, éjjel keveseknek volt lehetőségük arra, hogy a 67 közigazgatási egységben található 860 km megyei besorolású utunkon végzett munkálatokat felügyeljék, főként, hogy erre nekünk összesen 6 főállású emberünk van a megyénél. Amint az írás elején részleteztem, ezért kértük ebben az évben, hogy általunk telepített GPS, azaz műholdas követőrendszer telepítését fogadják el a jelentkezők. Úgy értesültem, ez a fő ok, amiért „nem vonzó a kiírás”. És a példákat sorolhatnám.


Nagyon rossz, ha azt kell, hogy keressük, ki hol akar átverni.

Előbb-utóbb láthatóvá, büntethetővé válik minden hamisítás, ár alá menés, rossz anyagok használata, szerződésnövelési kísérlet. A peres gyakorlat azt bizonyítja, ezek a próbálkozók számára eddig kudarcosnak bizonyultak. Akkor meg nem értem, hogy minek.

Én azokat az eseteket szeretem, amelyekben mindenki nyer!

Igaz, ebben a rendszerben, ami nálunk van, nincs extraprofit, csak tisztességes vállalkozói haszon. Szerintem hosszú távon sokkal jobb egy szerényebb, az építőiparban elfogadott mértékű haszon megcélzása, mint az extraprofit hajkurászása. Aki ugyanis az utóbbit teszi, az előbb-utóbb fennakad a megyei tanácsi, számvevőszéki, rendőrségi, ügyészségi ellenőrzés szűrőjén, és a szankciók súlyosak. Találkoztam már olyan céggel, amely az útátadásoknál az aszfaltcsík hosszát mérő biciklikerék átmérőjét csökkentette fél centivel, így egy kilométer aszfaltcsík esetén nyert 20 métert. Ez ma már nem működik, mert topográfiai eszközökkel mérik átadásnál az aszfaltcsíkot, milliméteres pontossággal, GPS-koordinátákkal.

A 2-300 eurós fizetésű kollégáink nagyon résen kell legyenek folyamatosan, anyagilag felelnek mindenért, és ez a felelősség sokszor százezres, millió eurós nagyságrendű. Bármi van, felelnek, felelünk, és azt gondolom, hogy ezen is el lehetne gondolkodni. Kíváncsi vagyok, hogy a magánszférában van-e olyan dolgozó, aki havi néhány száz eurós fizetést kap, és közben bármikor ráhúzhatnak az ellenőrző szervek eurószázezres kártérítéseket. Azt hiszem, hogy nincs, sőt, én még megyei magáncégnél dolgozó menedzserről sem hallottam, hogy ilyen kártérítési pereket akasztottak volna a nyakába.


Az állami, önkormányzati alkalmazottakat szidni

elterjedt szokás a közbeszédben, a sajtóban, de kíváncsi vagyok, hogy az az újságíró, aki szedi le a keresztvizet a megyei tanács útügyi alkalmazottairól, mit szólna, ha csak úgy egyszer a postaládáját kibontva kapna egy 100-150 ezres imputálást a Számvevőszéktől, idézést az ügyészségtől, pláne úgy, hogy köze sincs a károkozáshoz, amiért azt kiszabták. Az ellenőrző szervek megmondták nekünk világosan, őket nem érdekli, hogy ki csalt, ki épített be kevesebb aszfaltot, rossz anyagot, ők a megyei tanácsi alkalmazottakat és az intézmény vezetőjét, az elnököt büntetik. Fizessünk.

Hiába van az, hogy törvényi kötelezettségünk felfogadni tervezőt, a munkálatok műszaki és mennyiségi megfelelését igazoló mérnököt, a beépített anyagok minőségét tanúsító laboratóriumot, auditort, ha ezek közül bárki is sumákol, összejátszik az építő céggel, akkor a munkálatok elszámolásáért felelős megyei tanácsi munkatárs és felettesei tehetetlenek.

Számlák, bizonylatok, teljesítési igazolások és mindenféle kimutatások alapján elszámoljuk és kifizetjük a munkálatokat, és sajnos sok esetben utólag kiderül, hogy 6 centiméter aszfalt helyett a legtöbb helyen csak négyet építettek be, összebeszéltek a mérnökkel, és csak ott raktak az előírás szerinti 6 centimétert, ahol az ellenőrző méréseket végző mérnök nekik jelezte. De sajnos csalnak a laboratóriumok is, és ha kell, a fekete földről is kiállítják a tanúsítványt, hogy a legjobb minőségű aszfalt, mert ha nem teszik, akkor nem velük szerződik a mérnök, a kivitelező, és bevétel nélkül maradnak.

A lényeg az, hogy a középítkezések rendszeréből napjainkra elszállt a bizalom, és


bizalom hiányában működni nem lehet.

