2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

VÁLASZ BAKK MIKLÓSNAK

Mi fán terem a struktúra- konzervativizmus?

Borboly Csaba utolsó frissítés: 2007-03-15 14:38:12

Bakk Miklós komoly „bűvészmutatványt” hajtott végre a Struktúrakonzervativizmus – az RMDSZ balra tolódása címet viselő írásában.




Hosszas, logikai hármasugrásokkal és csúsztatásokkal teli elemzésének végén oda jutott, hogy bizonyítottnak véli: az RMDSZ baloldali, posztkommunista alakulat. Vagyis, hogy még egy lépést tegyünk a Bakk-féle szándékok megértésének irányába: az RMDSZ a „rossz”, a vele szemben álló erdélyi magyar politikusok és szervezeteik pedig a „jók”.

>> Bakk Miklós: Struktúrakonzervativizmus – az RMDSZ balra tolódása >>

A rossz és a jó küzdelme az emberi együttélés leírásának évezredes, tán a kezdetek óta velünk levő és újratermelődő, ám meglehetősen leegyszerűsített értelmezése. Az épp aktuális rosszak és jók megnevezései koronként, társadalmi csoportonként változtak.

Nincs ebben semmi csodálkozni való. Abban sem, hogy valaki egyéni ízlésének, hitének vagy épp csoporttagságának megfelelően tartson egy-egy politikai szervezetet, pártot, csoportosulást szimpatikusnak vagy épp antipatikusnak. Legfeljebb arra illik vigyázni, hogy gondolatmenete jól szerkesztett, logikus legyen, következtetései pedig helyállóak és levezethetőek. Bakk Miklós szellemi hármasugrása azonban nem ilyen.

* * *

Bakk Miklós a romániai magyar politikai mező ideológiai alapú vizsgálatára vonatkozó értelmezési keretet vázolt fel írásában. Érvelési módja, az alkalmazott fogalmi distinkciók elgondolkodtatók, de felvetik a gyanúját annak, hogy direkt politikai szándék által vezéreltek. Véleményem szerint a cikk tudományos lepelbe bujtatott „politikai karakterrombolási” kísérlet, a politikai marketing bevett eszköze, klasszikus kampánytechnika, melynek célja a politikai ellenfélről a közéletben kialakított kép rombolása, hitelességének csorbítása.

Negatív kampány a javából, és – mint tudjuk – nálunk most kampány van. De ennek is van korlátja! A tudomány művelői soha sem válhatnak önkéntes szereplőivé a negatív kampánynak. Ennek a bulvármédia, az úgynevezett könnyű műfaj a terepe. Annak ellenére, hogy rendszeres olvasója vagyok a Krónikában megjelenő írásainak, és a romániai magyar politikai elemzők egyik legkiválóbbikának tartom, úgy látom, hogy az RMDSZ állítólagos balratolódását elemző írásában téves kiindulási pontokat választva jutott téves következtetésekre.

* * *

Bakk Miklós a politikai szereplők vizsgálatára a posztkommunista térségben a struktúrakonzervatív / értékkonzervatív felosztást, törésvonalat ajánlja értelmezési keretként, melynek alkalmazásával az RMDSZ-t a struktúrakonzervatívok, az EMNT, MPSZ, SZNT-t pedig az értékkonzervatívok táborába sorolja.

Struktúrakonzervatívak alatt a szerző térségünkben az átmenet aktuálisan kialakult hatalmi-gazdasági rendjét fenntartani igyekvő posztkommunista pártokat és utódpártokat érti. Ha Bakk Miklós nem írja le, magamtól nem jöttem volna rá, hogy amikor RMDSZ listán megválasztott megyei tanácsi alelnökként a csíki emberek, önkormányzatok ügyeit próbálom előremozdítani, akkor nem csinálok mást, mint átmentem a posztkommunizmust, a magam 32 évével.

Valószínűleg ez az „átmentési fáradozás” köti le nap mint nap Korodi Attila, Cseke Attila illetve Borbély Károly államtitkárok energiáit is. Igaz ugyan, hogy a 89-es fordulat a középiskola, illetve az általános iskola padjaiban ért bennünket, ám Bakk Miklós szerint ettől függetlenül posztkommunisták, vagyis struktúrakonzervatívak vagyunk.

