2017. december 12. keddPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

REPLY

Szemem a szálkán: válasz Sipos Zoltán Verespatak-cikkére

Kovács Zoltán Csongor utolsó frissítés: 2010-09-14 09:27:32

Miért kellene eurómilliókat költeni fizetett médiakampányra, ha a projekt korrekt, hasznos és jó?

“Miközben a Roșia Montana Gold Corporation tervezett befektetése még semmit nem szennyezett, ők lettek a környezetvédők fő célpontjai. Hogy is van ez?” (Az idézett mondat Sipos Zoltán Verespatak-anyagának a felvezetője – szerk. megj.)

Egyrészt a környezetvédelem legfontosabb alapelve a MEGELŐZÉS. Leegyszerűsítve egy triviális példára: hasznosabb megakadályozni egy fa kivágását, mint ültetni egy csemetét, amely csak évtizedek múlva fog annyi környezeti hasznot termelni (feltéve, ha életben marad), mint a ma kivágott fa. Természetesen a legjobb megoldás a két tevékenység társítása, amit minden valamirevaló zöld szervezet gyakorol is. Csakhogy azt is elárulhatom, ha meztelenül odaláncolom magam egy főtéri fához, hogy ne vágják ki:


címlapsztori leszek.

Ellenben ha délután elültetek tíz csemetét, a barátaimon kívül senki sem fogja tudni.

Másrészt a Verespatak-problémának csak egyetlen szelete a környezetvédelem a többi komponens között. Ha csak környezetvédelemről lenne szó, nem vált volna médiasztárrá. Romániában biztos nem. Azonban a tervezett bányaprojekt jelentős kulturális és történelmi örökséget veszélyeztet: a történelmi központban koncentrálódó műemléképületek körül elrobbantanának és bedarálnának négy hegyet, helyettük négy kráter között remélhetné fennmaradását az építészeti örökség. Az elhíresült római kori bányajáratokat digitalizált számítógépes lenyomatban őriznék meg. Lövöldözős játékot is lehetne ebből csinálni, bányarémekkel, körülbelül annyit ér.

Tulajdonjogot és keresztény kultuszt sért: a bányaprojekt magánterületeket is magába foglal, amelyektől a tulajdonosaik nem hajlandóak megválni. Márpedig


az én házamban senki sem nyithat kocsmát,

a beleegyezésem nélkül. A projekt megvalósulásához sírokat kell elköltöztetni és templomokat kell lebontani. Márpedig senki sem áshatja ki az apámat a sírból az én és a többi hozzátartozóinak a beleegyezése nélkül.

Hatályos törvényekbe ütközik: a román bányászati törvény értelmében bányát nyitni tilos ott, ahol a felszínen védett terület található. A Kirnyik hegy, amely a bányaprojekt legfontosabb célterülete, védett terület. A valamikori kulturális miniszter levette a védett területek listájáról, de felsőfokú bírósági végzés hatálytalanította ezt a döntést. A területrendezési bizonylatot, amely az egész projekt alapját képezi, felsőfokú bírósági végzés szintén hatálytalanította. Ennek következményeként függesztette fel Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter a környezeti hatásvizsgálati folyamatot 2007-ben. Most újabb területrendezési bizonylatot állítottak ki, viszont tekintettel arra, hogy ez egy alapdokumentum, amelyre a projektet építeni kell, az egész hatásvizsgálati folyamatot újra kell kezdeni, hiszen jogilag új projektről van szó. Ez pedig csak két jogi eset a sok közül, ami a tárgyalótermekben időközben történik.

Feszültséget kelt, merész, kétes és megbízhatatlan: a verespataki bányaprojekt


kezdetektől fogva megosztotta a helyi közösséget.

Innen kezdve pedig szépen elburjánzott a feszültség el egészen az európai fórumokig. Gondoljuk meg, mennyi lelkierő és kitartás kellett ahhoz, hogy az Alburnus Maior Egyesületbe tömörülő helyi lakosok egy évtizeden keresztül kitartsanak ingatlanjaik, értékrendjük, múltjuk, településük mellett. Már csak ezért megérdemlik támogatásunkat, legalább egy szó erejéig.

