2019. december 12. csütörtökPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
reply.transindex.ro

OLVASÓI LEVÉL

Jelentés a ringből

Borboly Csaba utolsó frissítés: 2010-02-03 14:27:05

A csetlések és botlások ellenére eredményes évet zárhatunk, még akkor is, ha a kényes ízlésűek és az ellendrukkerek most fintorognak. Persze, lehetett volna elegánsabban is.


Kevesen gondolták, hogy az erdélyi magyarság végül is győztesen kerül ki a 2009. év romániai politikai küzdelmeiből. A csetlések és botlások ellenére eredményes évet zárhatunk, még akkor is, ha a kényes ízlésűek és az ellendrukkerek most fintorognak. Persze, lehetett volna elegánsabban is. A fintorgók most kuplerájról értekeznek (ahova lehet, maguk is bekéredzkedtek volna), ám tévednek. Többmenetes bokszmeccs volt ez inkább, s a ringben tisztességgel helyt álltunk. A hasonlatnál maradva: pontozásos győzelmet arattunk.

* * *

A romániai elnökválasztások törvényesek és legitimek voltak, az ország többsége Traian Băsescunak és politikájának szavazott bizalmat. Az erdélyi magyarság államfő-jelöltjére, Kelemen Hunorra szavazók többsége a második fordulóban ugyan a PSD jelöltjének neve mellé pecsételt, de ezzel nem Geoană úr államfőségére, hanem a Szövetség felelős kormányzati szerepvállalására és Johannis úr miniszterelnökségére szavazott. Az RMDSZ szervezetei és szavazói tartották magukat a PSD-vel és a PNL-vel kötött előzetes megállapodáshoz és a körülményekhez képest kampányoltak, de voltak szép számmal olyan nagyvárosok, ahol a helyi PSD és PNL szervezetek – ki tudja mi oknál fogva – ültek a babérjaikon, hagyva pártjuk jelöltjének elvérzését. Ők már talán tudták azt, amit mi ekkor még csak sejtettünk: Antonescu és Geoană urak a kampány-tankönyvekben felsorolt szinte összes hibát („Mit ronthatsz el a kampányodban?”) elkövették, hisz nem küldtek egyértelmű és hatásos üzeneteket, Johannis úr cserbenhagyta őket, és az elnökjelölti vitára sem tudták felkészülten odaállítani Geoană urat.

Noha nem mi hibáztunk, mi is megégtünk. Ám december 7-től minden korábbi megállapodás érvényét vesztette. Új helyzet volt, és ehhez kellett alkalmazkodni.

* * *

Az elnökválasztás második fordulója óta sokan szólaltak meg a témában, s próbálták a helyzetet elemezni, szemben az RMDSZ-es politikusokkal, akiket sokkal inkább egy jó koalíciós program megalkotásának feladata foglalkoztatott, mintsem a bizonyítvány magyarázása. Mert végső soron mindenki tudja, hogy minden politikai erő a Szövetséget tekinti az erdélyi magyarság legitim érdekképviseleti szervezetének, beleértve még az RMDSZ-t kívülről kritizáló csoportosulásokat is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy mindig mindent az RMDSZ-en kérnek számon. És nem Bukaresten, nem Budapesten vagy akár Brüsszelen. Immár 20 éve teljesítménykényszer alatt van tehát az RMDSZ, és napjainkra kialakult egy olyan konszenzus, hogy annyi magyar jog érvényesül Romániában, amennyit az RMDSZ kiharcol. Tudja ezt mindenki, ezért is övezi figyelem az RMDSZ minden politikai lépését.

* * *


Románia elnöke 2014 decemberéig Traian Băsescu. Ez azt jelenti, hogy ha jól sakkozik a parlament-feloszlatás fegyverével, akkor el tudja érni, hogy mandátuma lejártát megelőző fél évvel, egy évvel korábbi időpontban előrehozott választásokat provokáljon ki. Ha 2014 tavaszán előrehozott választások lesznek, akkor tud élni a parlament-feloszlatás fegyverével (elnöki mandátum lejártát megelőző 6 hónapig), és akkor Romániában az általa kinevezett miniszterelnök fog kormányozni 2018 tavaszáig. A mostani kormányalakítás tehát nem három, hanem lehet, kilenc évről szól. Ebben benne van a rend, a stabilitás és az építkezés lehetősége is, és az is, hogy az erdélyi magyarság politika befolyása a mainak töredékére apad.