Közismert tény, hogy az RMDSZ-en belüli fiatalításnak köszönhetően az utóbbi években az önkormányzatokban, s főleg a központi adminisztrációban pozícióba zömében 30-as éveik elején járó fiatalok kerültek. Ez az apróság elmélete megfogalmazásakor azonban nem zavarja Bakk Miklóst. De visszatérve a cikk nóvumára, a struktúrakonzervatív / értékkonzervatív felosztásra, meg kell vallanom, hogy ilyen megközelítéssel korábbi olvasmányaimban nem találkoztam.

A cikket olvasva nem igazán tudtam, mit is kezdjek a „struktúrakonzervatív” fogalommal. Ezért visszapörgettem a budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karának politológia szakán töltött diákéveimet, átfutottam egyetemi jegyzeteimet, tankönyveimet, és rá kellett jönnöm, hogy a baj nem az én memóriámmal van. A politikai ideológiák tárgyat oktató Szabó Máté, Paczolay Péter, illetve a pártok és pártrendszerek tárgyat előadó Körösényi András professzorok nem tettek említést struktúra-konzervativizmusról. Ezért kénytelen voltam tovább kutatni. Beírtam e fogalmat az internetes keresőbe és az eredményektől megvilágosodtam!

A struktúrakonzervatív fogalom nem tudományos kategória, hanem a magyarországi jobboldali sajtóban valószínűleg Tőkéczki László által kitalált, funkcióját tekintve stigma, melyet a legutóbbi választási kampányban a Gyurcsány-kormány baloldali jellegének tagadására (milliárdos miniszterek, luxusbaloldal stb.) alkalmaztak.

A szellemi konstrukcióban – a „struktúrakonzervatív”, posztkommunista MSZP ellentéteként – megtalálható természetesen a plebejus Fidesz is, melynek szellemi holdudvara talán azért találta ki az egészet, hogy magához csábítsa az „igazi baloldaliakat”. Röviden fogalmazva, a „struktúrakonzervativizmus” nem elmélet, hanem puszta kampányfogás, az ellenfél karakterének rombolására kitalált stigma.

Magyarán, Bakk Miklós egy olyan fogalommal akarja az RMDSZ baloldaliságát és posztkommunista mivoltát bizonyítani, amit az „anyaországban” arra találtak ki és alkalmaztak meglehetősen sikertelenül, hogy a magukat baloldalinak valló szavazókat leválasszák az MSZP-ről. Ezért a baloldali szavazó akkor járt el ideológiailag helyesen – e felfogás szerint legalábbis – igazi baloldaliként, ha a Fideszre szavazott.

Az a tény, hogy a gondolati konstrukció 2006 tavaszán megbukott, nem zavartatja Bakk Miklóst. Megpróbálja azt Erdélyben is elsütni, hátha itt több sikerrel jár. Azonos eszközt alkalmazva, neki sikerül teljesen fordított eredményre jutnia, mint a fideszes holdudvarnak 2006. tavaszán.

Kimutatja, hogy az Európai Néppárt (EPP-ED) teljes jogú tagja, az RMDSZ baloldali, posztkommunista párt. Eltekintve a fogalom helyénvalóságától, felvetődik a nagy kérdés, ki a struktúrakonzervatív, az RMDSZ vagy az MSZP? Vagy van értelme egyáltalán az ilyen kérdésfeltevésnek? Mert a két állítás együtt nem megy!

* * *

Önmagában az RMDSZ minősítésére felvázolt gondolati konstrukció még nem indokolná a publikus állásfoglalást. A Fidesz-közeli itthoni és magyarországi sajtó tele van az RMDSZ állítólagos baloldaliságát elemző írásokkal. Ebből a szempontból nincs új a nap alatt. Ami Bakk Miklós cikkének újdonsága, az a mód, az a tudományos álca, amibe becsomagolva előadja pártpolitikai célzatú álláspontját. Ezt elfogadhatatlannak tartom, ez az, ami ellen szólni kell! Veszélyesnek tartom ugyanis azt, amikor a tudomány emberei közvetlen pártpolitikai célzattal használják a tudomány fogalmi rendszerét.

