2019. szeptember 19. csütörtökVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

A VERESPATAK-SZINDRÓMA

Civilek, akik zölden politizálnak

Nagy Zoltán utolsó frissítés: 2011-08-26 17:05:27

S láss csodát, civiljeink nemcsak, hogy kizöldültek, de hirtelen élharcosaivá váltak a római kori épített örökség megmentésének is, és eszközökben és nyelvezetben nem sokat válogatva kampányba fogtak.

Akarva, akaratlanul ismét belebotlik az ember a folyamatosan újramelegített Verespatak-szindrómába. Ismét megszervezték a zöldek a Szénafesztivált, újraaktiválták magukat, feltámadtak és minden alkalmat és lehetőséget megragadnak, hogy véleményüket hallassák. Persze a civil társadalomnak pont ez a szerepe, hogy akcióival felhívja a politikum figyelmét arra, hogy lehetnek más vélemények is.

A témát e nyári szezonban a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó Országos Régészeti Bizottság és a Fehér Megyei igazgatóság szolgáltatta, akik jóváhagyták Verespatakon a Kirnyik-hegység részleges régészeti mentesítését. S láss csodát, civiljeink nemcsak, hogy kizöldültek, de hirtelen élharcosaivá váltak a római kori épített örökség megmentésének is, és eszközökben és nyelvezetben nem sokat válogatva kampányba fogtak. A közvélemény pedig tudomást szerezhetett 77 erdélyi magyar, környezetvédelem iránt elkötelezett szervezetről.


Ennél a pontnál muszáj visszatérnem az időben oda, amikor a Verespatak-szindróma a fénykorát élte, amikor mindenkiben még élénken élt a 2000-es tiszai ciánkatasztrófa, amikor Stephanie Roth újságírónő Goldman Environmental díjat kapott a kampányért, amit kitalált és elkezdett, amikor Eckstein-Kovács Péter Gheorghe Funarral összefogva törvénykezdeményezésben szerette volna betiltatni a ciántechnológia használatát, amikor természetvédelmi (és nem környezetvédelmi!) szervezetek önként felsorakoztak az ügy mellé, és keresték a megmentésre váró biodiverzitást Verespatak hegyein.


Hol vagyunk ma már ettől?

Stephanie Roth már nem él Verespatakon, és nagyon kevesen aktívak azok közül, akik a hajdani csapatban tevékenykedtek. Funar sem a parlament tagja, s a parlament is bebizonyította, hogy soha nem fog megszavazni egy, a cián használatát tiltó törvényt se vele, se nélküle. S a természetvédelmisek sem találtak megmentésre váró növény vagy állatvilágot. Közben az idő csak telt és semmi sem történt. Illetve egy bizonyos szemléletváltozás igen, és ez a befektető részéről. Aki kezdeti felsőbbrendű, gyarmatosító hozzáállását feladva, nekilátott szakemberekkel dolgozni. Aki nyomon követte ezt, fel tudja mérni, hogy milyenek voltak a kezdeti, környezeti hatástanulmányok, amelyeket akár 10-12 órás közmeghallgatásokon szét lehetet szedni, és milyenek ezek most -- amelyre a Magyar Kormánynak egyetlen szakmai észrevétele sem volt. És másnak sem.

És mi van most? A 77-ek összefogtak a Zöld Erdély Egyesület égisze alatt, s követelik a ciántechnológia betiltását, a kulturális örökség megmentését, a miniszter és RMDSZ elnök lemondását, aki szerintük elárulta az erdélyi magyarokat, a környezetvédelmet és a hazát. Persze, mindenkinek joga van a véleményét kinyilvánítani,


csak az nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi.

No de mi is a Zöld Erdély Egyesület? A Kolozsvári Szénafüvek természetvédelmi terület gondnokai, a környezettudatos vásárlói kampány kitalálói, többségében biológus, geológus végzettségű önkéntesek, akik az elmúlt években le is tettek valamit az asztalra. Dicséretes. Nevük főleg választási kampány idején elég gyakran összefonódott Eckstein-Kovács Péterrel, amikor például közös nyilatkozatokkal és akciókkal tiltakoztak a Kolozsvár határában levő Natura 2000-es területen tervezett ingatlan-beruházás ellen. Ígéretes. S ez esetben a szavakat még tettek is követték, a bíróságon megtámadták a területrendezési tervre adott környezetvédelmi engedélyt.