S az is benne van, hogy Románia pártpolitikai térképe alapjaiban átalakul. Távlatilag gondolkodva ugyanis a PD igazi érdeke a PNL meggyengítése. Velünk vagy nélkülünk, ezt meg is fogják tenni. Ebben volt az igazi garanciája annak, hogy a PNL nem tudja eljátszani most vagy később velünk azt, amit egy éve megtett velünk a PSD (kormányra lépésének egyik sarkalatos feltétele az RMDSZ kihagyása volt). Józan paraszti ésszel értékelve a helyzetet, sokkal nagyobb a PD-RMDSZ egymásrautaltsága, mint mondjuk a PSD-PNL-blokkal való esetleges érdekazonosság. Októberben ez még nem volt mindenki számára világos, de az elnökválasztást követő napokban már egyértelművé vált mindenki számára, hogy a kockázatok ellenére ez az az út, amely nagyobb hozadékot ígér az erdélyi magyar közösség számára.

* * *


Egy nemzeti közösség közképviseletét ellátó párt morális tartását nem szabad olyan alapokon megítélni, mint tennénk egy ideológiai alapokon szerveződő párt esetében. A Szövetség erejét - és egyben morális tartásának talapzatát is - nem az ideológiai hűség, hanem a nemzeti közösség céljai iránti elkötelezettség adja. Éppen azért erő ez, mert ez teszi képessé arra az RMDSZ-t, hogy a mérleg nyelvének szerepét játssza az ideológiai ellenfelek harcában.

A finnországi svéd kisebbség pártja például évtizedek óta úgy van kormányon, hogy „következetesen” váltogatja kormányzati partnereit. Nyilván azért, mert így tudja a leginkább képviselni a közösség érdekeit. Partnerei pedig elfogadják ezt a magatartását, mert éppen ettől lesz kiszámítható: tudják róla, hogy nem jobb- vagy baloldali politikát, hanem egy kisebbségi nemzeti közösség érdekeit képviseli. Ettől lesz egy etnikai alapokon szerveződő politikai képviselet hiteles mind a választók, mind pedig a politikai partnerek szemében, nem pedig attól, hogy „hűséges” egyik vagy másik ideológiai alapon szerveződő párthoz. A példa megszívlelendő számunkra. Azok a nemzeti közösségek, amelyek a döntő pillanatokban felül tudnak emelkedni ideológiai ellentéteiken, ki tudják hozni az elérhető maximumot az adott döntésből. Ez a maximum ugyan sokkal alacsonyabb lehet a várakozásoknál, de sokkal több annál, mint amit a vesztes oldalon el tudna érni.

* * *

A magyar választók lehetnek Băsescut kedvelők, vagy éppen elutasítók, sőt a Szövetség vezetői között is lehetnek olyanok, akik veszélyesnek, antidemokratikusnak látják a jelenlegi elnök tevékenységét, mások meg éppen a decentralizáció és a modernizáció frontembereként tekintenek rá. Éppen ezért természetes, hogy a választók és maga az RMDSZ is megosztott volt a „kit támogassunk?” kérdésében.

De a magyar nemzeti közösség érdeke mindenkor előbbre való, mint a belső frakciók vitája. Ha tehát egyszer megszületett a döntés egyik vagy másik jelölt mellett, akkor azt a döntést egységesen támogatnunk kell, még akkor is, ha az esetleg ellenkezik egy korábbi döntéssel. Ehhez az elvhez személy szerint mindig nagyon szigorúan tartom magam: a választások előtt a PD-vel való koalíció programját támogattam, de amikor megszületett a Johannis-Geoană kombináció melletti döntés, kiálltam mellette.

Most az RMDSZ minden politikusától ugyanígy elvárható a kiállás a PD-koalíció és a Boc-kormány mellett. Meggyőződésem szerint maguk a szavazók ezt általában érzik is.

* * *

Az elmúlt napokban megjelent vélemények kapcsán ismét fontos kihangsúlyozni: Az RMDSZ soha, semmilyen rövid távú politikai alku kedvéért NEM MOND LE AZ AUTONÓMIA IGÉNYÉRŐL. Ugyanakkor nem látom, hogy mivel vinne minket közelebb az autonómiához, hogyha a decentralizációt zászlóra tűző demokrata kormánnyal szemben a decentralizációtól óvakodó PSD vezette ellenzéket erősítenénk. Politikusnak és választónak egyaránt meg kell értenie: minden politikai alkuban csak olyan eredmény érhető el, ami arányos az általunk képviselt erővel.