Álláspontja, elfogultsága, elkötelezettsége, politikai világképe mindenkinek – még a politikatudomány művelőjének is – lehet, sőt jó is, ha van. De ez nem jelenti azt, hogy tudományos kategóriákat „megerőszakolva”, olyat mutassanak ki egy politikai szervezetről, aminek nincs valóságalapja. Ilyen szempontból a tudomány művelőinek óriási a felelőssége, hisz pusztán azon tény alapján, hogy a tudomány emberei, hogy véleményük orientációs pont, tekintély sokak számára, megszólalásuknak bizony nagy súlya van.

Különösen igaz ez az erdélyi magyar társadalomtudományra, ahol még nem igazán van meg a vélemények ütköztetésének, mérlegelésének a lehetősége. Kevesen vannak ahhoz, hogy megengedhessék a tudományos vélemények ütköztetésének „luxusát”. Közismert, a magyar karok oktatói hiánnyal küzdenek, kutatói hálózataink még kifejletlenek.

Ezért az erdélyi magyar társadalomtudósnak sokkal nagyobb körültekintéssel kell eljárnia nyilvános megszólalásai alkalmával, mint a többségi társadalomhoz tartozó kollégáinak. A tudomány embere – különösen, ha romániai magyar – nem bocsátkozhat még publicisztikáiban sem olyan gondolati kísérletekre, melyek mellőzik a tudományosság szabályait.

* * *

Ahhoz, hogy Bakk Miklós cikkének ideológiai címkékkel teli rengetegében rendet vágjunk, érdemes megnézni, hogy egy adott politikai csoportosulás mit állít magáról, milyen szellemi, politikai kötődések jellemzik programját, és a párttagok és vezetők társadalmi hátterét miként írhatjuk le. Ami az RMDSZ-t illeti, magát éppenséggel néppártként, vagyis a liberális parlamenti demokrácia rendszerét elfogadó, azon belül a társadalom egészét képviselni kívánó – ha úgy tetszik – mérsékelt jobboldali alakulatként határozza meg.

Szellemi, politikai hagyományai közt markánsan – s ezen nincs is mit csodálkozni – az erdélyi magyar kisebbség tradíciói, történelmi törekvései vannak jelen. Az RMDSZ e szempontból nem a politikai közösség egészének, hanem csak egy nyelvileg, nemzeti identitásában és intézményrendszerében elkülönülő szeletének, a romániai magyarságnak politikai érdekképviseletére vállalkozott és vállalkozik. Vagyis nem több és nem kevesebb, mint az európai nemzeti kisebbségi pártok táborának egyik – igaz, legnagyobb támogatottságú – szereplője.

Ha programjának további elemeit nézzük, akkor abban a mindenkori lehetőségeket legteljesebb mértékig kihasználni igyekvő, a kisebbségi intézményeket (egyházak, települési és régiós közösségek stb.) újraépítő elemek a meghatározóak. S ezt az újjászerveződést az RMDSZ mindig is a romániai parlamenti demokrácia adta lehetőségeken belül – bírálói szerint túlzottan is belül és túlzottan is visszafogottan – kívánta elérni.

Az RMDSZ és erdélyi magyar politikai vetélytársainak többsége között soha nem a „mit”, hanem a „mikor és milyen eszközökkel” kérdésében volt a vita.

Az RMDSZ e vitákban a lassú, kitartó reform híveként és megvalósítójaként jelent meg, míg bírálói a már-már forradalmi, gyakran gerillajellegű „harcmodor” képviselőiként. Kétségtelen, hogy a megfontolt haladás, a reform stratégiájának hallatán, ha nagyon megerőlteti magát, az embernek eszébe juthat Kádár János neve, de valójában Széchenyi Istvánra, Deák Ferencre szoktunk gondolni ebben a kontextusban.

Velük szemben, a forradalmi politika híveiként felsorakoztatható ugyan Kossuth Lajos, de ha egyedül a forradalmiság a jó és rossz közti különbségtétel kritériuma, akkor nehezen tudjuk vállalni az egyébként forradalmár Kun Béla vagy Rákosi Mátyás örökségét.