A pert azonban elveszítették, mert egyszer sem jelentek meg a tárgyalásokon. Szégyenletes. Jaj, nem azért mert a jogász államtanácsos nem volt elég meggyőző, nem, őt akkor már rég nem érdekelte az egész, hiszen a kampány lejárt és különben sincs ideje olyan piti dolgokkal az idejét vesztegetni, hogy szakmai tanácsokat osztogasson. Ennek ellenére gyakran visszanyúl kedvenc zöld szervezetéhez, amikor lehetőséget biztosítanak neki egy kis szereplésre. Amint történt ez a Kolozsvári Napok záróünnepségén, ahol a Kulturális Minisztérium által társfinanszírozott rendezvényen követelték a kulturális miniszter fejét. És hogy vonja vissza a régészeti mentesítést. Ha a Zöld Erdélytől nem is, de tőle legalábbis elvártuk volna, hogy a közvéleményt ne ámítsa ilyen nyilatkozatokkal, hiszen jogász létére tudja, hogy egy minisztériumnak alárendelt, önálló jogi személyiséggel bíró intézmény által kibocsátott engedélyt egy miniszter nem vonhat vissza. Hatályon kívül pedig csak bíróság helyezheti, amennyiben valaki jogi úton megtámadja. Persze a lelkesedésből eddig arra nem futotta, hogy mostanáig ezt meglépjék. El voltak foglalva a sajtónyilvánosság keresésével.


Mely szervezetek a 77-ek?

Első ránézésre mintha az RMDSZ ellenzéke vonult volna fel testületileg. Nem is sejtette senki, hogy ilyen sokakban egy szunnyadó régész vagy elkötelezett környezetvédő lakik. Egyesek szerint ez közügy, és a köz érdekében fel kell lépni. El is fogadom, ha ezt hitelesen végzik. Ha eddigi tevékenységükkel valóban támogatták volna ezt a közügyet. Ha legalább egy közmeghallgatáson részt vettek volna. Ha legalább egyszer hallatták volna a hangjukat. Persze kivételek itt is vannak, hisz Tőkés László független EP képviselő korábban nyilatkozataival csak a zöld frakcióhoz tudott csatlakozni, s valószínűleg annak idején ő se gondolta, hogy az akkori bezöldülése később milyen jól jön neki. Oly annyira, hogy Toró T. Tibor ma már abban gondolkodik, vajon ezt az akciót hogyan lehet a Demokrácia Központokkal közösen továbbvinni. Azért a „hivatásos ellenzék”, a tánccsoportok, könyvtárosok és nőegyletek mellett megszólította a zöldeket is.

A csíkszeredai Polgártárs Alapítvány évek óta a hazai civil társadalom szorgalmas támogatója. Noha az anyagiak egy részét a MOL biztosítja, (hiszen minden magára adó multiban működik a társadalmi és környezeti felelősségvállalás), valljuk be, örültünk neki, hogy nem ezzel az olajvállalattal történt meg a tavalyi mélytengeri katasztrófa, és drukkolunk, hogy ne is forduljon elő hasonló, hiszen akkor a közvélemény figyelmét túlzottan ráirányítaná a csöppet sem környezetbarát kőolaj kitermelésre és finomításra. És a lista folytatódik a marosvásárhelyi profi ornitológusokkal, akik jól tudják, hogy Verespatak környéke semmivel sem különb madártani szempontból, mint az Erdélyi Szigethegység más vidéke. Furcsamód elfeledik, hogy valamikor ők is a Gold Corporation pénzén dolgoztak a Retyezát Nemzeti Parkban. Persze ma már nem élnek ínséges időket, nincsenek rászorulva az aranyosok pénzére, hiszen sikeresen pályáztak az utóbbi években az RMDSZ vezette Környezetvédelmi Minisztériumnál.


