REPLY
Számtan. Válasz Kovács Péternek
Demeter Szilárd utolsó frissítés: 2011-11-09 14:36:23Ennek a szájkaraténak nem sok értelmét látom: aki annyit lát a politikából, hogy esetleg halála után kap egy szobrot, az túl sokat nem ért a képviseleti demokráciából.
Mást. És örömmel.
>> Kovács Péter: Mit fog írni a szobor talapzatán: a forradalom szikrája vagy bukott politikus? >>
Mert ennek a szájkaraténak nem sok értelmét látom: aki annyit lát a politikából, hogy esetleg halála után kap egy szobrot – és Kovács főtitkár mintha erre gyúrna –, az túl sokat nem ért a képviseleti demokráciából. Már ha abban élünk, és nem a született, alanyi jogon politikusok világában, márpedig az utóbbi évek egységretorikáját tekintve erre is van esély.
Röviden egészítsük ki Kovács Péter kronológiáját, merthogy ő még fiatal, nem, vagy rosszul emlékszik dolgokra. Ilyeneket ír: „Négy évvel ezelőtt a marosvásárhelyi városi RMDSZ szervezet nagyot alakított azáltal, hogy hónapokon keresztül megakadályozta a legesélyesebb magyar jelölt nevesítését a polgármesteri tisztségre.” No, menjünk egy kicsit utána a történeteknek, mert több is van.
Alapozzunk, hogy legyen mihez viszonyítsunk: a 2002-es népszámlálási adatok szerint Székelyföld volt fővárosában 70 108-an vallották magukat magyarnak (a románok 75 533-an voltak).
Nézzük először 2004-et, amikor a városi RMDSZ még nem ment csára, idézzük az akkori radikálisan más tulipános üzit: az RMDSZ Maros megyei szervezete állásfoglalásban ítélte el azt a kezdeményezést, amely a város magyar választóinak egységét veszélyezteti. Az RMDSZ Maros megyében is hitelesen képviseli a magyar lakosság érdekeit stop ezért minden alternatív kezdeményezés felelőtlen és egységbontó jellegű stop – írták. Ezt követően Kelemen Atilla Béla Ladislau, az RMDSZ jelöltje egészen pontosan 34 625 szavazattal veszített. Ez így, nézzük jobbról vagy balról, az ott élő teljes magyar lakosság fele, és ha leszámítjuk a szavazati joggal nem rendelkezőket, akkor is gáz.
Ehhöz képest egy kicsit később megdicsérték az országos RMDSZ-t: jó kezekben, hiteles és erős kézben van a romániai magyarság képviselete – jelentette ki 2004. december 1-jén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (akkoriban valamiért szerették ezeket a december 1-jei bulikat), aki gratulált a Romániai Magyar Demokrata Szövetség sikeres választási szerepléséhez, volt is miért, Markó Béla első ízben lett a román kormány miniszterelnök-helyettese.
De azért kár volt ennyire elkapatni őket, mert 2008-ra már a saját területi szervezeteik döntését bírálták felül: a marosvásárhelyi RMDSZ-esek, ugye, irgum-burgum, Csegzi Sándort szerették volna indítani, ezzel akadályozták a legesélyesebbet, oszt’ gyött a központi ukáz, és mindenféle közvéleménykutatásra hivatkozva gyorsan lecserélték az addigi és jelenlegi marosvásárhelyi alpolgármestert Borbély Lászlóra, mondván, a marosvásárhelyiek inkább Borbélyt akarják.
Annyira nem akarták. Még Kelemen Atilla is jobb eredményt produkált nála, Borbély 34 374 szavazattal veszített, mehetett vissza a román parlamentbe, jelenleg is a környezetvédelmi és erdészeti miniszterség keserű kenyerit eszi.
És hát ide tartozik: a 2002-ben összeszámolt 1 431 807 romániai magyarból 2008-ban a román parlamentbe 425 008-an szavazták be a képviselőinket, 440 449-en voksoltak a szenátoraink listájára, ami, ha lehet ilyen, még nagyobb gáz, mint Kelemen Atilla és Borbély László felezése. Mert ez így kevesebb mint egyharmada a teljes magyar közösségnek, illetve az 1990-es 991 601 képviselőházi, illetve 1 004 353 RMDSZ-szenátori listákra leadott voksoknak kevesebb mint fele.
Ha a számok nem hazudnak, akkor olyan nagyon nem jött be az egységretorika, és félő, hogy ma, Markó Béla második miniszterelnök-helyettesi mandátumának a vége felé még kevésbé fog bejönni. Az a huszonöt százalékos fizetésmegvonás, meg az ország csődközeli helyzete még az RMDSZ-hitű törzsválasztó számára is kissé elgondolkodtató ténynek bizonyul, hiába írja Kovács Péter, hogy „teljesen természetes, hogy közösségünk egységes politikai képviseletre vágyik, hiszen ez biztonságot, kiszámíthatóságot, védelmet jelent mindannyiunk számára.” Nektek lehet, hogy védelmet biztosít, Péter, ha így értetted, akkor rendben van, az RMDSZ kiemelten mihasznú egyesületként egészen jól működik.
Az erdélyi magyarság érdekképviselete viszont bajban van.
Éppen azért kezdett el kalapálni a marosvásárhelyi EMNT a közös magyar jelölt ügyén, és ha valaki emlékszik még az RMDSZ többhónapos hezitálására, ezért fogadta mindenki örömmel azt, hogy végül csak az EMNT által javasolt Vass Levente került ki győztesen az RMDSZ belső megmérettetésén.
És eddig tartott a történet. Megállt. Ennyi volt. Nem kezdődött koalíciós tárgyalás, nem állt fel közös programíró bizottság, nem beszéltünk közös jelöltlistáról, az MPP ráadásul monnyon le, jött a korábbi vesztes, Kelemen Atilla, és erőből nyomja az RMDSZ-es rizsát.
Egészen egyszerűen nem tanulnak a korábbi hibáikból.
És bár én csak egy egyszerű irodavezető és sajtófőnök vagyok (ezért kell nekem Kovács Péternek válaszolnom, ha a főnökömet gyalázza, mondhatni, munkaköri kötelességem), mégis tennék egy szerény javaslatot: mérjük meg minden lehetséges jelölt – kiemelten Vass Levente, Smaranda Enache és Dorin Florea – ismertségét, elfogadottságát, népszerűségét. A számok és elvárások függvényében készüljön több forgatókönyv. Induljanak olyan koalíciós tárgyalások, amelyek a szűklátókörű pártpolitikán felülemelkedve valóban a marosvásárhelyi magyarság érdekeit célozzák, és amelynek eredményeként egyként a közös jelölt mögé tudják állítani a magyar (esetleg román) választókat.
Már ha az a cél, hogy Marosvásárhely polgármesterét 2012-ben mi adjuk.
Mert a szoborállításhoz, Péter, elég némi kő/réz/fa, bármi, és egy művész, aki lehántja az anyagról a felesleget. És ha jó a szobor, még felirat sem kell rá.