2017. aug. 19. szombatHuba
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

AU + NaCN=?

Szempontok a cianidos technológiájú bányászat betiltása ellen

Márton István utolsó frissítés: 2007-05-25 15:29:01

Kevesebb hulladékot termel, kevésbé mérgező és sokkal hatékonyabb: a cianidos aranykitermelés a ma létező legkörnyezetbarátabb módszer az aranybányászatban. Miért? Válasz a zöldeknek.




Vezető hírek között olvashatjuk, hogy a verespataki bányászat elleni tiltakozás egy újabb fejezethez érkezett. A környezetvédő szervezetek, szabadelvű politikusokkal karöltve, nemcsak a verespataki befektetés megállítását, hanem a ciántechnológiás bányászat betiltását követelik.

Bár a felhívás nem ad sok lehetőséget más vélemény megfogalmazására – ezt csak az „erdélyi lakosok és az anyaországi magyarok érdekeit és biztonságát” veszélyeztető „cinkosként” tehetjük –, mégis merészkedek megfogalmazni néhány egyéb szempontot is:

1. Az egyértelmű (szerintem még a kezdeményezőknek is), hogy olyan tervezetet indítványoznak, amellyel nem a szabad piacgazdasági döntéseket motiválják. Igaz, abban mindannyian egyetértünk, hogy talán nem ez a legfontosabb (de azért fontos !) szempont a kérdés mérlegelésekor.

Rögtön idekívánkozik a skandináv államok és Kanada példája, mely országok erős zöld hagyományok mellett kiterjedt bányászattal rendelkeznek – az említett államok gazda(g)sága alapozódik erre – és a cianidos eljárás alkalmazása is rutinszerű.


Rousseau szobra Genfben, a Béke-
szigeten: „Les grandes pensées
viennent du coeur” –
„A nagy gondolatok
a szívből erednek”
2. Természetesen a szabadelvűséghez tartozik, a szabadság szeretete mellett, az élet és értékeink tisztelete is. Így egyformán értékesnek tarthatjuk a rousseaui környezetet, akárcsak az épített környezetet, az emberi kultúránk sokszínűségét, alkotásait és „fejlődő” technológiáját.

A bányászat is ide kapcsolódik: nemcsak rombol és elvesz, hanem értéket teremt. Verespatakon a római kori és monarchiabeli bányászati örökség védelme kapcsán is felvetődik a bányászat értékeinek védelme magával a bányászattal szemben.

Ha közgazdaságilag nézzük, talán az érckutatás a legkiemelkedőbb (tudásalapú) értékteremtő befektetés a világon, hisz egy addig egyáltalán nem ismert érctelepet tár fel és tesz a kultúránk számára értékessé. A bányászat pedig az egyik „leghightechebb” iparág, amely az érctelepet kitermeli, mégha ezt – sajnos – romániai viszonylatban nem is ismer(het)jük.

Így a bányászatot zsigerileg elutasítani, talán szűklátókörűségre és balgaságra utal. Inkább meg kellene tanulnunk, a környezeti egyensúlyt fenntartva, értelmesen végezni.

Bányarémes történet: Csak a kormánynak kell a cián? >>


3. Természettudományokkal foglalkozván úgy gondolom, hogy a természet tisztetelete nem merülhet ki annak felszínes, „tájszerű” és bigott szeretetében. Jó, ha megismerjük annak folyamatait és alakító tényezőit, hisz benne élünk, könnyebb lesz elkerülni annak megsértését.

Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a cianidos aranykitermelés – és itt most eltekintek a génmodósított baktériumok által való oxidálás módszerétől, amely egy másik „öko-problémát” vet fel – a ma létező legkörnyezetbarátabb módszer az aranybányászatban. Három szempontból is:

a) Kevésbé mérgező-szennyező, mint például a hagyományos amalgámozási eljárások (lásd a kommunizmus évei) vagy más ismert savazási (leaching) technológiák.