Összefoglalva: kilóg a lóláb.

Túl azon, hogy ebben a kampányban a nemzetközi mérvadó civilek, mint a WWF, még nem hallatták hangjukat, arra ébredtünk, hogy a környezetvédelemre és kulturális örökségvédelemre szinte kizárólag az erdélyi magyar szervezetek fogékonyak. Ezeket a szervezeteket nem egyik vagy másik székelyföldi beruházás sorsa izgat, hanem a számukra oly kedves Móc-vidékért aggódnak.

Persze, lehet, hogy a nemzetközi szervezeteket is megvásárolták, vagy lehet, hogy a nemzetközi szervezetek szakmai alapon képzelik az egészet, és nem adják nevüket egy ilyen vesszőfutáshoz. Amiről messziről lerí, hogy már távolról sem környezetvédelemről szól az akció, hanem imidzs-építésről, egyik-másik politikusunk tőkéjének gyarapításáról. A Zöld Erdély balettezése, pletykalapba illő, szenzációs közleményei, szándékos csúsztatásai aláássák eddigi, évek alatt kialakult hitelüket. S mindezt miért? Mert Kelemen Hunor nem írta alá azt a miniszteri rendeletet, amely a Kirnyik-hegységet leveszi az „A” kategóriás műemlékek listájáról, amely által a védettsége megszűnne. Tulajdonképpen Kelemen Hunor nem írt alá semmit. S erre mi történik? Tájékozatlanságból és/vagy rosszindulatból ciánmentes amatőr régész pszeudo-szervezetek közös állásfoglalásukkal megtöltik a sajtót.


A szakmaiság eltűnt, s helyét átvette a populizmus

és a tartalom nélküli szlogenek. Tényleg senkinek nem tűnt fel, hogy például Magyarország pár soros politikai állásfoglalása többet segít a bányabeindításon, mint ront? Hiszen a Magyar Kormány az alatt a sok hónap alatt, amely rendelkezésére állt, megfogalmazhatta volna szakmai észrevételeit, amelyet az engedélyeztetési folyamatban a Román Kormánynak és a befektetőnek figyelembe kellett volna vennie. Betiltani nem tudta volna, mert nem létezik ilyen európai jogszabály, amely a ciántechnológia alkalmazását ellenzi. Az, hogy létezik egy ajánlás, az jogi szempontból semmit nem jelent, az Európai Parlament százával fogadja el a nem kötelező érvényű ajánlásait. De tudott volna kellő súllyal beleszólni a kivitelezésbe, a munkálatok monitorizálásába. Ehhez képest megelégedtek azzal, hogy kijelentsék: Magyarország területen ciántechnológiát bányászatban alkalmazni tilos (tegyük hozzá, nincs is aranyuk, amit bányásznának) és ezzel részükről pontot tettek az ügy végére.

Meglehet, hogy az RMDSZ vezetősége és egyben két kulcspozícióban levő minisztere egyes meglátások szerint nem tudja nyomon követni a közösségi változásokat, és nincs felkészülve a civil társadalom reakciójára, de amíg a civil társadalom politikai nyilatkozatok szintjén nyilvánul meg, vagy a be nem jegyzett párt civil háttér-országaként aktivál, nem látom, miért várnak el egyesek megkülönböztetett bánásmódot. Amikor a civil társadalom is magára talál, és el tudja dönteni, hogy szakmai alapokon folytatja a tevékenységét és hiteles partnere tud lenni a döntéshozóknak, vagy pedig különböző holdudvarokban udvaroltatnak maguknak, akkor remélhetőleg az erdélyi nagyérdemű közösség is szembesül azzal, hogy ki tekinthető hihetőnek, hitelesnek. Addig is maradunk a 77-es stílusú személyeskedéseknél és ferdítéseknél.


A szerző biológus, volt környezetvédelmi államtitkár, a Zöld Erdély Egyesület tiszteletbeli tagja. Az alcímeket szerkesztőségünk emelte ki.