Az autonómia elutasításában jelenleg egységes a teljes román politikai spektrum, így az „adjatok autonómiát, vagy nem megyünk be a kormányba” egy teljesen irreális tárgyalási feltétel lenne. Az autonómiát ugyanis – jelenleg – nem lehet a parlamenti zsarolás eszközével kikényszeríteni egy olyan román politikai osztályból, amely ezt egységesen nem akarja. Már sokszor kifejtettem, az autonómia kivívása egy összetett és hosszú folyamat, amelyben a belső fejlődési folyamatok, a román társadalom és politika meggyőzése, és a nemzetközi támogatás megszerzése egyaránt fontos elemek. Ebben a kormányzás nem akadály, hanem eszköz, amelyet részben a közösségünk belső megerősítésére, részben a román társadalom toleranciájának növelésére tudunk fordítani. Sokkal hatékonyabban, mint ellenzéki szerepben tehetnénk.

* * *

A kormányalakítási tárgyalások végeredménye úgy az RMDSZ, mint az erdélyi magyarság számára pozitív. És amikor azt mondom, hogy kedvező, akkor nem arra gondolok, hogy ismét visszakerülnek állásukba magyar vezetők, vagy hogy a magyar önkormányzatok ismét súlyuknak megfelelően fognak a kormányzati forrásokból részesülni, hanem arra, hogy a magyar nyelvű történelem- és földrajzoktatás, az erdélyi magyar felsőoktatás állami támogatása, a kisebbségi törvény, a decentralizáció, az ország regionális felosztásának és a román nyelv speciális oktatásának kérdése a kormányprogram részévé vált. Olyan kérdések ezek, amelyek érdekében az elmúlt 20 évben rongyosra beszéltük a szánkat, ám csak kisebb részekben történt előrelépés. Most egyik napról a másikra megváltozott a politikai helyzet és tulajdonképpen minden számukra fontos kérdésben sikerült előrébb araszolnunk.

De nem csak ilyen nagy ügyekben sikerült eredményeket elérni, hanem olyan kérdésekben is, mint a gazdaszövetkezetek, illetve a termelői és értékesítő szövetkezetek támogatása. De a kormányprogram azon kitétele, mely szerint a helyi önkormányzatok is, részesednének a területükön kiaknázott altalajkincsek, ásványvíz, és egyéb természeti erőforrások után Bukarestbe befolyó adóból, az autonómia egyik fontos elemének konkrét megvalósítását jelenti. Most nem került be a programba, de bízom benne, hogy hamarosan birtokon belülre kerül Hargita megye a parajdi sóbányában is, hogy azt teljes egészében a Sóvidék egészségturizmusának fellendítésére lehessen használni. Remélem Băsescu elnök úr és Boc miniszterelnök úr pozitívan viszonyul e javaslathoz, mert akkor 100%-ig biztosak lehetnek abban, hogy a parajdi sóbányára egyetlen „mogul” sem teheti rá kezét.

* * *

Erdélyi magyar elitünkben akadnak olyanok, akik könnyen „megsértődnek”, ha nem az ő szájízüknek megfelelő döntések születnek szövetségi szinten. E véleményformálók egy része vezeti aztán a választókat olyan zsákutcákba, mint például az „A” betűvel való érvénytelen szavazás ötlete volt (egész Erdély szintjén mintegy pár százra ezerre tehető ezen szavazatok száma!). Ezt a jelenséget komolyan kell vennünk, és komolyan kell vele foglalkoznunk, hiszen hosszútávon az erdélyi magyarság érdekképviseleti erejének gyengüléséhez vezethet. Ezért hangsúlyozom folyamatosan az EMEF működtetésének jelentőségét, és a magam módján ezért próbálok élő párbeszédet kiépíteni a székelyföldi véleményformálókkal. Az újságok hasábjain folyó üzengetés helyett meg kell erősítenünk, vagy ha kell, teremtenünk azokat a fórumokat, ahol szót tudunk érteni egymással, konszenzust tudunk teremteni néhány alapkérdésben. Mert szót kell értenünk, hisz céljaink közösek.

* * *

Az erdélyi magyarság győztesen kerül ki 2009-ből. A taktika győzelme volt ez, s még akkor is győzelem, ha néhányan most fintorognak. De győzelem volt, olyan, amit hosszú távú nyereséggé, előrelépéssé, építkezéssé kell alakítanunk. Ehhez kell ugyan minisztereink, képviselőink, szenátoraink és tisztségviselőink szorgos munkája, de még inkább kell erdélyi magyarságunk minden tagjának cselekvő szerepvállalása. A kocka el van vetve…