Az arany kinyerése az apróra darabolt érckőzetből hatalmas, nyitott, cianiddal locsolt leaching-padokon (Goldstrike aranybánya, Észak-Nevada, Egyesült Államok). A módszer alkalmazása csapadékos vidéken veszélyes és költséges


b) Sokkal hatékonyabb, mint bármely más technológia, tehát több arany kitermelhető ugyanannyi kőzetből és energia-befektetéssel, így kisebb volument kell kibányászni ugyanannak az igénynek a kielégítésére.

c) Kevesebb hulladékot termel, mint más eljárás, gondolok itt nemcsak arra, hogy gyorsan bomlik, hanem arra is, hogy lehetőséget ad más nehézfémek (Zn – cink, Cd – kadmium) kivonására is – pluszköltség nélkül –, ami egyébként ott hever szerte a meddőhányóinkban és iszaptározóinkban, veszélyeztetve a következő generációkat.

Ugyanitt hasznos lenne a környezetvédőkkel egy szakmai csevegés a cianid, a hidroxi-cianid, a fém-cianid vegyületek fiziko-kémiai tulajdonságairól, valamint a cianid-adszorpció, -oxidálás, -volatizálás, -biohígítás, hidrolízis, a thiocianid-képződés stb. folyamatáról, de talán ez meghaladja a jelen iromány kereteit.


„Csak” egyetlen baj van a cianid techonlógiával:

úgy kell vele dolgozni, hogy ne történjen haváriaszerű baleset. Ehhez viszont munkavédelmi törvények szigorúságát, színvonalas monitoring-rendszer és korrupciómentes gazdaság megteremtését várom egy politikustól, és nem a technológia vagy a bányászat betiltását.

Sőt, nem lenne-e hasznosabb, ha ezt egy szakmailag indokolt ciántervezettel és jogrendszerrel szabályoznánk? – lásd a bányaipar által felvállalt Cyanide Code kezdeményezést, vagy az Európai Parlament aktuális ügyködéseit a témában.

Az arany zárt rendszerű leaching tankokban kerül az érckőzetből az oldatba nátrium-cianid adagolásával (Ovacik, az első törökországi aranybánya). Hasonló technológia alkalmazására készülnek Verespatakon


Klaszikus példa erre az offenbányai (Baia de Arieş) bányakitermelés közelmúltbeli története: a romániai szabályozás nem engedte az arany kivonását a kibányászott és részben dúsított (flotált) koncentrátumból, így az egészet behajózták, Kanadába szállították és ott a legkörnyezetbarátabb hangulatban, a legfejlettebb technológiával feldolgozták. A történetben csak két résztvevő nyert: a szállító és a kanadai feldolgozó, a román állam – a bányavállalaton keresztül – minden befektetett pénzegység után kétannyit veszített.


4. Az ipar által bevetett cinizmust szeretném mellőzni, de a következetesség nevében megkérdezném, hogy a törvénytervezet az élelmiszeripar cianid-használatát is tiltja-e?


5. A körülmények – a Nagy Románia Párt támogatására való hivatkozás – elég unszimpatikusak. Sajnos inkább a környezetvédő szervezeteink – tisztelet a kivételnek – zöldséges idealizmusát (és sokszor sajnos idiotizmusát is) vélem felfedezni a kezdeményezésben, mint környezettudatos viselkedését.
Érdemesebb ettől inkább elhatárolódni.

A nagyromániás párt és az ortodox egyház tiltakozása nagyon gusztustalannak és álszentnek tűnik addig, amíg az előbbi elnöke ujjnyi vastagságú arany nyaklánccal feszeng, illetve az ortodox egyház aranytárgyainak és díszműveinek töredékéből nemcsak az egész verespataki területet, hanem a fél Szigethegységet meg lehet vásárolni.

Mikor érünk el oda, hogy a zöld szervezeteink véleményezései és a civil társadalom politikai kezdeményezései ne csak a szívükből jöjjenek, hanem az eszükre is alapozódjanak?


A szerző a Genfi Tudományegyetem Természettudományi Karán az Ásványtani Tanszék doktorandusza