„Ha életútjának nincsenek a fentiek mintájára felsorolható fontosabb állomásai, kérjük, foglalja össze röviden mindennapi helytállásának lényegét, közösségünkért végzett munkájának jelentőségét, egyéni sikerének is tekinthető közhasznú tevékenységét.”

A fenti kérésig jutottam az Erdélyi magyar ki kicsoda 2010 adatlapján. Addig szorgalmasan írtam, a kért adatokat hol innen, hol onnan másoltam át, haladtam piszkosul. Ennél a mondatnál azonban valósággal lefulladtam, mint valami háborodott motor: nem tudtam továbbmenni.

Akkor már napok óta töprengtem rajta, vajon miért nem változik meg hitelesen a nyelv, miért használják sokan a régi szótárt, miközben deklaratíve réges-rég maguk mögött hagytak mindent, ami az átkos múltat jelenti? Ki nem esik a szájukból 89, a felszabadulás, a szabadság, a rendszerváltozás, az európaiság, az EU, a demokrácia, a tolerancia, másfelől annyira avíttak, mintha nem éppen ők emlegetnék fáradhatatlanul mindazt, amit felsoroltam. Egy szkizofrén szótárt működtetnek, amelynek egyik oszlopa teljesen független a másiktól, ők mégis egyszerre és problémátlanul használják a kettőt. „Erdély”, írják és látom is, amint elfelhősödik a tekintetük, miközben ők is emailben küldik a szöveget szerteszét, tehát már rég nem a felhős Erdélyben élnek.

Helytállok én, törtem a fejemet rettenetesen. Közösségünkért? Közhaszonilag? Én nem állok helyt, mert nem hiszek abban, hogy bárkinek a tevékenységét ezzel a szóval kellene illetni. Én szerkesztek, írok, tanítok, jövök és nem kevésbé megyek, de semmiképpen sem a többes számért. A többes szám használata csak annak a fenyegetően finom jelzése, hogy a felelősséget a mások nyakába varrom, nem a magaméba. Egy munkát, amelyet „helytállásból” végzek a „közösségért”, körülbástyázhatok ürügyekkel, mentségekkel és alibikkel. Nagyon is jól láthattuk, milyen könnyű azt mondani, hogy a többes számért tévedtem, loptam, csaltam, hazudtam és voltam gyáva. Azt kellett, hát azt tettem. Sőt, jelen időben. Értünk, csakis.

Én tehát teszem, amit tudok, szemmagasságban levő Ágikért és Zolikért, de nem hangzatos absztrakciókért. Súlyom nem a sorspálma alatt nő s kagylómban sem burjánzik a gyöngy. Legfeljebb a boromban - jól teszi.