2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

A NÉPSZAVAZÁS MARGÓJÁRA

A puding próbája és a látványos bukás

Magyari Nándor László utolsó frissítés: 2007-05-21 12:14:15

(...) egy kérdésem van, mit ugyancsak nem szokás, sőt tilos megkérdezni, miből és mennyit költött a magát mindehatónak gondoló párt e „sikeres” kampányra?





Nos, a Desire Alapítvány május eleji telefonos közvélemény-kutatása a valós választói szándékokat tükrözte. A felmérés, melynek a referendumra vonatkozó részét többek között a Transindex is bemutatta május 10-én, pontosan előrejelezte, hogy a romániai magyarság többsége Băsescu elnök leváltása ellen fog szavazni.

A pontosság kedvéért még néhány szót a statisztikai adatokról. Ami az előrelátható részvételi arányokat illeti, az történt, hogy többen mondták magukat biztos választónak, mint akik aztán valóban megjelentek a voksoláson.

A jelenség általánosan ismert és többek között azzal kapcsolatos, hogy a megkérdezettek


szeretik kifejteni véleményüket

(különösen, ha már néhány kérdésre válaszoltak és utána kérdezzük őket a részvétel felől) és ezért mondják magukat biztos szavazónak. A közvéleménykutatások általános problémája (jelentős szakirodalom elemzi) a részvétel kérdésköre, illetve a bizonytalanok magatartásának előrelátása.

A kutatási eredmények azt is mutatták, hogy relatíve alacsony lesz a részvétel, hiszen a referendumon magukat biztos részvevőknek mondók aránya mintegy 10-12%-al alacsonyabb volt azokénál, akik a biztos szavazók kategóriáját alkották az EU-, országos-, illetve helyhatósági választások pespektívájában.

A szavazati arányok eltérését a telefonon való elérhetőség magyarázza, minden bizonnyal a telefonnal nem rendelkezők (így a mintánkból kimaradók) még nagyobb arányban hajlottak az elnök menesztése ellen való szavazásra. Ők ugyanis azok, akik a médiák számára is elérhetetlenek, illetve akikhez


a legkevésbé juthatott el a párt-ukáz.

Nem kívántam mégcsak kommentálni sem azt, amit Kelemen Hunor „kampányfőnökség” címszó alatt az elmúlt hetekben művelt (illetve nem művelt), ha sértő és lekezelő véleménye, hiteltelenítési kísérlete, nem érintett volna személy szerint.

Nehéz persze szakmai vitát folytatni olyan „kampányfőnökkel”, aki fókuszcsoportos beszélgetésekből/interjúkból („mérésekből”, sic!) statisztikai következtetéseket von le. Ez bizony egészen kezdő szociológusnak sem jelentene fényes pespektívát a vizsgaszesszió közeledtével. De hát akinek a fennvaló magas széket adott, annak ugye észt, sőt „mindent-tudást” is mért melléje, gondolhatja a magas rangú.

Megszoktam, hogy az uborkafára hirtelen felkapaszkodott, magukat folyton kitüntető politikusok lenézően, mindenki mást a bennfentesek biztos grimaszával, lebiggyesztett szájjal, kioktató módon nyilatkozzanak, vagy éppen, hogy


sokatmondóan hallgassanak.

Nehéz viszont elfogadnom, hogy az immár sokadszorra, bebiztosítottan következmények nélküli, kliensrendszerre épített párt katonáinak ilyenfajta magatartása a többség számára természetes legyen. (Hallott valaki akármely politikusunk lemondási szándékáról bármilyen kudarcot követően?)

Hosszú választási sorozat elé néz az ország és benne a romániai magyar választópolgárok is. Mintegy további négy választás lesz (ha ugyan nem több) az elkövetkező szűk két esztendőben.

Elérkeztünk talán az utolsó pillanathoz a követekeztetések levonásával, nemcsak a politikusok-, hanem a civilek számára is, mielőtt végképp belenyugodnánk abba, hogy a kettős beszéd a mi szűk politikai mezőnyünkben is eltűrhető, szó nélkül hagyható.

A legtöbbször ugyanis csak legyintünk és egyszerű közhelynek tekintjük azt a megállapítást, hogy


politikusaink végleg elszakadtak az őket megválasztóktól,

hogy előljáróinkat többnyire az önérdek és nem a közjó előmozdítása foglalkoztatja, a politikai osztály egyre inkább hiteltelen, stb. Íme a közakarat mellőzésének egy „vegytiszta” formája.

Már-már észre sem vettük, hogy a referendum elbukásának egyik legfontosabb oka éppen a kettős beszéd, kettős mérce, melyet a vezérkar szemrebbenés nélkül próbált ránk erőltetni. Mit is javasolt a párt a magyar képviselőknek és szenátoroknak, amikor az elnök felfüggesztéséről szavaztak a parlamentben? Ugye azt: szavazzanak szabad lelkiismeretük szerint.

Mit próbált ugyanaz a vezérkar (élén a kampányfőnököt játszó nagyúrral) szembefordulva a választói szándékkal, ránk oktrojálni:


szavazzunk a pártutasításnak megfelelően,

azaz az elnök ellen. Ezzel aztán a bukás előre biztosított volt, (hátravan a pezsgőbontás?).

Nekem, mint kívülálló megfigyelőnek, ugyan további következetlenségek is szembetűnnek, de ezek megérnek majd egy hosszabb elemzést. Most egy kérdésem van, mit ugyancsak nem szokás, sőt tilos megkérdezni, miből és mennyit költött a magát mindehatónak gondoló párt e „sikeres” kampányra?

Borítékolható volt az is, hogy, amint azt olvasom, urnazárást követően a magas beosztású politikus nem kíván nyilatkozni, mondván: az értékelés, (politikusaink zsargonjában az önfelmentés), „a következő napok, hetek témája” lesz.

Az azért mégiscsak meredek, hogy a nagyfőnök (mindenféle rangjait, funkcióit, vezető pozícióit immár felsorolni is nehéz feladat) post festum kijelentse - az exit poll felmérések eredményeinek ismeretében! -, miszerint: „a magyar választók zöme tartotta magát az RMDSZ kampány-állásfoglalásához”. Itt aztán tényleg nem marad csak a no comment.

Magyari Nándor László
Kolozsvár, 2007. május 20.

A szerző szociológus, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológia és szociális munkás karának adjunktusa