Hogy a projekt megbízhatatlan, kétes és merész? Miért kellene eurómilliókat költeni fizetett médiakampányra, ha a projekt korrekt, hasznos és jó? Az RMGC nem akar nekünk eladni sem vitatott üdítőt, sem szennyező üzemanyagot, még csak cementet sem. Egy dolgot akar: magyarázni a bizonyítványát.

Ne feledjük, egy olyan cégről van szó, amelyet kifejezetten erre a projektre hoztak létre. Nincs múltja, nincs jövője. Napok alatt eltüntethető, hiszen nem veszít semmit: egyetlen kártyája van, amit bedobhat. Most arra költi a dollármilliókat, hogy elhitesse velünk: a tromf ász van a kezében, és lépjünk vissza.

És persze környezetet rombolna és hatalmas környezeti kockázatot rejt: a projekt már méreteiből adódóan erőteljes környezetromboló hatású. Nagy területről van szó, amit teljesen felforgatnak, beleértve ennek vízháztartási, biodiverzitási, kémiai és esztétikai vonatkozásait is. Tudom, hogy minden emberi tevékenység – közvetlenül vagy közvetve – elkerülhetetlenül együtt jár hulladékok keletkezésével és szennyező anyagok kibocsátásával. Ezt nevezzük környezeti alapproblémának.

Azt is tudom azonban, hogy igen fontos a mennyiség és minőség kérdése, azaz


nem mindegy, mivel és mennyivel szennyezünk.

A ciántéma önmagában már túl van tárgyalva. Azonban a cián által felszabadított nehézfémek egy több száz hektáros zagytározóba kerülnének örök időkre, amelynek az alját nem is tervezik semmilyen módon szigetelni. Ötszáz év múlva is ott lesz (jobb esetben) egy 185 méteres gát mögött (ekkora gát tudomásom szerint jelenleg nem is létezik szép hazánkban).

És természetesen a leírt projekt gazdasági haszonnal is kecsegtet. Ez vitathatatlan. Évek során böngészve a dokumentumaikat olvastam egy milliárd dollártól el egészen 19 milliárd dollár állami haszonig, 200 munkahelytől több ezerig. Bár egyáltalán nem következetesek az adatok, ha megvalósul a projekt, valamit biztosan hoz. A kérdés csupán az, melyik a legvalósabb adat, jól mérlegelünk-e? Mit veszítünk és mit nyerünk valójában? Érvek és ellenérvek kötetszámra születtek,


képtelenség lenne ezeket itt sorra venni…

Úgyhogy vissza kicsit a zöldek kettős mércéjéhez. Zöld körökben jártas szemmel csak cáfolni tudom, hogy az RMGC és projektje lenne a környezetvédők fő célpontja. Tény, hogy a Verespatak-cirkusznak van/volt a legnagyobb médiavisszhangja (meztelen, fához-láncolósdi effektus).

Tény, hogy a zöld szervezetek immár egy évtizede rajta tartják a szemüket Verespatakon: véleményeznek, tiltakoznak, pereskednek, szervezkednek és együttműködnek. A projekt pedig elég nagy, elég botrányos és elég hosszú ideje él ahhoz, hogy a média zöld megasztárt csináljon belőle. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a zöldek főként ebbe ölik energiájukat.

Abban a zöld egyesületben, amelyben magam is tevékenykedem, az energiánk kevesebb mint tizedét köti le a “verespatakozás” emellett természetvédelmi területet kezelünk, fákat ültetünk, nevelünk-oktatunk, lobbizunk, javasolunk-tárgyalunk, szemetet gyűjtünk, szemléletet formálunk (csendes csemeteültetés effektus) és persze


más projektek ellen is tiltakozunk.

Hogy miért nem tiltakozunk minden környezetromboló, környezetszennyező cég/tevékenység ellen? Költői kérdés, amely mindig visszatér a kívülállók ajkáról. A válasz pedig egyszerű: képtelenség, ennyire futja, túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy mindent szemmel tartsunk. Korlátaink vannak, mint minden embernek. Viszont, ha nem is tudunk mindent megoldani, az nem jelenti azt, hogy inkább ne csináljunk semmit. Persze, ha mindenki tenne valamit…

Ennyire telt egy ebédszünetből, kellemes délutánt kívánok mindenkinek.

A szerző a Zöld Erdély Egyesület elnöke

A címet, alcímet, felvezetőt valamint az anyagban kiemelt címeket a szerkesztőségünk adta.