Ami az RMDSZ tagságának, vezetésének társadalmi hátterét illeti, arról egyéb nem mondható el, mint a sokszínűség és az összetettség. Az RMDSZ-es politikusok társadalmi hátterének vizsgálatakor épp úgy találunk egyházfiakat és gazdálkodókat, mint nagyvárosi juppikat és egyetemi értelmiségieket. S akkor még nem is beszéltünk az írókról és a költőkről. Hogy köztük meghatározóak lennének-e a posztkommunista hátterűek, vagyis a hajdani káderek, ez nem igaz. Sőt!

* * *

Könnyű dolga van annak, aki a jelenkor politikai ideológiáit csak a kurrens tankönyvekből ismeri. Vannak a szabadpiac hívei, a gazdasági liberálisok, meg a náluknál erősebb állami szabályozást és újraelosztást hirdető szocialisták vagy szociáldemokraták. Vannak aztán a hagyományos intézmények és közösségek fennmaradását üdvözítőnek tartó értékkonzervatívok és velük szemben ott állnak az új identitásközösségek kialakulását már-már forradalmi hevülettel sürgető polgári radikálisok.

Vannak olyan fura esetek is a történelemben és napjaink politikájában, amikor és ahol polgári radikalizmus és gazdasági liberalizmus egy pártban talál egymásra, máskor és másutt radikálisok és államhívő szocialisták, megint máskor és megint másutt értékkonzervatívok és az államot erősítő szociáldemokraták alkotnak egy pártot.

A kis közép-kelet-európai valóságban aztán az is előfordul, hogy identitáspolitikában radikális, gazdaságpolitikában pedig már-már szélsőségesen liberális csoportok újbaloldalinak nevezik magukat, sőt az is, hogy értékkonzervatívok és az újraelosztást erősítő gazdaságpolitikák hívei magukat jobboldaliként, polgáriként tartják számon. Sőt, a kis kelet-közép-európai politikai abszurdban az sem ritka, hogy öt-hatévente egy csoportosulás szögre akasztja „bihari pontjait”, s átsasszézik egy másik ideológiai táborba.

Ha valami elmondható az RMDSZ-ről, nos akkor az nem más, mint az állandóság: míg körötte csoportok össze-vissza futkostak a „színpadon”, s lobogtattak váltott zászlókat, a szövetség eredeti helyén maradt. Bakk Miklós ezt nagyon jól tudja, ennek ellenére szerinte az RMDSZ posztkommunista.

Ám Bakk Miklós téved. Az RMDSZ az erdélyi magyar kisebbség demokratikus szövetsége. A liberális román parlamenti demokrácia része. Nemzeti kisebbségi szövetség. Olyan, amit sem ideológiai hadviseléssel, sem magyarországi konfliktusexporttal, sem pedig román kamarillapolitizálással nem tudtak szétrobbantani.

* * *

Meggyőződésem – és ezt Bakk Miklós elemzésének hibái is alátámasztják: a kisebbségi politikában elhibázott próbálkozás a hagyományos bal/jobb felosztás, elhibázott az amúgy is rendkívül gyenge elméleti lábakon álló magyarországi publicisztika eszköztárának importálása. Azért elhibázott, mert nem visz közelebb bennünket az összetett politikai valóság megértéséhez, a valós folyamatok és törésvonalak megértéséhez.

De ha mégis alkalmazni akarjuk a baloldaliság/jobboldaliság megkülönböztetést, s ha mindenképp kategorizálni akarjuk az RMDSZ-t, akkor azt látjuk, hogy a Szövetség politikájában egyre markánsabban jelennek meg a kisebbségi néppártok (pl. Dél-Tiroli Néppárt, finnországi Svéd Néppárt) által is képviselt programelemek és törekvések. Az RMDSZ mérsékelten jobboldali, európai néppárt jelleggel bíró szövetség.

S ideológiájában, politizálási stílusában ma talán nagyobb hasonlóságot mutat európai testvérpártjaival, mint a legújabban magát plebejus pártként meghatározó anyaországi szövetségese.