Egy szó mint száz, a jelenlegi rendszerbe kódolva van, hogy a beruházásokért felelős önkormányzati vezetők, alkalmazottak a cégek által elkövetett csalások miatt a bíróságra kerülnek. Megteszünk mindent, hogy ne következzen be károkozás, még a gondatlanságunk sem merülhet fel, mégis a bíróságra kerülhetünk. És hiába mondjuk az ellenőrző szervnek, hogy ez a cég, ez a mérnök, ez a tervező volt a csaló, ők azt mondják, velünk állnak jogviszonyban, minket ellenőriznek, ha bajunk van, hát pereljük be magánemberként a csalókat.

Ez a román jogállam, pont, mint a nyuszikás viccben, ha van sapka a fejeden, ha nincs, a pofont nem kerülöd el. Az, hogy közben a hamiskodó céget tulajdonosa átírja egy ukránra vagy egy fehéroroszra, és közben a képedbe röhög az utcán terepjárójából kikönyökölve, már senkit sem érdekel. Hiába mondjuk, hogy ez nem állapot, így nem lehet dolgozni, ez az abnormalitás és a jogtalanság maga. Ilyenek a törvények, ilyen a román jogrend. Aki a végeken van, az szív, az fizet a vagyonával, az egészségével. Sajnos az ilyen ügyek nálunk mindennaposak még akkor is, ha a fejünk tetejére állunk. Olyan a román jogrend, illetve az ajánlattevői, műszaki ellenőri, tervezői morál, hogy a bajok, problémák, cirkuszok borítékolva vannak. Hargita, Maros és Kovászna megyében nincs egyetlen útügyek terén eljárni jogosult igazságügyi szakértő sem. A problémákat sorolhatnám tovább.

A lényeg az, hogy annak érdekében, hogy érdemi javulás álljon be a közbeszerzések terén, mentalitásváltásra van szükség az ajánlattevők körében. Folytatódhatnak a cirkuszok, bojkottok, de azokon nem nyer senki. Tudom én azt, hogy nagyon sok építőipari cég


a bankok halálos ölelésében dolgozik,

mert iskolák és önkormányzatok fedezet nélkül kiírt közbeszerzésein megégették magukat, leszerződtek, a munkálatokat elvégezték, és az ellenértéket fedezet hiányában nem fizették ki nekik. Mindenki hajtotta a minél nagyobb bevételt, nem törődött azzal, hogy fizetőképes-e az intézmény, a politikusok majd hoznak újabb és újabb forrást Bukarestből. És beköszönt a válság, és a források elapadtak, és a kifizetetlen számlák egyre gyarapodtak. Sajnos, számos esetben a politikusok is biztatták a cégeket, dolgozzanak hitelre is, mert majd lesz fedezet, de nem lett, így az egésznek a vége csőd, körbetartozás és eladósodás lett.

És ami még tetézi a bajt, hogy e cégek kifizetetlen munkálataikra súlyos kamatok által terhelt hiteleket vettek fel a bankoktól, és fedezet hiányában csak úgy tudják elkerülni a bankok által indított fizetésképtelenségi eljárásokat, hogy újabb és újabb megrendelésekre tesznek szert bármi áron, ezáltal bizonyítva a fedezet meglétét. A bármi áron megnyert közbeszerzéseknek az áron aluli vállalási árak, hamis, lopott anyagok beépítése és mindenféle más csalások elkövetése az ára. És akkor jönnek a bírósági meg ügyészségi feljelentések, és a kör bezárul.

Ezért mondom, mentalitásváltásra, felelősségteljes döntéshozatalra van szükség mindenki részéről. Munkatársaimmal azon vagyunk, hogy minden tekintetben tisztes versenyhelyzetet teremtsünk mindenkinek. Aki a megyei tanácsnak dolgozott, és nem hamiskodott, sumákolt, azt mindig határidőre kifizettük.


Tudom, hogy túl pesszimistára sikeredett ez az írás,

és igaztalanul beárnyalhatja a tisztességes ajánlattevőket is. De nehéz gazdasági helyzetben élünk, és bárki kerülhet nehéz helyzetbe, bármely cég eladósodhat. És akkor azt mondom, hogy inkább szűnjön meg az a cég, kerüljön ki a gazdasági életből, mint hogy a rendszerben maradva másokat is bedöntsön, csődbe sodorjon.

Természetesen nem igaz az, hogy mindenkivel baj van. Sok jó céggel végeztetünk munkát, amely határidőre dolgozik, nem megy ár alá, inkább nem visz el egy munkálatot, nem tesz hamis anyagot, vagy nem próbálja átverni az építési felügyelőket. Ilyenek is vannak, és azokat megbecsüljük. Megyénk 10 ezer cége közül százzal van szerződéses kapcsolatunk, munkálatokra, szolgáltatásokra, mivel egészségügyi szolgáltatásoktól kezdve a vadkárokig mindennel foglalkozunk, nemcsak építkezésekkel. Arra kérek mindenkit, biztassa azokat is, akik még nem indultak megyei tanácsi közbeszerzésen. Jöjjenek, figyeljék felhívásainkat. Ne féljenek!


A szerző a Hargita Megyei Tanács elnöke